chapter 2
Nabukodonozor királyságának második esztendejében Nabukodonozor álmokat látott, azoktól szelleme lökést kapott, de az álma elveszett.
Ekkor a király elrendelte, hogy hívják össze az írástudókat, a jósokat, a varázslókat, és a kaldeusokat, hogy a királynak mondják meg álmát. Mikor aztán bementek és megállottak a király előtt,
a király így szólt hozzájuk: Álmot láttam és szellemem lökést kapott, hogy az álmot megösmerjem.
Ekkor a kaldeusok ezt mondták a királynak arámul: Király! korszakokig élj! Mondd meg szolgáidnak az álmot s mi megjelentjük a megfejtést!
De hangzott a király felelete a kaldeusokhoz: Kiesett a dolog belőlem! Ha nem adjátok tudtomra az álmot és a megfejtést, darabokra tépnek titeket és házaitokat szemétdombbá teszik!
Ám, ha az álmot és annak megfejtését megjelentetitek, ajándékot, adományt és magas kitüntetést fogtok kapni tőlem; azért jelentsétek meg nékem az álmot és megfejtését!
Azok másodízben is így szóltak: a király mondja meg szolgáinak az álmot s mi megjelentetjük annak megfejtését!
De újra felelt a király: Bizony tudom, hogy csak időt akartok nyerni azért, mert látjátok, hogy a dolog kiesett belőlem!
Mert ha az álmot nem adjátok tudtomra, egy az ítéletetek; hiszen megegyeztetek, hogy egy hazug és romlott szót mondtok nekem, míg az idő változik; azért hát mondjátok meg az álmot nekem, hogy tudhassam, hogy megfejtését is meg tudjátok mondani.
Újra válaszoltak a kaldeusok a királynak: Nincs ember a földön, aki a király kívánságát meg tudná mondani azért, mert még egyetlen nagy király, vagy uralkodó sem kérdezett hasonló dolgot egyetlen írástudótól, varázslótól, vagy kaldeustól sem!
Az a dolog, amit a király kíván, igen nehéz s nincs senki más, aki megmondja azt, csak az istenek, kiknek lakása nincs a hús-emberekkel együtt.
Mindezek miatt a király annyira megharagudott s oly méregbe jött, hogy megparancsolta, hogy veszítsék el az összes babiloni bölcseket.
Kiment hát a parancsolat, hogy a bölcseket meg kell ölni. Keresték Dánielt és társait is, hogy megöljék őket.
Dániel akkor okos tanáccsal fordult Arjókhoz, a királyi hóhérok parancsnokához, ki Bábel bölcseinek megölésére kiment.
Megkérdezte Arjóktól, a király hatalmas emberétől: ki miatt ment ki a királytóé ez a kérlelhetetlen parancsolat?
Mikor Arjók a rendeletet Dániellel tudatta, Dániel bement és azt kérte a királytól, hogy adjon neki időt arra, hogy a megfejtést megjelenthesse a királynak.
Mihelyt Dániel hazaért, tudatta a dolgot Chananjával, Misáéllel és Azarjával,
hogy e titok dolgában keressék a mennyek Istene irgalmasságát, hogy Dániel és társai el ne vesszenek Babilon többi bölcsével együtt.
Dánielnek akkor éjszaka látomásban kijelentetett a titok.Ekkor Dániel áldotta a mennyek Istenét.
Így szólt Dániel: Korszakról korszakra / öröktől fogva mind örökké/ legyen az Isten Neve áldott, mert Övé a bölcsesség és az erő!
Ő változtatja meg az időtartamokat és időpontokat; Ő küld az elmúlásba királyokat és Ő állít királyokat; Ő rendel bölcsességet a bölcseknek s értelmet a belátás ismerőinek.
Kijelenti a mély és rejtett dolgokat: tudja, mi van a sötétségben és a világosság együtt lakik vele!
Magasztallak és dicsérlek én atyáimnak Istene, hogy bölcsességet és erőt adtál nekem; hogy most is tudtomra adtad, amit kértünk Tőled, mert a király dolgát tudomásunkra hoztad!
Mindennek megfelelően Dániel bement Arjókhoz, akit a király arra rendelt, hogy a babiloni bölcseket elveszítse; ment és azt mondta neki: Ne veszítsd el a babiloni bölcseket; vígy engem a király elé, s megjelentem a királynak a megfejtést!
Akkor Arjók aggodalmas sietséggel, hogy Dánielt a király elé bevigye, így szólt hozzá: A judabeli száműzöttek között találtam egy férfit, aki majd megjelenteti a királynak a megfejtést.
Megszólította a király Dánielt, akinek neve Baltazár: Képes vagy-e tudatni velem az álmot, amelyet láttam és annak megfejtését?!
Dániel azt a választ adta a király előtt: a titkot, amelyet a király kérdez, bölcsek, jósok, írástudók és csillagászok nem tudják megmondani a királynak:
ámde van Isten az égben, titkok leleplezője, Ő adta tudtára Nabukodonozor királynak, hogy mi fog történni a napok utolján. Álmod, fejed látomásai, melyeket ágyadon láttál, ezek voltak:
Benned oh, király, ágyadon gondolatok szálltak föl, vajon mi történik ezután. S Az, aki a titkokat leleplezi, tudatta veled, hogy mi fog történni.
Nekem pedig nem oly bölcsesség következtében lepleződött le ez a titok, amely minden élőkön fölül volna benne, hanem avégett, hogy a megfejtést megtudja a király és szíved gondolatait megösmerd.
Te látni kezdtél, oh király! Egyszerre egyetlen nagy szobor állott előtted. Ez a szobor teméntelen nagy volt: dicsősége rendkívüli, ahogy elődbe állott, ránézni félelmetes volt.
Annak a szobornak feje finom aranyból volt; melle és karja ezüstből; hasa és csípője rézből,
lábszára vasból, lábfeje részben vasból, részben agyagból.
Te láttál, míg egyszer csak kéz nélkül leszakadt egy kő s vasból és agyagból való lábán eltalálta a szobrot és szétőrölte azokat.
Tüstént felőrlődtek, mintha egyből volnának: a vas, az agyag, a réz, az ezüst és az arany s olyanokká lettek, mint a nyári szérű pelyvája; fölkapta őket a szél s hely többé nem volt számukra található. Az a kő, amely megütötte a szobrot, nagy heggyé lett, amely betöltötte az egész földet.
Ez az álom s megfejtését is megmondjuk a királynak!
Te, oh király, királyok királya, kinek a mennyek Istene az uralmat, a gazdagságot, az erőt és a méltóságot adta s
kezedbe adta mindenütt, ahol csak emberek fiai laknak, őket, állatot, a mezőt és az ég madarait és téged mindnyájukon úrrá tett, te vagy az aranyból való fő!
Utánad más királyság kél föl, náladnál földibb; annak utána harmadik királyság, a rézből való, mely az egész földön uralkodni fog.
Majd egy negyedik királyság lesz, erős, mint a vas; egészen úgy, mint ahogy a vas mindent széttör és megőröl: zúzó vasként fogja mindazokat széttörni és megőrölni.
Hogy pedig a lábfejet és ujjait részben fazekas agyagából valónak, részben vasnak láttad, megosztott királyság támad s lesz benne a vas szilárdságából valami éppen azért, mert a vasat az agyagcseréppel keveredve láttad.
S hogy a lábujjak részben cserépből voltak, azt jelenti, hogy a királyság részben szilárd, részben törékeny lesz.
Hogy a vasat keveredve láttad a sáros agyaggal, azt jelenti, hogy bár emberi mag által összekeverednek, az alkotórészek mégsem fognak egymáshoz ragaszkodni, mint ahogy a vas nem keveredhetik az agyaggal.
Ám ama királyoknak napjaiban az egek Istene örökkévaló királyságot fog támasztani, mely nem pusztul el. Ez a királyság nem fog más népre átszállni; szét fogja zúzni ama királyságokat mind és végüket veti; de maga az örök korszakokra támad fel.
Annak megfelelően, hogy hegyről kéz nélkül egy követ láttál leválni és az széjjelzúzta a vasat, a rezet, a cserepet, az ezüstöt és az aranyat, egy nagy Isten azt adja tudtára a királynak, hogy mi lesz ennek utána. S az álom biztos és annak magyarázata megbízható.
Tüstént arcára borult Nabukodonozor király Dániel előtt, mélyen meghajolt és megparancsolta, hogy áldozatot és jóillatú fűszert vigyenek neki.
Aztán ilyen szavakra fakadt a király: Az az igazság, hogy a ti Istenetek az istenek Istene és a királyok Ura, titkok leleplezője, hogy képes voltál ezt a titkot feltárni!
A király ezután nagy polcra emelte Dánielt; sok és nagy ajándékot juttatott neki; megbízta Babilon egész területének kormányzatával és Babilon összes bölcsei fölé, legfőbb parancsolóvá tette.
Dániel kérésére a király Babilon kerületének kormányzására Sadrakhot, Mésákhot és Abednégót rendelte. Dániel maga a király kapujában lakott.