Sámuel első könyve
capítulo 21
verso 1
Dávid Nóbba ment Achimélek főpaphoz. Achimélek megremegett, mikor Dáviddal találkozott s így szólította meg: Miért vagy egyedül s nincs veled senki?
verso 2
Dávid ezt felelte Achimélek főpapnak: A király valami parancsot adott nekem s ezt mondta: Senki meg ne tudjon semmit erről a dologról, amelyben most elküldelek, amely felől parancsot adtam neked. A legényeket egy bizonyos helyre rendelte.
verso 3
Most hát, ha van öt kenyér a kezed ügyében, add ide, vagy amit még találsz. Közönséges kenyér nincs a kezem ügyében
verso 4
felelte a főpap Dávidnak. Hanem csak szent kenyér van, ha ugyan a legények asszonytól megtartóztatták magukat.
verso 5
Dávid ezt felelte a főpapnak: Sőt, az asszony el volt zárva előlük az utóbbi időben. Mikor eljöttem, a legények felszerelése szent volt. Csak közönséges útról van szó, de ma szentség kerül a felszerelésbe.
verso 6
Erre a főpap odaadta neki a szent kenyereket, mivel nem volt ott más kenyér, mint a bemutatásra szánt kenyerek, melyeket már eltávolítottak Jahve színe elől, miután elszedésük napján meleg kenyeret tettek ki.
verso 7
Ám Saul szolgái közül ott volt egy férfi, Jahve iránti kötelezettségből kifolyólag, neve az edómi Doég, Saul pásztorainak legderekabbja.
verso 8
Dávid még megkérdezte Achiméleket: Nincs itt dárda vagy kard a kezed ügyében? Mert a király sietősen adta a parancsot.
verso 9
A filiszteus Gólját kardja – felelte a főpap, akit levágtál a terpentinfás völgyben, ott van egy köpenybe csavarva az efód mögött, ha el akarod vinni, vidd el, azon kívül más nincsen, itt. – Nincs ahhoz hasonló! Add ide nekem! – felelte Dávid.
verso 10
Dávid aztán fölkelt és futott még aznap Saul színe elől, Gát királyához, Ákishoz ment.
verso 11
Ákis szolgái így szóltak urukhoz: Nini, hisz ez Dávid, az ország királya! Hiszen ennek mondogatták a körtáncban: Levágta Saul az ő ezerét; Dávid meg a maga tízezerét!
verso 12
Dávid szíve jól megfigyelte ezeket a szavakat s nagyon félt Gát királyától, Ákistól.
verso 13
Egyszerre megváltoztatta gondolkodásának ízlését; a szemük előtt bolondnak tettette magát, míg a kezükben volt: jeleket írt az ajtó szárnyaira s nyálát csorgatta szakállára.
verso 14
Ákis erre így szól szolgáihoz: Nézzétek csak, milyen esztelenül viselkedik! Miért hoztátok hozzám?
verso 15
Híjjával vagyok az eszelősöknek, hogy ezt idehoztátok, hogy rajtam eszelősködjék? Ennek kell a házamba jönnie?
Libros
