Deuteronomium
33. fejezet
1. vers
És ez az áldás, amellyel megáldotta Mózes, az Isten embere, Izráel fiait halála előtt.
2. vers
És szólt:
Az Örökkévaló a Szinajról jött,
És fölsugárzott feléjük Széir tájáról,
Felragyogott Párán hegye felől
És feljött a szentség tízezrei közül,
Jobbjában lángtörvénnyel számukra.
3. vers
Kedveli a népeket,
Minden szentjei a Te kezedben vannak.
És azok leborulnak lábaidnál,
Átvesznek igéidből.
4. vers
A Törvény ez, mit Mózes parancsolt nekünk,
Örökségül Jákób gyülekezetének.
5. vers
És király lett Jesúrúnban,
Midőn összegyűltek a nép fejedelmei,
Együtt Izráel összes törzsei.
6. vers
Éljen Reúbén és meg ne haljon és ne legyen embereinek száma csekély.
7. vers
És ezt Jehúdáról: És szólt: Halljad, Örökkévaló, Jehúda szavát és vidd őt népéhez; bár karja küzd magáért, Te légy segítségül támadói ellen.
8. vers
És Léviről mondta: Tummimod és Úrimod kegyes férfiúdat illeti, akit megkísértettél Masszában, akivel pörbe szálltál Meriba vizénél.
9. vers
Aki azt mondja atyjáról és anyjáról: nem láttam őt soha, aki nem ismerte testvéreit és fiairól nem vett tudomást, hanem megőrzik igédet és óvják szövetségedet.
10. vers
Tanítják törvényeidet Jákóbnak és tanodat Izráelnek; füstölőszert helyeznek színed elé és teljes égőáldozatot oltárodra.
11. vers
Áldd meg, Örökkévaló, az ő erejét és keze művét fogadd kegyesen; zúzd derékon azokat, akik ellene támadnak és akik gyűlölik, fel ne kelhessenek!
12. vers
Benjáminról mondta: Az Örökkévaló kedveltje, biztonságban lakozik mellette; oltalmával fedezi minden időben, míg vállai között otthont talál.
13. vers
És Józsefről mondta: Az Örökkévalótól áldott az ő országa az ég édes nedűjével, a harmattal és az alant elterülő mélység árjával.
14. vers
És a nap érlelte ízes gyümölccsel és a holdfénytől sarjadó zamatos terméssel.
15. vers
És az ős bércek ormairól az örök halmok zamatos kincsével.
16. vers
És a földnek édes drágaságaival és bőségével, és a Csipkebokorban Lakozónak kegyével szálljon József fejére, a testvérei között koszorúzottnak feje tetejére.
17. vers
Elsőszülött tulka csupa méltóság, bölényszarvak az ő szarvai, velük népeket öklel, mind együtt a föld széléig; ezek Efráim tízezrei és ezek Menassé ezrei.
18. vers
És Zebúlonról mondta: Örvendezz Zebúlon kimeneteledkor és Jisszákár sátraidban.
19. vers
A népeket a hegyre hívják, ott áldoznak igaz áldozatokat, mert a tengerek bőségét szívják és a fövénynek lappangó kincseit.
20. vers
És Gádról mondta: Áldott legyen, aki kitágította Gád határát! Oroszlánként tanyázik és széttépi a kart és a koponyát!
21. vers
A földnek elejét nézte ki magának, mert ott van elrejtve a törvényhozó örök helyrésze; és vonult a nép fejeivel, az Örökkévaló igazságát végrehajtotta és törvénytevését Izráellel,
22. vers
És Dánról mondta: Dán ifjú oroszlán, amely előtör a Básánból.
23. vers
És Naftáliról mondta: Naftáli jóllakva a kegyelemmel és telve az Örökkévaló áldásával, a tengert és a déli tájt vedd birtokodba.
24. vers
És Ásérről mondta: Áldott a fiúk közül Ásér, legyen kedveltje testvéreinek és fürössze olajban lábát.
25. vers
Vas és érc legyen a te lábad sarúja és ameddig napjaid, tartson ki erőd.
26. vers
Nincsen olyan, mint az Isten, ó Jesúrún, aki az egeken száguld segítségedre és fönségében a fellegeken.
27. vers
Menedék az örök Isten és alulról látható örökké tartó karja, elűzte előled az ellenséget és mondta: pusztítsd el azt!
28. vers
Így lakott Izráel biztonságban, egymagában Jákób kútfeje, a gabona és bor országában, amelynek ege is harmatot csepegtet.
29. vers
Boldog vagy Izráel! Ki olyan, mint te, az Örökkévalóban megváltott nép, aki segítséged pajzsa és aki fenséged kardja? Hizelegni fognak neked ellenségeid és te büszkén jársz magaslataikon.
Könyvek
