Szent Márknak evangéliuma

capitolul 3


Capitole:


versetul 1

és bemene Jézus az zsinagógába, holott vala egy ember, kinek keze megaszott vala.


versetul 2

és rá őriznek vala, hogyha szombatokon megvigasztaná őtet, hogy megfeddhetnék érte.


versetul 3

és mondá az megaszott kezű embernek: kelj fel, jöjj elő!


versetul 4

és mondá nekik: melyiket alkalmasabb művelni szombatokon: jót tenni-e avagy gonoszt tenni? megtartatni-e valakinek életit avagy megölni? amazok kedig veszteg hallgatnak vala.


versetul 5

és mikoron elnézte volna őket haragos szemmel, bánkódván az ő vak szívükön, mondá az embernek: nyújtsd ki kezedet! amaz kinyújtá. és olyan ép lőn, mint az másik.


versetul 6

az farizeusok, onnét kimenvén, mindjárást tanácsot kezdének tartani Heródes szolgáival őellene, mi módon őtet elveszthetnék.


versetul 7

Jézus kedig az ő tanítványival elmene a tenger mellé. és számtalan sokaság követé őtet. Galileából, zsidóságból,


versetul 8

Jeruzsálemből, Idumeából, és kik lakoznak Jordán vizén túl, és Tírusz és Szidón táján, embereknek sokasága, melyek mikoron hallották volna, minemű csodákat művel vala, hozzá jövének.


versetul 9

és hagyá az ő tanítványinak, hogy egy hajócskát szerzenének neki, a seregért, hogy meg ne szorítanák őtet,


versetul 10

mert sokakat vigasztott vala meg, és rá rohannak vala, hogy csak illetné őket, akiknek valami nyavalyájuk vala.


versetul 11

és az förtelmes lelkek is, mikoron látták volna őtet, leborulnak vala előtte, és üvöltnek vala, mondván: te vagy az Istennek fia!


versetul 12

kiket igen megfenyít vala, hogy őtet meg ne jelentenék.


versetul 13

és felmene az hegyre, és hívá hozzá, akiket ő akara, és hozzá jövének.


versetul 14

és szerzé, hogy az tizenkettő vele lenne, hogy elbocsátaná őket prédikálni.


versetul 15

és hogy hatalmuk lenne vigasztani betegségeket, és ördögöket űzni.


versetul 16

és Simont Péternek nevezé,


versetul 17

Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, az ő atyafiát nevezé Boanergesznek, azaz mennydörgőnek fiainak.


versetul 18

és Andrást és Fülöpöt és Bertalant és Mátét és Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, és Tádét és Simon kánait


versetul 19

és Júdás iskariótit, ki őtet elárulá.


versetul 20

és házba jövének, holott ismét hozzá gyűle az sereg, úgyannyira, hogy kenyeret sem ehetnének,


versetul 21

és mikoron meghallották volna azok, kik őhozzá valók valának, kimenének, hogy kezüket rávetnék, mert azt mondják vala, hogy megszélhűlt.


versetul 22

és az írástudók, kik Jeruzsálemből alájöttek vala, azt hintik vala, Beelzebul vagyon nála, és a főördöggel űz ördögöt.


versetul 23

és őket hozzá hívván, példa szerint mond vala nekik: miképpen űzhet ördög ördögöt, mert ha valamely ország megoszol ő maga ellen, az az ország nem állandó.


versetul 25

és ha valamely ház ő maga ellen megoszol, az az ház nem állandó.


versetul 26

és hogyha az ördög is ő maga ellen feltámad, és megoszolt, nem állandó, hanem vége vagyon.


versetul 27

nem veheti valaki el valamely erősnek edényit, ha bemegyen házába, hanem ha először megkötözi az erőset, és azután dúlja fel házát.


versetul 28

bizony mondom nektek, minden bűnök és átkok megbocsáttatnak embereknek fiainak, valamineműek elátkozandanak.


versetul 29

de valaki átkot mond Szentlélek ellen, nincsen bocsánata mindörökké, de köteles az örök ítéletre.


versetul 30

mert azt mondják vala, hogy förtelmes lélek vagyon nála.


versetul 31

és oda jövének az ő anyja és atyafiai, melyek mikoron kívül állanának, küldének őhozzája, ki őtet kihívná.


versetul 32

az sereg kedig körüle ül vala. mondának neki: íme, az te anyád és atyádfiai keresnek tégedet.


versetul 33

és felele nekik, mondván: kicsoda az én anyám, kicsoda az én atyámfiai?


versetul 34

és mikoron ott a környékbe elnézte volna az ő tanítványit, mondá: ihol az én anyám, ihol az én atyámfiai.


versetul 35

mert valaki Istennek akaratát teszi, az az én atyámfia, az én húgom és az én anyám.

Capitole:


Cărți