Deuteronomium
32. fejezet
1. vers
Figyeljetek egek, hadd emeljek szót
És hallja a föld szám beszédét;
2. vers
Csepegjen tanításom mint az eső,
Hulljon mint a harmat szózatom.
Mint a permetező eső a gyenge fűre,
Mint a záporeső a pázsitra:
3. vers
Mert az Örökkévaló nevét akarom hirdetni,
Ismerjétek el Istenünk nagyságát,
4. vers
A szikla Ő, műve tökéletes,
Mert minden útja igazság;
A hűség Istene Ő, nincs Benne jogszegés,
Igaz és egyenes Ő.
5. vers
Gonoszul bántak Vele; nem az Ő gyermekei már,
Övék a szégyenfolt;
Konok és álnok nemzedék!
6. vers
Hát ezzel fizettek az Örökkévalónak,
Alávaló és botor nép?
Nem az atyád-e Ő, aki teremtett?
Ő alkotott és erőssé tett téged.
7. vers
Emlékezzél az ősidőkre,
Gondolj annyi nemzedék éveire;
Kérdezd atyádat és ő elmondja neked,
Véneidet és ők elbeszélik neked.
8. vers
Midőn a Legfelségesebb kiosztotta a nemzetek között örökségüket,
Midőn szétválasztotta az emberek fiait,
Megállapította a népek határait
Izráel fiainak száma szerint.
9. vers
Mert az Örökkévalónak osztálya az Ő népe;
Jákób az Ő jussának örök osztályrésze.
10. vers
A pusztaság országában találta meg őt,
A kietlen, üvöltő vadonban.
Körülvette, gondoskodott róla,
Vigyázott rá, mint szeme fényére,
11. vers
Mint a sas, amely virrasztja fészkét,
Fiókái fölött lebeg,
Kiterjeszti szárnyait, fölemeli és viszi őket kifeszített szárnyain.
12. vers
Az Örökkévaló egymaga vezérli,
És nincs Vele idegen isten.
13. vers
A föld magaslatain járatja őt,
És a föld terményeivel táplálta őt.
És mézet szürcsöltetett vele a sziklából
És olajat a kovakősziklából.
14. vers
Tehenek vaját és a juhok tejét,
A bárányok zsírjával,
Básán nevelte kosokat és kecskéket,
És a búza veséinek zsírját;
És a szőlő véréből ittál bort.
15. vers
És meghízott Jesúrún és kirúgott;
Meghíztál, meghájasodtál, megkövéredtél.
És elhagyta Istenét, aki alkotta őt,
És nem becsülte meg üdvössége szikláját.
16. vers
Féltésre ingerelték idegen istenekkel,
És utálatosságokkal haragra lobbantották.
17. vers
Áldoztak gonosz szellemeknek, akik nem istenek,
Isteneknek, akiket nem ismertek,
Nemrég jött, új [isteneknek],
Akiktől nem féltek atyáitok.
18. vers
A sziklát, aki szült téged, elhagytad,
És elfelejtetted Istent, aki nemzett téged.
19. vers
És látta ezt az Örökkévaló és megundorodott
A fiai és leányai okozta bosszúságtól.
20. vers
És szólt: Elrejtem előlük arcomat,
És meglátom, mi lesz a végük.
Mert felforgató nemzedék ez,
Gyermekek, akikben nincs hűség.
21. vers
Felháborítottak Engem azzal, aki nem isten;
Haragra ingereltek hiábavalóságaikkal,
És Én felháborítom őket azzal, ami nem nép,
És haragra ingerlem őket hitvány nemzettel,
22. vers
Mert tűz gyulladt ki haragomban,
És ég le az alvilág fenekéig,
Fölemészti a földet és termését,
És lángba borítja a hegyek alapjait.
23. vers
Bajokat halmozok reájuk,
És elfogyasztom nyilaimat ellenük.
24. vers
Mikor kiaszottak lesznek az éhségtől és sorvadtak az égő láztól
És keserű dögvésztől:
Ellenük küldöm a vadállatok fogát
És a porban csúszók mérgét.
25. vers
Künn a kard fog öldökölni
És az otthonokban a rémület [öl meg]
Ifjat és szűzet,
Csecsemőt és őszhajú aggot.
26. vers
Mondtam, elfúvom őket
És kiirtom emléküket az emberek közül.
