Mózes első könyve

capitolul 30

Capitole:

Midőn Ráchel látta, hogy ő nem szült Jákobnak, irigykedett Ráchel az ő nővérére és mondta Jákobnak: Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, meghalok én.

versetul 2

És fölgerjedt Jákob haragja Ráchel ellen és mondta: Vajon Isten helyében vagyok-e én, aki megvonta tőled a méhnek gyümölcsét?

versetul 3

És az mondta: Íme szolgálóm Bilhó, menj be hozzá és szüljön az én térdeimen, hogy felépüljek én is általa.

versetul 4

És odaadta neki Bilhót, az ő szolgálóját feleségül; és Jákob bement hozzá.

versetul 5

És fogant Bilhó és fiat szült Jákobnak.

versetul 6

És mondta Ráchel: Ítélt fölöttem Isten, meg is hallgatta szavamat és fiat adott nekem; azért nevezte el Dánnak.

versetul 7

Újra fogant és szült Bilhó, Ráchel szolgálója második fiút Jákobnak.

versetul 8

És mondta Ráchel: Isteni küzdelmeket kűzdtem nővéremmel, győztem is; azért nevezte el Náftálinak.

versetul 9

És látta Léa, hogy nem szül többet, vette Zilpót, az ő szolgálóját és odaadta őt Jákobnak feleségül.

versetul 10

És szült Zilpó, Léa szolgálója, Jákobnak fiat.

versetul 11

És mondta Léa: Megjött a szerencse; és elnevezte Gádnak.

versetul 12

És szült Zilpó, Léa szolgálója, második fiút Jákobnak.

versetul 13

És mondta Léa: Boldogságom ez, mert boldognak mondanak engem a leányok: és elnevezte Ásérnek.

versetul 14

És elment Rúbén a búzaaratás napjaiban és talált nadragulyákat a mezőn, elvitte azokat anyjának, Léának; és mondta Ráchel Léának: Adj csak nekem fiad nadragulyáiból.

versetul 15

De ő mondta neki: Vajon kevés-e, hogy elveszed férjemet, még elvennéd fiam nadragulyáit is? És mondta Ráchel: Azért maradjon veled az éjjel fiad nadragulyáiért.

versetul 16

Midőn Jákob jött a mezőről este, kiment elébe Léa és mondta: Hozzám jöjj be, mert bérbe vettelek fiam nadragulyáiért. És vele maradt az éjjel.

versetul 17

És meghallgatta Isten Leát, ez fogant és szült. Jákobnak ötödik fiút.

versetul 18

És mondta Léa: Isten megadta jutalmamat, hogy odaadtam szolgálómat férjemnek; és elnevezte Isszáchárnak.

versetul 19

Léa újra fogant és szült Jákobnak hatodik fiút.

versetul 20

És mondta Léa: Megajándékozott engem Isten ajándékkal, immár nálam fog lakni férjem, mert szültem neki hat fiút; és elnevezte Zebulúnnak.

versetul 21

Azután szült egy leányt és elnevezte Dinának.

versetul 22

És megemlékezett Isten Ráchelről, meghallgatta őt Isten és megnyitotta méhét;

versetul 23

fogant és fiat szült és mondta: Elhárította Isten az én gyalázatomat.

versetul 24

És elnevezte Józsefnek, mondván: Adjon még az Örökkévaló nekem másik fiút.

Jákób bére

versetul 25

És volt, amint szülte Ráchel Józsefet, mondta Jákob Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek el helységembe és országomba.

versetul 26

Add ide feleségeimet és gyermekeimet, akikért téged szolgáltalak, hadd menjek el; mert te ismered szolgálatomat, amellyel szolgáltalak.

versetul 27

És mondta neki Lábán: Ha ugyan kegyet találtam szemeidben – sejtem, hogy az Örökkévaló megáldott engem miattad.

versetul 28

És mondta: Szabd ki béredet rám és megadom.

versetul 29

És mondta neki: Te tudod, miként szolgáltalak és mivé lett a te nyájad nálam.

versetul 30

Mert kevés az, amid volt én előttem és elterjedt sokasággá, az Örökkévaló megáldott téged nyomomban; és most, mikor tegyek valamit én is az én házamért?

versetul 31

És ő mondta: Mit adjak neked? És mondta Jákob: Ne adj nekem semmit; ha megteszed nekem ezt a dolgot, ismét legeltetem juhaidat és őrzöm.

versetul 32

Bejárom ma összes juhaidat, eltávolítván onnan minden bárányt, mely pöttyös és foltos és minden sötétszínű bárányt a juhok közül, meg a foltost és pöttyöst a kecskék közül; ez legyen a bérem.

versetul 33

És tanuskodjék mellettem igazságom a holnapi napon, ha majd eljössz béremhez, mely előtted van; minden, ami nem pöttyös és foltos a kecskék között és sötétszínű a juhok között, lopott az nálam.

versetul 34

És Lábán mondta: Igen, vajha lenne szavad szerint.

versetul 35

És eltávolította aznap a bakokat, a tarka lábúakat és foltosakat és mind a kecskéket, a pöttyöseket meg a foltosakat, mindazt, amelyen valami fehér volt és minden sötétszínűt a juhok közül; és adta fiai kezére.

versetul 36

És hagyott három napi utat maga között és Jákob között; Jákob pedig legeltette Lábánnak többi juhait.

versetul 37

És vett magának Jákob friss nyárfapálcát és mogyoró- meg gesztenyefát és héjazott rajtuk fehér csíkokat, megmeztelenítvén a fehéret, mely a pálcákon volt.

versetul 38

És odaállította a pálcákat, melyeket lehéjazott, a vályúkba, a vízitatókba, ahova mennek a juhok, hogy igyanak, szemközt a juhokkal és felhevültek, midőn eljöttek inni.

versetul 39

És felhevültek a juhok a pálcáknál; és ellettek a juhok tarkalábúakat, pöttyöseket és foltosakat.

versetul 40

A bárányokat elkülönítette Jákob és fordította a juhok arcát a tarkalábúak felé és minden sötétszínű felé Lábán juhai között; és külön helyezett el magának nyájakat és nem helyezte azokat Lábán juhaihoz.

versetul 41

És volt, valahányszor felhevültek a korai juhok, akkor odatette Jákob a pálcákat a juhok szemei elé a vályúkba, hogy felhevüljenek a pálcáknál.

versetul 42

Midőn pedig későn ellettek a juhok, nem tette oda; és lettek a későn ellők Lábáné, a koraiak Jákobé.

versetul 43

És kiterjeszkedett a férfiú igen nagyon és volt neki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.