Sámuel első könyve

chapter 24


Chapters:


verse #1

Dávid ekkor elvonult onnan és Engedi erősségében telepedett meg.


verse #2

Történt aztán, hogy Saul – miután visszatért a filiszteusok üldözéséből, s miután jelentést tettek neki, hogy Dávid Engedi pusztájában van,


verse #3

háromezer válogatott embert vett magához egész Izraelből s elment, hogy Dávidot s embereit a Vadkecskék szikláinál fölkutassa.


verse #4

Mikor Saul a juhkarámokhoz érkezett, hol egy barlang volt, bement abba, hogy dolgát végezze, Dávid és emberei pedig éppen a barlang hátsó részében időztek.


verse #5

Ekkor Dávidhoz így szóltak emberei: Nézd csak, ma teljesedett be, amit Jahve mondott neked: Íme, kezedbe adom ellenségeidet! Úgy tégy hát vele, ahogy jónak tetszik szemedben! Dávid erre fölkelt és titokban levágta Saul köpenyének szélét.


verse #6

De Dávidot azután, hogy levágta Saul köpenyének szélét, megverte a szíve


verse #7

és így szólt embereihez: Távol legyen tőlem Jahve miatt, hogy megtegyem ezt a dolgot urammal, Jahve fölkentjével, hogy kinyújtsam kezemet rá, hisz Jahve fölkentje ő!


verse #8

Dávid aztán szóval lekapta az embereit és nem engedte meg nekik, hogy Saul ellen támadjanak. Saul pedig fölkelt, kiment a barlangól és útjára ment.


verse #9

Ezután Dávid fölkelt, kiment a barlangból és Saul után kiáltott – Uram, király! – mondta. Saul feléje tekintett, Dávid pedig arcával a földre borult és úgy hódolt.


verse #10

Aztán így beszélt Dávid Saulhoz: Miért hallgatsz azoknak az embereknek szavára, kik azt mondják, Dávid ártásodra törekszik?


verse #11

Lásd e mai nap saját szemed láthatta, hogy ma Jahve a barlangban kezembe adott. Azt mondták, hogy öljelek meg téged; de (szemem) megszánt téged és így szóltam: Nem nyújtom ki kezemet uram ellen, mert Jahve fölkentje ő!


verse #12

Nézd meg, atyám, nézd meg csak köpenyed szélét a kezemben, hogy amikor levágtam köpenyed szélét, nem öltelek meg! Tudd meg és lásd be, hogy kezemben semmi gonosz, vagy lázadás (pártütés) nem volt, hogy nem vétettem ellened, s te mégis vadászol a lelkemre, hogy azt elvedd!


verse #13

Jahve ítéljen köztem és közted, Jahve ítéljen engem ártatlannak veled szemben (téged illetőleg), de kezem nem lesz ellened!


verse #14

Mint ahogy a példaszó mondja: Az elvetemülteknek őseként kivonult az elvetemültség. De az én kezem nem lesz ellened!


verse #15

Vajon ki után vonult ki Izrael királya? Kit üldözöl te? Döglött kutyát! Egyetlen bolhát!


verse #16

De Jahve Dáviddal lesz és ítélni fog köztem és közted; megtekinti és kezébe fogja az én peremet; ítéletével kivesz engem kezedből!


verse #17

Amikor Dávid bevégezte ezt a Saulhoz intézett beszédet, megszólalt Saul: A te hangod-é ez, fiam Dávid? Saul fölemelte hangját és sírt.


verse #18

Aztán újra szólt Dávidhoz: Te igazságosabb vagy én nálamnál, mert te jóval fizettél nekem, én meg rosszal neked!


verse #19

Te ma kimutattad, hogy mi jót tettél velem: hogy Jahve a kezedbe adott és nem öltél meg!


verse #20

Ha valaki ellenségére talál, elengedi-é azt jó úton? (békével az úton). Jahve jóval fog neked fizetni azért, hogy te ma jót tettél velem!


verse #21

Most tudom hát, hogy te bizonyosan király leszesz, s meg fog állani kezedben Izrael királysága!


verse #22

Most hát esküdjél meg nekem Jahvéra, hogy magvamat én utánam nem írtod ki s nevemet sem irtod ki atyám házából.


verse #23

S Dávid megesküdött Saulnak, mire Saul hazament, Dávid és emberei pedig a hegyi erősségbe mentek.

Chapters:


Books