27. vers
Ha az ellenség bosszantását nem átallanám,
Nehogy elleneik félremagyarázzák,
Nehogy azt mondják: Kezünk győzedelmeskedett,
És nem az Örökkévaló cselekedte mindezeket,
28. vers
Mert tanácsvesztő nép ez,
És nincs bennük értelem.
29. vers
Ha bölcsek volnának, megértenék ezt,
Gondolnának arra, mi lesz a végük.
30. vers
Hogyan üldözhet ezret egy
És hogyan futamíthat meg tízezret kettő,
Ha nem úgy, hogy sziklájuk eladta
És az Örökkévaló kiszolgáltatta őket.
31. vers
Mert az ő sziklájuk nem olyan, mint a mienk,
Maguk az ellenségeink legyenek bírák.
32. vers
Mert azoknak szőlője Szodoma szőlőjéből való
És Gomora dülőiről,
Szőlőszemeik mérges bogyók,
Keserűek a gerezdjeik.
33. vers
Boruk sárkányok tajtéka
És viperák kegyetlen mérge.
34. vers
Hiszen mindez el van végezve Nálam,
Lepecsételve tárházaimban.
35. vers
Enyém a megtorlás és a visszafizetés,
Abban az időben, mikor majd meginog a lábuk,
Mert veszedelmük napja közel van
És siet, ami rendelve van számukra.
36. vers
Mert az Örökkévaló ítélni fog népéről
És megszánja szolgáit,
Ha látja, hogy fogytán az erejük,
És oda van, ami őrzött és ami védtelen.
37. vers
És így szól: Hol vannak isteneik,
A szikla, ahol menedéket találtak,
38. vers
Akik megették áldozataik zsírját,
És megitták öntőáldozatuk borát,
Keljenek föl és segítsenek nektek,
Ők legyenek a ti oltalmatok.
39. vers
Lássátok most, hogy Én, Én vagyok az,
És nincs más isten mellettem:
Én ölök és Én éltetek,
Én ütöttem sebet és Én gyógyítok,
És nincs, aki kiszabadíthat kezemből.
40. vers
Mert fölemelem kezemet az égre,
Én mondom: Én örökké élek! –
41. vers
Ha megélesítem villogó kardomat
És kezem megragadja az ítéletet:
Bosszút állok elleneimen
És megfizetek azoknak, akik gyűlölnek,
42. vers
Nyilaimat ittassá teszem a vértől,
És kardom húst eszik;
A megöltek és a foglyok vérével
Az ellenség vezéreinek fejéről.
43. vers
Szerezzetek örömet, ó nemzetek az Ő népének,
Mert Ő megbosszulja szolgáinak vérét,
És bosszút áll ellenségein,
És engesztelést ad országának és népének.
44. vers
És ment Mózes és elmondta ez ének minden szavát a nép fülébe, ő és Hóséa, Nún fia.
45. vers
És befejezte Mózes mindezen szavak elmondását egész Izráelhez,
46. vers
és így szólt hozzájuk: irányítsátok szíveteket mindezekre a szavakra, amelyekkel én ma tanúságot teszek ellenetek, hogy megparancsoljátok gyermekeiteknek, hogy megtartsák és megtegyék e tannak minden szavát.
47. vers
Mert nem tőletek távoleső üres szózat az, hanem az a ti életetek és ez ige által lesztek hosszú életűek azon a földön, ahova átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.
48. vers
És szólt az Örökkévaló Mózeshez ugyanazon a napon, mondván:
49. vers
Menj föl erre az Abárim hegyre, a Nebó hegyére, amely Móáb országában van, Jerihóval szemben és nézd meg Kanaán országát, amelyet Izráel fiainak adok birtokul.
50. vers
És halj meg a hegyen, ahova fölmégy és térj be népedhez úgy, amint meghalt testvéred, Áron, a Hór hegyen, és betért népéhez;
51. vers
azért, mert hűtlenül viselkedtetek Ellenem Izráel fiai között a kádési versengés vizénél, Cin sivatagában, mivelhogy nem szenteltetek meg Engem Izráel fiai között.
52. vers
Ezért csak túlnanról láthatod az országot, de oda be nem mégy, abba az országba, amelyet Én Izráel fiainak adok.
Könyvek
