Dániel könyvének szövege
2. fejezet
1. vers
Nabukodonozor királyságának második esztendejében Nabukodonozor álmokat látott, azoktól szelleme lökést kapott, de az álma elveszett.
2. vers
Ekkor a király elrendelte, hogy hívják össze az írástudókat, a jósokat, a varázslókat, és a kaldeusokat, hogy a királynak mondják meg álmát. Mikor aztán bementek és megállottak a király előtt,
3. vers
a király így szólt hozzájuk: Álmot láttam és szellemem lökést kapott, hogy az álmot megösmerjem.
4. vers
Ekkor a kaldeusok ezt mondták a királynak arámul: Király! korszakokig élj! Mondd meg szolgáidnak az álmot s mi megjelentjük a megfejtést!
5. vers
De hangzott a király felelete a kaldeusokhoz: Kiesett a dolog belőlem! Ha nem adjátok tudtomra az álmot és a megfejtést, darabokra tépnek titeket és házaitokat szemétdombbá teszik!
6. vers
Ám, ha az álmot és annak megfejtését megjelentetitek, ajándékot, adományt és magas kitüntetést fogtok kapni tőlem; azért jelentsétek meg nékem az álmot és megfejtését!
7. vers
Azok másodízben is így szóltak: a király mondja meg szolgáinak az álmot s mi megjelentetjük annak megfejtését!
8. vers
De újra felelt a király: Bizony tudom, hogy csak időt akartok nyerni azért, mert látjátok, hogy a dolog kiesett belőlem!
9. vers
Mert ha az álmot nem adjátok tudtomra, egy az ítéletetek; hiszen megegyeztetek, hogy egy hazug és romlott szót mondtok nekem, míg az idő változik; azért hát mondjátok meg az álmot nekem, hogy tudhassam, hogy megfejtését is meg tudjátok mondani.
10. vers
Újra válaszoltak a kaldeusok a királynak: Nincs ember a földön, aki a király kívánságát meg tudná mondani azért, mert még egyetlen nagy király, vagy uralkodó sem kérdezett hasonló dolgot egyetlen írástudótól, varázslótól, vagy kaldeustól sem!
11. vers
Az a dolog, amit a király kíván, igen nehéz s nincs senki más, aki megmondja azt, csak az istenek, kiknek lakása nincs a hús-emberekkel együtt.
12. vers
Mindezek miatt a király annyira megharagudott s oly méregbe jött, hogy megparancsolta, hogy veszítsék el az összes babiloni bölcseket.
13. vers
Kiment hát a parancsolat, hogy a bölcseket meg kell ölni. Keresték Dánielt és társait is, hogy megöljék őket.
14. vers
Dániel akkor okos tanáccsal fordult Arjókhoz, a királyi hóhérok parancsnokához, ki Bábel bölcseinek megölésére kiment.
15. vers
Megkérdezte Arjóktól, a király hatalmas emberétől: ki miatt ment ki a királytóé ez a kérlelhetetlen parancsolat?
16. vers
Mikor Arjók a rendeletet Dániellel tudatta, Dániel bement és azt kérte a királytól, hogy adjon neki időt arra, hogy a megfejtést megjelenthesse a királynak.
17. vers
Mihelyt Dániel hazaért, tudatta a dolgot Chananjával, Misáéllel és Azarjával,
18. vers
hogy e titok dolgában keressék a mennyek Istene irgalmasságát, hogy Dániel és társai el ne vesszenek Babilon többi bölcsével együtt.
19. vers
Dánielnek akkor éjszaka látomásban kijelentetett a titok.Ekkor Dániel áldotta a mennyek Istenét.
20. vers
Így szólt Dániel: Korszakról korszakra / öröktől fogva mind örökké/ legyen az Isten Neve áldott, mert Övé a bölcsesség és az erő!
21. vers
Ő változtatja meg az időtartamokat és időpontokat; Ő küld az elmúlásba királyokat és Ő állít királyokat; Ő rendel bölcsességet a bölcseknek s értelmet a belátás ismerőinek.
22. vers
Kijelenti a mély és rejtett dolgokat: tudja, mi van a sötétségben és a világosság együtt lakik vele!
23. vers
Magasztallak és dicsérlek én atyáimnak Istene, hogy bölcsességet és erőt adtál nekem; hogy most is tudtomra adtad, amit kértünk Tőled, mert a király dolgát tudomásunkra hoztad!
24. vers
Mindennek megfelelően Dániel bement Arjókhoz, akit a király arra rendelt, hogy a babiloni bölcseket elveszítse; ment és azt mondta neki: Ne veszítsd el a babiloni bölcseket; vígy engem a király elé, s megjelentem a királynak a megfejtést!
25. vers
Akkor Arjók aggodalmas sietséggel, hogy Dánielt a király elé bevigye, így szólt hozzá: A judabeli száműzöttek között találtam egy férfit, aki majd megjelenteti a királynak a megfejtést.
26. vers
Megszólította a király Dánielt, akinek neve Baltazár: Képes vagy-e tudatni velem az álmot, amelyet láttam és annak megfejtését?!
27. vers
Dániel azt a választ adta a király előtt: a titkot, amelyet a király kérdez, bölcsek, jósok, írástudók és csillagászok nem tudják megmondani a királynak:
28. vers
ámde van Isten az égben, titkok leleplezője, Ő adta tudtára Nabukodonozor királynak, hogy mi fog történni a napok utolján. Álmod, fejed látomásai, melyeket ágyadon láttál, ezek voltak:
29. vers
Benned oh, király, ágyadon gondolatok szálltak föl, vajon mi történik ezután. S Az, aki a titkokat leleplezi, tudatta veled, hogy mi fog történni.
30. vers
Nekem pedig nem oly bölcsesség következtében lepleződött le ez a titok, amely minden élőkön fölül volna benne, hanem avégett, hogy a megfejtést megtudja a király és szíved gondolatait megösmerd.
31. vers
Te látni kezdtél, oh király! Egyszerre egyetlen nagy szobor állott előtted. Ez a szobor teméntelen nagy volt: dicsősége rendkívüli, ahogy elődbe állott, ránézni félelmetes volt.
32. vers
Annak a szobornak feje finom aranyból volt; melle és karja ezüstből; hasa és csípője rézből,
33. vers
lábszára vasból, lábfeje részben vasból, részben agyagból.
34. vers
Te láttál, míg egyszer csak kéz nélkül leszakadt egy kő s vasból és agyagból való lábán eltalálta a szobrot és szétőrölte azokat.
35. vers
Tüstént felőrlődtek, mintha egyből volnának: a vas, az agyag, a réz, az ezüst és az arany s olyanokká lettek, mint a nyári szérű pelyvája; fölkapta őket a szél s hely többé nem volt számukra található. Az a kő, amely megütötte a szobrot, nagy heggyé lett, amely betöltötte az egész földet.
36. vers
Ez az álom s megfejtését is megmondjuk a királynak!
37. vers
Te, oh király, királyok királya, kinek a mennyek Istene az uralmat, a gazdagságot, az erőt és a méltóságot adta s
38. vers
kezedbe adta mindenütt, ahol csak emberek fiai laknak, őket, állatot, a mezőt és az ég madarait és téged mindnyájukon úrrá tett, te vagy az aranyból való fő!
39. vers
Utánad más királyság kél föl, náladnál földibb; annak utána harmadik királyság, a rézből való, mely az egész földön uralkodni fog.
40. vers
Majd egy negyedik királyság lesz, erős, mint a vas; egészen úgy, mint ahogy a vas mindent széttör és megőröl: zúzó vasként fogja mindazokat széttörni és megőrölni.
41. vers
Hogy pedig a lábfejet és ujjait részben fazekas agyagából valónak, részben vasnak láttad, megosztott királyság támad s lesz benne a vas szilárdságából valami éppen azért, mert a vasat az agyagcseréppel keveredve láttad.
42. vers
S hogy a lábujjak részben cserépből voltak, azt jelenti, hogy a királyság részben szilárd, részben törékeny lesz.
43. vers
Hogy a vasat keveredve láttad a sáros agyaggal, azt jelenti, hogy bár emberi mag által összekeverednek, az alkotórészek mégsem fognak egymáshoz ragaszkodni, mint ahogy a vas nem keveredhetik az agyaggal.
44. vers
Ám ama királyoknak napjaiban az egek Istene örökkévaló királyságot fog támasztani, mely nem pusztul el. Ez a királyság nem fog más népre átszállni; szét fogja zúzni ama királyságokat mind és végüket veti; de maga az örök korszakokra támad fel.
45. vers
Annak megfelelően, hogy hegyről kéz nélkül egy követ láttál leválni és az széjjelzúzta a vasat, a rezet, a cserepet, az ezüstöt és az aranyat, egy nagy Isten azt adja tudtára a királynak, hogy mi lesz ennek utána. S az álom biztos és annak magyarázata megbízható.
46. vers
Tüstént arcára borult Nabukodonozor király Dániel előtt, mélyen meghajolt és megparancsolta, hogy áldozatot és jóillatú fűszert vigyenek neki.
47. vers
Aztán ilyen szavakra fakadt a király: Az az igazság, hogy a ti Istenetek az istenek Istene és a királyok Ura, titkok leleplezője, hogy képes voltál ezt a titkot feltárni!
48. vers
A király ezután nagy polcra emelte Dánielt; sok és nagy ajándékot juttatott neki; megbízta Babilon egész területének kormányzatával és Babilon összes bölcsei fölé, legfőbb parancsolóvá tette.
49. vers
Dániel kérésére a király Babilon kerületének kormányzására Sadrakhot, Mésákhot és Abednégót rendelte. Dániel maga a király kapujában lakott.
Könyvek
