⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Mózes negyedik könyve
capítulo 11
verso 1
A nép pedig keservesen panaszkodott Jehova előtt. Amikor Jehova ezt meghallotta, megharagudott, és lángoló tüzet küldött rájuk Jehova, mely megemésztett néhányakat a tábor szélén.
verso 2
Amikor a nép Mózeshez kiáltott segítségért, ő Jehovához könyörgött, és a tűz kialudt.
verso 3
Taberának nevezték el ezt a helyet, mert Jehova lángoló tüzet küldött ott rájuk.
verso 4
A köztük lévő sokféle nép ezután hangot adott az önző vágyainak, és az izraeliták is újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: „Ki ad nekünk húst enni?
verso 5
Emlékszünk, milyen finom volt a hal, amit egykor Egyiptomban ingyen ettünk. És az uborka, a görögdinnye, a póréhagyma, a vöröshagyma meg a fokhagyma!
verso 6
Most azonban itt senyvedünk. Mást sem látunk, csak ezt a mannát!”
verso 7
Egyébként a manna olyan volt, mint a koriandermag, és úgy nézett ki, mint a bdelliumgyanta.
verso 8
A nép szétszéledt, összeszedte azt, és megőrölte kézimalomban vagy összezúzta mozsárban. Majd fazékban megfőzte, vagy kerek kenyeret készített belőle. Az íze olyan volt, mint az olajos édes kalácsé.
verso 9
Amikor a harmat leszállt éjjel a táborra, a manna is lehullott.
verso 10
Mózes meghallotta, hogy a nép siránkozik, minden egyes család, mindegyik férfi a sátra bejáratánál. Jehova pedig nagyon dühös lett, és Mózesnek sem tetszett ez.
verso 11
Mózes ekkor ezt mondta Jehovának: „Miért gyötröd a szolgádat? Hát nem szeretsz engem, hogy az egész nép terhét rám helyezted, és nekem kell hordoznom?
verso 12
Talán az anyja vagyok én ennek a népnek? Vajon én hoztam őket világra, hogy azt mondod nekem, mint ahogy a dajka viszi a csecsemőt, úgy vigyem őket az ölemben arra a földre, mely felől megesküdtél, hogy az ősapáiknak adod?
verso 13
Honnan vegyek húst a népnek? Hisz folyton így siránkoznak nekem: »Adj nekünk húst, hadd együnk!«
verso 14
Nem tudom egymagam hordozni az egész nép terhét, mert túl sok az nekem.
verso 15
Ha így bánsz velem, inkább most azonnal ölj meg, kérlek! Ha szeretsz, ne hagyd, hogy több szerencsétlenséget lássak!”
verso 16
Jehova erre így felelt Mózesnek: „Gyűjts egybe nekem 70 férfit Izrael vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és vezetői, majd vidd őket a találkozás sátrához, és álljanak ott veled.
verso 17
És én lejövök, és beszélek veled. Elveszek valamennyit abból a szellemből, melyet neked adtam, és nekik adom. Ők majd segítenek neked hordozni a nép terhét, hogy ne kelljen egyedül hordoznod.
verso 18
A népnek pedig mondd meg: »Szenteljétek meg magatokat holnapra, mert húst fogtok enni, ugyanis Jehova hallotta, hogy így siránkoztatok: ’Ki ad nekünk húst enni? Jobb volt nekünk Egyiptomban.’ Jehova húst ad nektek, és ti enni fogtok.
verso 19
Nemcsak egy napig eszitek, nem is 2, nem is 5, nem is 10, nem is 20 napig,
verso 20
hanem egy egész hónapon át, míg ki nem jön az orrotokon, és meg nem undorodtok tőle, mert elvetettétek Jehovát, aki köztetek van, és így siránkoztatok előtte: ’Minek jöttünk ki Egyiptomból?!’«”
verso 21
Mózes ekkor ezt mondta: „A népemben csak a gyalogosok száma 600 000! Te mégis ezt mondod: »Húst fogok adni nekik, és egy egész hónapon át azt eszik!«
verso 22
Az sem lenne elég, ha egész nyájakat vagy csordákat vágnának le! Vagy ha kifognák a tenger összes halát!”
verso 23
Jehova erre ezt mondta Mózesnek: „Vajon nem képes erre Jehova? Majd meglátod, hogy beteljesedik-e, amit mondtam, vagy sem.”
verso 24
Mózes ekkor kiment, és elmondta a népnek, mit mondott Jehova. Azután összegyűjtött 70 férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket.
verso 25
Jehova pedig lejött felhőben, beszélt vele, elvett a szellemből, melyet neki adott, és a 70 vénnek adta. Amint megkapták a szellemet, prófétálni kezdtek, később azonban már nem prófétáltak.
verso 26
Közülük ketten viszont a táborban maradtak. Az egyiket Eldádnak, a másikat Medádnak hívták. Bár nem mentek ki a sátorhoz, ők is megkapták a szellemet, mivel az összeírottak között voltak. Így ők is prófétálni kezdtek a táborban.
verso 27
Erre egy fiatal férfi szaladt, és szólt Mózesnek: „Eldád és Medád prófétál a táborban!”
verso 28
Ekkor Józsué, Nún fia, aki már fiatalkora óta Mózes szolgája volt, így szólt: „Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!”
verso 29
Mózes azonban ezt mondta neki: „Miattam aggódsz? Bárcsak Jehova egész népe próféta lenne, és Jehova mindenkinek adna a szelleméből!”
verso 30
Mózes később visszatért a táborba Izrael véneivel.
verso 31
Ezután Jehova szelet támasztott, mely fürjeket hozott a tenger felől, és a tábor köré hullatta ezeket, egynapi járásnyira egyik és másik irányban. Mintegy kétkönyöknyi magasságban voltak a tábor körül.
verso 32
A nép pedig egész nap, egész éjjel és másnap is egész nap fennmaradt, és gyűjtötte a fürjeket. Senki sem gyűjtött 10 hómernél kevesebbet, és kiterítették azokat maguknak a tábor körül.
verso 33
A hús még a fogaik közt volt, még meg sem tudták rágni, amikor Jehova haragra lobbant a nép ellen, és Jehova halálos csapással sújtotta a népet.
verso 34
És elnevezték azt a helyet Kibrót-Hattaávának, mert ott temették el azokat az embereket, akik hangot adtak az önző sóvárgásuknak.
verso 35
És Kibrót-Hattaávából a nép elindult Hacerótba, majd ott maradt.
Libros
