Deuteronomium

31. fejezet


Fejezetek:


1. vers

És ment Mózes és elmondta ezeket a szavakat egész Izráelnek.


2. vers

És szólt hozzájuk: Százhúszéves vagyok én a mai napon, nem bírom többé a járás-kelést, és az Örökkévaló azt mondta nekem: Nem fogsz átmenni ezen a Jordánon.


3. vers

Az Örökkévaló, a te Istened, Ő vonul előtted, Ő semmisíti meg ezeket a népeket előled és te örökükbe lépsz; Józsua lesz az, aki előtted vonul, amint szólt az Örökkévaló.


4. vers

És az Örökkévaló úgy cselekszik velük, amint tett Szihónnal és Óggal, az Emóri királyaival és országukkal, hogy megsemmisítette őket.


5. vers

És elétek fogja őket adni az Örökkévaló és tegyetek velük mindazon parancsolatok szerint, amelyeket parancsoltam nektek.


6. vers

Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és meg ne rettenjetek tőlük, mert az Örökkévaló, a te Istened, Ő az, aki jár veled, nem enged el és nem hagy el téged.


7. vers

És szólította Mózes Józsuát és mondta neki egész Izráel szeme előtt: Légy erős és bátor, mert te mégy be ezzel a néppel az országba, amelyről megesküdött az Örökkévaló őseiknek, hogy nekik adja, és te adod nekik birtokul.


8. vers

És az Örökkévaló, Ő az, aki előtted jár, Ő lesz veled, nem enged el és nem hagy el téged; ne félj és ne rettegj.


9. vers

És Mózes felírta ezt a tanítást és átadta a papoknak, Lévi fiainak, akik vitték az Örökkévaló szövetségének ládáját, és Izráel összes véneinek.


10. vers

És Mózes megparancsolta nekik, mondván: Minden hét év végével, az elengedés évének idején, a sátrak ünnepén,


11. vers

midőn egész Izráel eljön, hogy megjelenjék az Örökkévaló, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, olvasd fel ezt a törvényt egész Izráel előtt, füleik hallatára.


12. vers

Gyülekeztesd egybe a népet, a férfiakat, a nőket és a gyermekeket és a te jövevényedet, aki kapuidban van, hogy hallják és hogy megtanulják és féljék az Örökkévalót, a ti Isteneteket, és gondjuk legyen rá, hogy megtegyék e törvénynek minden igéjét.


13. vers

És gyermekeik is, akik nem ismerték, hallják és tanulják meg félni az Örökkévalót, a ti Isteneteket, minden időben, amíg éltek a földön, ahova átkeltek a Jordánon, hogy elfoglaljátok.


14. vers

És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Íme, közelednek napjaid, hogy meg kell halnod; szólítsd Józsuát és álljatok meg a találkozás sátrában, hogy parancsot adjak neki. És ment Mózes és Józsua és megállottak a találkozás sátrában.


15. vers

És megjelent az Örökkévaló a sátorban felhőoszlopban és állott a felhőoszlop a sátor bejáratánál.


16. vers

És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Íme, te pihenni fogsz őseidnél és fölkel ez a nép és hűtlenül átpártol az ország idegen isteneihez, amelyek közé eljut, és elhagy Engem és megszegi szövetségemet, amelyet vele kötöttem.


17. vers

Akkor fellobban haragom ellene azon a napon és elhagyom őket és elrejtem előlük arcomat és pusztulássá lesz és sok szerencsétlenség és szenvedés éri utól őt és szól majd azon a napon: Nemde, mivel Istenem nincs közöttem, azért értek engem ezek a bajok!


18. vers

És én bizony elrejtem arcomat azon a napon mindama bűnök miatt, amelyeket elkövetett, hogy más istenekhez fordult.


19. vers

Most tehát írjátok föl magatoknak ezt az éneket és tanítsd meg arra Izráel fiait, tedd a szájukba, hogy legyen ez az ének számomra tanú Izráel fiai ellen.


20. vers

Mert Én beviszem őket arra a földre, amelyet odaesküdtem őseinek, amely tejjel-mézzel folyó; és enni fog és jóllakik és meghízik és akkor más istenek felé fordul és azokat szolgálja, Engem pedig káromol és megszegi szövetségemet.


21. vers

És lesz, ha majd sok baj és szenvedés éri, akkor legyen ez az ének előtte tanú, mivelhogy nem fog ivadéka ajkáról feledésbe menni, mert ismerem hajlamát, abból amit ma cselekszik, mielőtt bevittem abba az országba, amelyet odaesküdtem.


22. vers

És felírta Mózes ezt az éneket azon a napon és megtanította reá Izráel fiait.


23. vers

És parancsot adott Józsuának, Nún fiának és mondta: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait az országba, amelyet odaesküdtem nekik, és Én veled leszek.


24. vers

És történt, midőn Mózes befejezte, hogy könyvbe írja e törvény igéit mindvégig,


25. vers

megparancsolta Mózes a levitáknak, akik vitték az Örökkévaló szövetségének ládáját, mondván:


26. vers

Vegyétek a törvénynek e könyvét és helyezzétek el az Örökkévaló, a ti Istenetek szövetsége ládájának oldalára, hogy ott legyen tanúul ellened.


27. vers

Mert ismerem én pártos voltodat és kemény nyakadat; íme, amíg még életben vagyok itt veletek a mai napon, pártütők voltatok az Örökkévaló ellen, hát még halálom után.


28. vers

Gyüjtsétek össze hozzám törzseitek véneit mind és tisztviselőiteket, hadd mondom el fülükbe ezeket a szavakat és hadd hívom fel tanúul ellenük az eget és a földet.


29. vers

Mert tudom, hogy halálom után megromoltok és letértek az útról, amelyet megparancsoltam nektek, és elér benneteket a balsors a későbbi időben, midőn azt teszitek, ami helytelen az Örökkévaló szeme előtt, haragra indítva Őt kezetek művével.


30. vers

És elmondta Mózes Izráel egész gyülekezetének füle hallatára ez éneknek szavait, egészen végig.

Fejezetek:


Könyvek