Az örömhír Máté szerint
27. fejezet
1. vers
Mikor reggeledett, a főpapok és a nép vénei valamennyien tanácsot tartottak Jézus ellen, hogy megöljék.
2. vers
Aztán megkötözték, elvezették és átadták Pilátusnak, a helytartónak.
3. vers
Akkor Júdás, aki elárulta őt, megtudta, hogy elítélték az Urat. Megbánta tettét s visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és véneknek.
4. vers
„Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért!” – mondotta. De azok így feleltek: „Mit tartozik az ránk? Magad lássad!”
5. vers
Erre a templomba hajította az ezüstöket és eltávozott. Aztán elment és felakasztotta magát.
6. vers
A főpapok pedig felszedték a pénzt, de ezt mondták: „Nem szabad az áldozati adományok közé tennünk, mert vérnek ára.”
7. vers
Tanácsot tartottak hát és megvásárolták rajta idegenek temetőjéül a fazekas mezejét.
8. vers
Ezért aztán azt a mezőt a mai napig Vérmezőnek nevezik.
9. vers
Ezzel teljesedett be az, amit Jeremiás prófétán át mondott a kijelentés: „Fogták a harminc ezüstöt, a megbecsültnek árát, kit Izráel fiai ennyire becsültek a szerint, ahogy az Úr nekem elrendelte,
11. vers
Jézust pedig a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod” – felelte Jézus.
12. vers
Mialatt azonban a főpapok és a vének vádolták, semmit sem felelt.
13. vers
Azután Pilátus szólt hozzá: „Nem hallod mekkora vádakat mondanak ellened?”
14. vers
De semmire egyetlen szóval sem felelt, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott.
15. vers
Szokása volt a helytartónak, hogy ünnepenként egy foglyot, akit a tömeg akart, elbocsátott.
16. vers
Volt akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.
17. vers
Mikor a tömeg összegyűlt, Pilátus megkérdezte tőlük: „Mit akartok, kit bocsássak el nektek? Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?”
18. vers
Tudta ugyanis, hogy féltékenységből adták kézre.
19. vers
Mialatt az ítélőszéken ült, felesége hozzá küldött ezzel az üzenettel: „Semmivel se ártsd magadat annak az igazságos embernek a dolgába. Ma sokat szenvedtem álmomban miatta.”
20. vers
A főpapok és vének azonban rábeszélték a tömeget, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust ellenben veszítsék el.
21. vers
A helytartó megkérdezte tőlük: „Mit akartok, a kettő közül melyiket bocsássam el nektek?” „Barabbást!” – mondották azok.
22. vers
„Mit tegyek hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” „Feszítsék meg!” – mondották mindannyian.
23. vers
„De hát mi rosszat tett?” – kérdezte Pilátus. Ám azok annál inkább kiáltozták: „Feszítsék meg!”
24. vers
Mikor Pilátus látta, hogy rábeszélése semmit sem használ, sőt csak nagyobb lesz a zavar, vizet hozatott, a tömeg elé állt, megmosta kezét, és ezt mondta: „Ártatlan vagyok ennek az igazságos embernek vérétől. Ti lássátok!”
25. vers
Az egész nép felelte: „A vére ránk és gyermekeinkre szálljon!”
26. vers
Ekkor elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta s átadta, hogy megfeszítsék.
27. vers
Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a kaszárnyába s összegyűjtötték hozzá az egész helyőrséget.
28. vers
Levetkőztették, és veres katonaköpenyt adtak rá,
29. vers
tövisekből koszorút fontak és fejére tették, nádszálat adtak a jobb kezébe, térdreborultak előtte és csúfolódva mondták: „Örvendj! Zsidóknak királya!”
30. vers
Azután leköpdösték, elvették tőle a nádszálat és fejéhez verték.
31. vers
Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába és elvezették, hogy megfeszítsék.
32. vers
Mikor kijutottak a városból, egy Simon nevű cirénei emberre találtak s rákényszerítették, hogy Jézus keresztjét vigye.
33. vers
Ahogy egy Golgota nevű helyre jutottak, ami annyit jelent, mint Koponya helye,
34. vers
epével kevert bort adtak innia, de ahogy megkóstolta, nem akart belőle inni.
35. vers
Miután megfeszítették, sorsvetéssel elosztották ruházatát,
36. vers
azután leültek, és ott őrizték.
37. vers
Majd az ellene emelt vádat írásban a feje fölé helyezték: „EZ JÉZUS A ZSIDÓK KIRÁLYA!”
38. vers
Azután jobb keze felől és bal keze felől két haramiát feszítettek melléje.
39. vers
Az arra elmenők a fejüket csóválták
40. vers
s így szóltak: „ Te, ki lerombolod, s három nap alatt felépíted a templomot – mondták –, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!”
41. vers
Ugyanúgy szóltak csúfolódva a főpapok az írástudókkal és vénekkel együtt:
42. vers
„Másokat megmentett, magát nincs hatalma megmenteni. Izráel királya, szálljon le most a keresztről, s majd hiszünk benne.
43. vers
Istenben bízott: hát ragadja ki most Ő a bajból, ha ugyan akarja. Hiszen ezt mondta: Isten Fia vagyok.”
44. vers
Ugyanúgy ócsárolták őt a haramiák is, akiket vele együtt megfeszítettek.
45. vers
A hatodik órától kezdve sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig.
46. vers
A kilencedik óra körül Jézus nagy hangon felkiáltott: „Éli, Éli, lamá szabachtani!” Azaz: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?”
47. vers
Mikor az ott állók közül egyesek meghallották a kiáltást, azt mondották, hogy Illést szólítja.
48. vers
Közülük az egyik hirtelen odafutott hozzá, fogott egy spongyát, megtöltötte ecettel, és nádszálra tűzve megitatta vele.
49. vers
A többiek azt mondották: „Lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.”
50. vers
Jézus azonban, miután újra nagy hangon kiáltott, elbocsátotta szellemét.
51. vers
Ekkor egyszerre a templom függönye felülről az aljáig kettészakadt, a föld megrendült, a sziklák meghasadtak,
52. vers
a sírok megnyíltak és sok alvó szentnek a teste feltámadott.
53. vers
Miután a sírokból az Úr feltámadása után előjöttek, bementek a szent városba és sokaknak láthatókká lettek.
54. vers
A százados, és akik vele őrizték Jézust, miután a földrengést és az eseményeket látták, nagyon megrémültek, és ezt mondották: „Valóban az Isten Fia volt.”
55. vers
Sok asszony volt ott, kik messziről figyelték a dolgokat. Ezek Galileából követték Jézust, hogy kiszolgálják őt.
56. vers
Köztük volt magdalai Mária, Mária Jakab és József anyja, továbbá Zebedeus fiainak anyja.
57. vers
Mikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, ki maga is Jézus tanítványa volt.
58. vers
Ez a József elment Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus erre megparancsolta, hogy adják oda neki.
59. vers
József aztán átvette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte
60. vers
s a saját új sírjába helyezte el, melyet sziklába vágatott. Miután nagy követ hengeríttetett a sír bejáratába, elment.
61. vers
Ott voltak éppen magdalai Mária s a másik Mária, kik a sírral szemközt ültek.
62. vers
Másnap, mely az előkészületet követő nap volt, Pilátusnál összegyűltek a főpapok és farizeusok
63. vers
és így szóltak: „Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a tévelyítő még életében megmondta: Harmadnapon feltámadok.
64. vers
Parancsold meg hát, hogy vegyék a harmadik napig a sírt biztos őrizet alá, hogy tanítványai oda ne mehessenek, s el ne lopják őt, hogy aztán azt ne mondhassák a népnek: Feltámadt a halottak közül, hogy így az utolsó tévelyítés gonoszabb ne legyen az elsőnél.”
65. vers
Pilátus ezt felelte nekik: „Van őrségetek, menjetek, gondoskodjatok a biztonságról, ahogy tudtok.”
66. vers
Azok elmentek, a követ lepecsételték, és a sírt őrséggel biztosították.
Könyvek
