capitolul 12
akkoron kezde nekik példa szerint szólni: egy ember szőlőt palántála, és körülvevé sövénnyel, vermet ása benne, tornyot is építe, és helyhezteté azt műveseknek, és ő maga messze mene.
és mikoron alkalmas volna, elbocsátá szolgáit a művesekhez, hogy venne a szőlőnek gyümölcséből.
de amazok megkapák azt, és megverék, és üresen bocsáták.
ismét bocsátá őhozzájuk más szolgáját, azt is kővel meghajigálván, feje törve, és bosszúval illetve bocsáták vissza,
ismét másikat bocsáta, és azt megölék, és sokakat egyebeket, kik közül némelyeket megverének, és nékiket megölének.
de mikoron volna még egy szerelmes fia, utólszor azt bocsátá hozzájuk, mondván: tisztelvén félik ez én fiamat.
de a művesek mondanak vala őköztük: ihol az örökös, jer, öljük meg őtet, és mienk leszen az örökség.
és őtet lekapván, megölék, és az szőlő kívül veték.
mit teszen azért a szőlőnek ura? eljő, és elveszti a műveseket, és az szőlőt egyebeknek adja.
avagy még emez írást sem olvastátok-e? a követ, kit nem jónak ítéltek azok, kik raknak vala, a szegleten fő helyre tétetett.
Istentől vagyon ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.
és azon valának, hogy megfognák őtet, de félnek vala a seregtől, mert tudják vala, hogy ő ellenük mondta volna az példát. és őtet elhagyván onnat elmenének.
és bocsátanak őhozzá nékiket a farizeusok közül, és Heródes szolgái közül, hogy őtet megfognák beszédébe.
amazok kedig, mikoron eljöttenek volna, mondának neki: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és senkivel nem gondolsz, mert embereknek személyét nem nézed, de Istennek útjára igazsággal tanítasz. kell-e császárnak adót adnunk avagy nem? adjunk-e, vagy ne adjunk?
Jézus kedig, tudván az ő palástolásukat, mondá nekik: mit kísérgettek engemet? hozzátok elő a pénzt, hadd lássam!
amazok előhozák, és mondá nekik: kié ez kép, és az körül való írás? amazok mondának neki: császáré.
felele Jézus, mondá nekik: adjátok meg, ami császáré, császárnak, és ami Istené, Istennek. és elcsodálkozának őrajta.
és jövének őhozzája az szadduceusok, kik azt mondják, hogy nincsen a feltámadás, és kérdék őtet, mondván:
Mester, Mózes azt írta nekünk, hogyha valakinek atyafia meghal, és felesége marad, de gyermeke nem, tehát az ő atyafia vegye azt, és magot támaszzon atyafiának.
valának hét atyafiak, és az első megnőzék, és mikoron meghala, nem hagya magot.
a másik is elvevé azt, meghala, az sem hagya magot, a harmadik azonképpen,
és mind heten vevék őtet, de nem hagyának magot. mindeniknek utána meghala az asszony is.
azért a feltámadás idején, mikoron feltámadnak, melyik felesége leszen az? mert mind a hét felesége volt.
felele Jézus, és mondá nekik: avagy nem azért tévelyegtek-e, hogy nem tudjátok az írást, sem az Istennek jóságát?
mert mikoron halottaiból feltámadnak, sem meg nem nőznek, sem férjnek nem adnak valakit, de lesznek, miképpen Istennek angyali, kik mennyországba vannak.
továbbá a halottakról, hogy feltámadnak, nem olvastátok-e a Mózes könyvében, mi módon a csipkebokorból szólt neki Isten, mondván? én vagyok amaz Ábrahámnak Istene, Izsáknak és Jákobnak Istene.
az Isten nem holtak Istene, hanem az élőknek. azért ti igen tévelyegtek.
és mikoron egy az írástudók közül odajárult volna, és hallotta volna, hogy ott vetekednének, és látná, hogy jó módon felelt volna meg nekik, kérdé őtet: micsoda legnagyobb a parancsalatok között?
Jézus felele neki: a parancsolatok közül legnagyobb az: hallgasd meg, Izrael, a mi Urunk, Istenünk egy Úr.
és szeressed az te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és teljes erőidből. ez az első parancsolat.
és az másik hasonlatos ehhez: szeressed felebarádotat, mint tennen magadat, nagyobb ezeknél parancsolat nincsen.
és mondá neki az írástudó: jól vagyon, Mester, igazan mondád, hogy egy az Isten, és nincsen más őtőlénél.
és hogy azt teljes szívből, teljes lélekből, teljes elméből és teljes erőből, és felebarátunkat, mint mi magunkat, szeretni nagyobb legyen, hogynemmint akármennyi égetett és egyéb áldozat.
de mikoron látta volna Jézus, hogy bátran felelt volna, mondá neki: nem messze vagy az Istennek országától. és ezeknek utána senki nem meri vala őtet kérdeni.
és Jézus felelvén mond vala, tanítván a templomba: miképpen modják az írástudók, hogy Krisztus Dávid fia?
lám, Dávid, Szentlélekkel megtelt, azt mondta: mondá Uram az én Uramnak, ülj jobbomra nekem, míglen vetem az te ellenségidet zsámolyszéknek lábad alá.
azért Dávid őtet Urának hívja, honnét ő fia tehát? és a sereg közül sok örömest hallja vala őtet.
és mond vala nekik: az ő tudományába, megőrizzétek magatokat az írástudóktól, kik hoszzú ruhába kívánnak járni, és szeretnek köszöneteket kívül,
és az gyűlésbe első székeket, a lakodalomba első helyeket,
kik megemésztik az özvegyeknek házaik, és szín alatt hosszú imádságokat tesznek. ezek nagyobban kárhoznak.
és mikoron ülne Jézus a persely ellenébe, nézi vala, mi módon az sereg oda bebocsátják vala pénzüket. és sok gazdagok sokakat vetnek vala bele.
és eljöve egy néminemű özvegyasszony, szegény, az is vete bele két kicsiny pénzecskéket, mely egy fillér.
és odahívván az ő tanítványit, mondá nekik: bizony mondom nektek, hogy ez szegény özvegyasszony többet vete, hogynem mindazok, akik pénzt hányának oda.
mert mindnyájan, ami felette vala, abból vetének, de ez az ő szegénységéből ami vala, mind odaveté, minden marháját.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly