Az örömhír Máté szerint
22. fejezet
1. vers
Jézus újra beszélni kezdett s példázatokban mondta nekik a következőket:
2. vers
„A mennyek királysága olyan emberhez, éspedig olyan királyhoz hasonlít, aki fiának lakodalmat készített.
3. vers
Elküldte rabszolgáit, hogy hívják el a lakodalomba a hivatalosokat, de azok nem akartak eljönni.
4. vers
Újra elküldött ezúttal más rabszolgákat s azt üzente: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ebédemet elkészítettem: tulkaim, hizlalt állataim le vannak vágva, minden készen, jertek el a lakodalomba!
5. vers
Azok azonban nem törődtek a hívással, egyik szántóföldjére ment ki, a másik kereskedése után,
6. vers
a többiek pedig megragadták a király rabszolgáit, bántalmazták és megölték őket.
7. vers
A király erre haragra gyulladt, majd elküldte hadait, ama gyilkosokat elveszítette, s városukat felégette.
8. vers
Azután így szólt rabszolgáihoz: A lakoma kész, de a hivatalosak nem voltak rá méltók,
9. vers
menjetek el hát az utak keresztezéseire, s akiket éppen előtaláltok, azokat hívjátok el a lakodalomra.
10. vers
Azok a rabszolgák szét is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, rosszakat is, jókat is, úgyhogy vendégekkel telt meg a lakodalmas ház.
11. vers
Mikor azonban a király bement megnézni a vendégeket, észrevett ott egy embert, aki nem volt lakodalmas ruhába öltözve.
12. vers
Pajtás – mondotta neki –, ide jöttél, holott nincs lakodalmas ruhád? Az néma maradt.
13. vers
Ekkor a király ezt mondta a felszolgálóknak: Kötözzétek meg kezét, lábát és vessétek ki a külső sötétségre, hol sírás és fogcsikorgatás lesz.
14. vers
Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a kiválogatottak.”
15. vers
Akkor a farizeusok elmentek és tanácsot tartottak, hogy beszédben hogyan csalhatnák őt kelepcébe.
16. vers
Elküldték hát hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt. Így szóltak hozzá: „Tanító! Tudjuk, hogy igaz vagy s hogy az Isten útját a valóságnak megfelelően tanítod. Nem törődsz senkivel, nem nézed az emberek személyét.
17. vers
Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy sem?”
18. vers
Jézus felismervén azok gonoszságát, így szólt: „Miért kísértettek képmutatók?
19. vers
Mutassatok egy törvényes adópénzt.” Azok odavittek neki egy dénárt.
20. vers
„Kinek a képe ez és kinek a felirata?” – kérdezte tőlük.
21. vers
„A császáré” – felelték.” Nahát – mondotta erre nekik – adjátok oda a császárét a császárnak és az Istenét az Istennek.”
22. vers
Ahogy ezt hallották, elcsodálkoztak, azután otthagyták őt és eltávoztak.
23. vers
Aznap szadduceusok mentek hozzá, kik azt állítják, hogy nincs feltámadás.
24. vers
„Tanító – kérdezték tőle – Mózes azt mondta: Ha valaki gyermekek nélkül hal meg, a testvére lépjen sógorházasságra a testvér feleségével és támasszon a testvérének magot.
25. vers
Volt nálunk hét testvér. Az első miután megházasodott, gyermektelenül fejezte be életét, s feleségét a testvérére hagyta.
26. vers
Hasonlóan cselekedett a második, a harmadik, sőt mind a hét.
27. vers
Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony.
28. vers
A feltámadáskor mármost a hét közül kié lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt.”
29. vers
Jézus válasza így hangzott: „Tévelyegtek, mert sem az írásokat nem ismeritek, sem az Isten hatalmát.
30. vers
Feltámadt testben ugyanis nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, úgy lesznek az égben, mint az Isten angyalai.
31. vers
A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok azt, amit Isten mondott nektek:
32. vers
Én vagyok Ábrahám Istene, Izsáknak Istene és Jákób Istene? Nem holtak Istene az Isten, hanem élőké.”
33. vers
Mikor a sokaság ezt hallotta, tanítása megdöbbentette őket.
34. vers
Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, összegyűltek ugyanott
35. vers
s közülük az egyik törvénytudó a következő kérdéssel kísértette meg Jézust:
36. vers
„Tanító, melyik a törvényben a legnagyobb parancsolat?”
37. vers
Ő így felelt: „Egész szíveddel, egész lelkeddel és egész gondolkodásoddal szeresd Istenedet, az Urat!
38. vers
Ez a legnagyobb és az első parancsolat.
39. vers
A második hozzá hasonló: Úgy szeresd felebarátodat, mint magadat!
40. vers
E két parancsolaton fordul meg az egész törvény és a próféták is.”
41. vers
Mikor a farizeusok összegyűltek, Jézus megkérdezte őket.
42. vers
„Hogy vélekedtek a Krisztus felől? Kinek a fia?” Azok így feleltek: „Dávidé.”
43. vers
„Hát akkor – kérdezte tőlük –, hogy hívhatja őt Dávid a Szellem által urának, amikor ezt mondja:
44. vers
Szólt az Úr az én uramnak: Ülj le jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem?
45. vers
Ha tehát Dávid urának hívja, hogy lehet fia neki?”
46. vers
Ám senki egyetlen szóval sem volt képes neki felelni, s attól a naptól fogva többé kérdéssel sem mert senki fordulni hozzá.
Könyvek
