capitolul 30
Mikor a harmadik napon Dávid és emberei megérkeztek Ciklágba, arra bukkantak, hogy az amálekiták betörtek a Délvidékre és Ciklágba s azt tűzzel felégették.
A benne talált nőket azonban kicsinytől nagyig meg nem ölték, hanem foglyul vitték mindeniket, elhajtották őket s úgy mentek útjukon.
Mikor Dávid és emberei a városba érkeztek, azt tűz égette fel; feleségeik, fiaik és leányaik fogságban voltak.
Ekkor Dávid és a vele levő nép hangos sírásra fakadtak és sírtak, míg csak nem volt már bennük erő a sírásra.
Foglyul esett Dávid két felesége is, a jezréeli Achinoám és Nábál felesége a kármeli Abigail.
Dávid maga igen nagy szorultságba került, mert a nép arról beszélt, hogy megkövezi, mert az egész nép lelke nagyon keserű volt; keserű volt mindenki fiai és leányai miatt. De Dávid szilárdságot nyert Istenében, Jahvéban
és azt mondta Ábjátár főpapnak, Achimélek fiának: Hozd ide nekem az efódot! Abjátár odavitte Dávidhoz az efódot.
Ekkor Dávid megkérdezte Jahvét: Utána menjek-e ennek a hordának? Beérem-e őket? A felelet ez volt: Üldözd, mert bizonyosan eléred, és biztos a kiszabadítás!
Elment hát Dávid és a vele levő hatszáz ember s a Bőszor patakjához érkeztek. Itt némelyek hátramaradtak és megálltak.
Dávid és négyszáz ember folytatták az üldözést. Kétszáz ember azonban, kik fáradtak voltak arra, hogy a Bőszor patakon átkeljenek, megállott.
A mezőségen találtak egy egyiptomi férfit, s azt Dávidhoz vitték. Adtak neki kenyeret, evett, aztán megitatták vízzel.
Mikor még fügesajtot és mazsolapogácsát adtak neki, visszatért hozzá a szelleme. Már tudni illik három nap és három éjjel óta nem evett kenyeret és nem ivott vizet.
Dávid megkérdezte tőle: Kié vagy te és honnan származol? Az így felelt: Egyiptomi legény vagyok, amálekita embernek rabszolgája. Uram elhagyott engem, mert három nap előtt megbetegedtem.
Betörtünk volt a krétiek délvidékére, meg a Judához tartozó vidékekre, Káleb délvidékére, Ciklágot pedig tűzzel felégettük.
Dávid aztán megkérdezte: Levezetsz-e engem ehhez a hordához? Az így felelt: Esküdjél meg nekem Istenre, hogy nem fogsz megölni, s nem adsz át uram kezébe, akkor levezetlek ehhez a hordához!
Le is vezette őt, s íme az egész föld színén elterülve, evés, ivás közben találta őket. Tánc közben amiatt a nagy zsákmány miatt, amelyet a filisztusok országából és Juda földéről hoztak.
Dávid aztán alkonyattól aznap estéig verte őket s egy sem menekült meg közülük, csak négyszáz legényember, akik tevéken ügettek; ezek megfutottak.
Dávid mindent megmentett, amit Amálek elhurcolt. Két asszonyát is megmentette Dávid,
úgyhogy nem hiányzott belőlük sem kicsiny, sem nagy, sem fiúk, sem leányok, az egész zsákmányból semmi, amit elraboltak magukkal; Dávid mindent visszahozott!
Elhajtotta Dávid az egész nyájat és csordát, ott vezették őket a vásárolt vagyon előtt és azt mondogatták: Ez a Dávid zsákmánya!
Mikor Dávid elérkezett ahhoz a kétszáz emberhez, akik fáradtak voltak arra, hogy Dávidot kövessék, úgyhogy ülve hagyták őket a Bőszor patak völgyében, ezek Dávid elé s a vele levő nép elé mentek, s amikor Dávid közel ért a néphez, az békességet kívánt neki.
De ekkor azok közül az emberek közül, akik Dáviddal mentek, a gonosz és beliál fajta emberek megszólaltak mind s azt mondták: Azért, hogy nem jöttek velünk, ne kapjanak a zsákmányból, amelyet elragadtunk, hanem ki-ki csak a feleségét és gyermekeit vezesse el és menjenek útjukra.
De Dávid ezt felelte: Ne tegyetek így testvéreim azzal, amit Jahve adott nekünk, aki megőrzött minket s kezünkbe adta a betörő csapatot, amely ellenünk jött.
Ki hallgatna rátok ebben a dologban? Hiszen egy szokott lenni a része annak, aki a háborúba vonul azéval, aki a készletnél marad: együtt osztozkodnak.
Ettől a naptól fogva a mai napig ez lett törvény és jog Izraelben!
Mikor Dávid Ciklágba ért, a zsákmányból részt küldött Judának vele barátságban álló véneinek, ezzel az üzenettel: Itt van a rátok eső áldás a Jahve ellenségeitől ejtett zsákmányból!
Küldött a bételieknek, a délvidéki Rámótiaknak, a jattiriaiaknak,
az aroérbelieknek, a szifmótiaknak, az estömoabelieknek,
a kácháliaknak, a kármelieknek, a Jöracméel városaiban lakóknak, a kéniek városaiban levőknek,
a chormabelieknek, a korászánbelieknek, az attákbelieknek,
a hebroniaknak, s mind azokon a helyeken lakóknak, ahol Dávid embereivel járt.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly