Apostolok cselekedetei
capítulo 10
verso 1
Volt egy Kornéliusz nevű férfi Cézáreában, egy százados, ki az Itáliainak nevezett csapathoz tartozott.
verso 2
Ez a férfi, valamint egész háza istenes emberek voltak és félték az Istent, – Kornéliusz sok könyöradományt adott a népnek és minden időben könyörgött Istenhez.
verso 3
A nappalnak kilencedik órája körül világos látomásban látta, hogy Istennek egy angyala ment be hozzá és így szólította meg: „Kornéliusz!”
verso 4
A századost, míg meredten az angyalt nézte, félelem töltötte meg, majd így szólt: „Miről van szó, Uram?” Az angyal ezt felelte: „Imádságaid és könyöradományaid felszálltak Isten elé, hogy emlékezetébe idézzenek téged.
verso 5
Most hát küldj el férfiakat Joppéba és hívasd onnan át Simont, akinek mellékneve Péter.
verso 6
Vendégként időzik egy bizonyos Simon nevű tímárnál, kinek háza a tenger mentén van.”
verso 7
Mihelyt eltávozott az angyal, aki vele beszélt, a százados magához hívatta két háziszolgáját és a házánál tartózkodók közül egy istenes katonát.
verso 8
Mindent közölt velük, azután elküldte őket Joppéba.
verso 9
Másnap, mialatt ők úton voltak és a városhoz közeledtek, a hatodik óra körül Péter felment a háztetőre imádkozni.
verso 10
Közben nagyon megéhezett és szeretett volna valamit enni. De amíg eledelt készítettek neki, önkívületbe esett
verso 11
s megnyílni látta az eget és alászállani látott valami eszközt, mely olyan volt, mint egy nagy vitorlavászon, melyet négy sarkánál fogva eresztenek le a földre.
verso 12
Abban benn látta a földnek összes négylábúit és csúszómászóit, meg az ég madarait.
verso 13
Azután egy hang szólt hozzá: „Kelj fel, Péter, öld és egyél!”
verso 14
– „Semmiképp se, Uram! – mondotta Péter –, mert még soha semmiféle szentségtelent vagy tisztátalant nem ettem.”
verso 15
De másodszor is szólt hozzá a hang: „Amit az Isten megtisztított, te ne tartsd tisztátalannak!
verso 16
Háromszor történt ez, utána az eszköz azonnal felvétetett az égbe.
verso 17
Amíg Pétert kételyek szállták meg a felől, hogy mit jelent a látomás, amelyet látott, egyszer csak a Kornéliusztól küldött emberek megálltak a kapunál és Simon háza után kérdezősködtek.
verso 18
Bekiáltottak és megkérdezték, hogy az a Simon, akinek mellékneve Péter, ott van-e megszállva?
verso 19
Mialatt Péter a látomáson tűnődött, megszólalt a Szent Szellem: „Nézd, két férfi keres téged.
verso 20
Kelj fel hát, menj alá és utazzál el velük kételkedés nélkül, mert én küldöttem őket!”
verso 21
Péter lement hát a férfiakhoz és így szólt: „Itt vagyok! Én vagyok az, akit kerestek. Mi okból jöttetek ide?”
verso 22
Azok ezt felelték: „Kornéliusz százados igazságos és Istent félő férfiú, ki mellett az egész zsidó nemzet tanúságot tesz, szent angyaltól kijelentést kapott, hogy hívasson át téged házába és hallgassa meg szavaidat.”
verso 23
Péter erre behívta és elszállásolta őket. Másnap felkerekedett és elutazott velük. Egyes Joppéból való testvérek szintén vele mentek.
verso 24
A következő nap beért Cézáreába, hol Kornéliusz már várta őket, sőt rokonait és legközelebbi barátait is összehívta.
verso 25
Mikor azután bekövetkezett, hogy Péter bemenjen hozzá, Kornéliusz elébe ment, a lábához borult és a földet csókolta.
verso 26
Péter azonban felkeltette őt, és ezt mondta neki: „Kelj fel, én is ember vagyok!”
verso 27
Mikor beszélgetve bement vele és sokakat összegyűlve talált,
verso 28
beszédet intézett hozzájuk: „Ti tudjátok, hogy zsidó embernek nincs megengedve, hogy más törzshöz tartozókhoz csatlakozzék, vagy olyanhoz bemenjen. Nekem azonban az Isten megmutatta, hogy egy embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak.
verso 29
Ezért ellentmondás nélkül jöttem, amikor áthívattál. Azt kérdem hát, micsoda ügyben hívtatok át engem?”
verso 30
Kornéliusz ezt felelte: „Ez idő előtt négy nappal a kilencedik órában éppen imádkoztam a házamban, amikor fénylő fehér ruhában egy férfi jelent meg előttem
verso 31
és így szólt: Kornéliusz, imádságod bejutott Isten fülébe és könyöradományaidról megemlékeztek Isten előtt.
verso 32
Küldj hát el Joppéba és hívasd át Simont, akinek Péter a mellékneve. Simon tímár házában szállott meg a tenger partján.
verso 33
Így azonnal hozzád küldöttem, te meg nemesen cselekedtél, hogy eljöttél. Mi hát mindannyian azért vagyunk itt Isten színe előtt, hogy meghallgassuk azokat a szavakat, amelyeket az Úr rendelt neked.”
verso 34
Péter ekkor ily beszédre nyitotta száját: „Most látom igazán, hogy Isten nem személyválogató,
verso 35
hanem minden nemzetből szívesen fogadja azokat, akik félik őt és igazságosságot cselekesznek.
verso 36
Ti ismeritek azt az igét, melyet Isten Izráel fiainak küldött el, amikor a Krisztus Jézuson át a békesség örömüzenetét hirdette. Ez a Jézus mindeneknek ura.
verso 37
Ti ismeritek azt az igét, mely Galileától elkezdve egész Júdeát általjárta azután a bemerítés után, amelyet János hirdetett,
verso 38
tudtok a Názáretből való Jézusról, hogy hogyan kente fel őt Isten Szent Szellemmel és hatalommal, őt, aki jót cselekedve széjjeljárt és meggyógyította mindazokat, akiket a vádló a maga hatalma alá kényszerített, az Isten volt ugyanis vele.
verso 39
Mi vagyunk a tanúi mindannak, amit ő a zsidók földjén és Jeruzsálemben cselekedett, noha fára függesztve megölték.
verso 40
De az Isten őt harmadnapon feltámasztotta, s látható alakban megjelentette,
verso 41
nem az egész népnek, hanem az Istentől előre kijelölt tanúknak, nekünk, akik vele együtt ettünk és ittunk azután, hogy ő a halottak közül feltámadott.
verso 42
Ő parancsolta meg nekünk, hogy hirdessük a népnek, és erős bizonyságot tegyünk arról, hogy ő az, akit az Isten elválasztott arra, hogy élők és holtak bírája legyen.
verso 43
Róla tesznek tanúságot az összes próféták, hogy az ő nevén át megkapja vétkeinek bocsánatát mindenki, aki ő benne hisz.”
verso 44
Péter még mindig szólta ezeket a szavakat, amikor a Szent Szellem rászállt mindazokra, akik az igét hallgatták.
verso 45
A körülmetélkedésből való hívek, akik Péterrel együtt jöttek, magukon kívül jutottak a csodálkozástól, amikor látták, hogy a nemzetekre is kitöltetik a Szent Szellem ajándéka.
verso 46
Hallaniuk kellett ugyanis, hogy nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Ekkor Péter megszólalt.
verso 47
„Vajon eltilthatja-e valaki a vizet ezektől, hogy be ne merítkezzenek, ezektől, akik éppen úgy kapták a Szent Szellemet, mint mi?”
verso 48
Elrendelte hát nekik, hogy a Krisztus Jézus nevében merítkezzenek be. Ekkor megkérték, hogy maradjon náluk néhány napig.
Libros
