Mózes első könyve

capitolul 50


Capitole:


Jákób temetése


versetul 1

És ráborult József az ő atyja arcára és sírt rajta és megcsókolta őt.


versetul 2

És megparancsolta József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját; és az orvosok bebalzsamozták Izraelt.


versetul 3

És betelt számára negyven nap, mert így telnek be a bebalzsamozás napjai, és megsiratták őt az egyiptomiak hetven napig.


versetul 4

Midőn elmúltak megsiratásának napjai, akkor szólt József Fáraó házához, mondván: Ha ugyan kegyet találtam szemeitekben, szóljatok, kérlek, Fáraó fülei hallatára, mondván:


versetul 5

Atyám megesketett engem, mondván: Íme, én meghalok; síromba, melyet ástam magamnak Kánaán országában, oda temess el engem! Most tehát hadd menjek el, hogy eltemessem atyámat és azután visszatérek.


versetul 6

És mondta Fáraó: Menj föl és temesd el atyádat, amint megesketett téged.


versetul 7

És fölment József; hogy eltemesse az ő atyját; fölmentek vele Fáraó összes szolgái, házának vénei és Egyiptom országának összes vénei;


versetul 8

meg József egész háza, testvérei és atyjának háza; csak gyermekeiket, juhaikat és marhájukat hagyták Gósen földjén.


versetul 9

És fölmentek vele szekerek is, lovasok is és a tábor igen nagy volt.


versetul 10

Elérkeztek Óted szérűjéig, mely a Jordánon túl van és ott gyászoltak igen nagy és súlyos gyászolással; és tartott atyjáért hét napi gyászt.


versetul 11

Midőn látta az ország lakója, a Kánaáni; a gyászt Ótod szérűjében, mondta: Súlyos gyász ez Egyiptomnak; azért nevezték el Óvél-Micrájim (Egyiptom gyásza), mely a Jordánoh túl van.


versetul 12

És fiai úgy cselekedtek vele, amint megparancsolta nekik.


versetul 13

És elvitték őt fiai Kánaán országába és eltemették őt a Máchpéla mezejének barlangjába, amelyet megvett Ábrahám mezőstül sírnak való birtokul Efróntól, a chittitől; Mámré előtt.


versetul 14

József pedig visszatért Egyiptomba, ő és testvérei, meg mind, akik fölmentek vele hogy eltemessék atyját, miután eltemette az atyját.


versetul 15

Midőn láttak József testvérei, hogy atyjuk meghalt; mondták: Hátha gyűlölni fog bennünket József és visszafizeti nekünk mindama rosszat, mit elkövettünk vele.


versetul 16

Azért üzentek Józsefnek, mondván: Atyád meghagyta halála előtt, mondván:


versetul 17

Így szóljatok Józsefhez: Ó bocsásd meg, kérlek, a te testvéreid hűtlenségét és vétküket, mert rosszat követtek; el veled! Azért most, bocsásd meg, kérünk, hűtlenséget a te atyáid Istene szolgáinak! József pedig sírt, midőn szóltak hozzá.


versetul 18

El is mentek testvérei és leborultak előtte és mondták: Itt vagyunk szolgáidul.


versetul 19

De József mondta nekik: Ne féljetek, mert vajon Isten helyében vagyok-e én?


versetul 20

Ti ugyan, rosszat gondoltatok ellenem de Isten jóra gondolta, hogy tegyen, mint ezen a napon, életben tartván sok népet.


versetul 21

Most tehát ne féljetek, én eltartalak benneteket és gyermekeiteket; megvigasztalta őket és szívükre beszélt.


József halála


versetul 22

És lakott József Egyiptomban, ő és atyja háza; és élt József száztíz évig.


versetul 23

És látott József Efráimtól harmadíziglen való utódokat; Móchir, Menassé fiának fiai is József térdein születtek.


versetul 24

És mondta József az ő testvéreinek: Én meghalok; Isten pedig majd gondol rátok és fölvisz benneteket ebből az országból amaz országba, melyről megesküdött Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.


versetul 25

És megeskette József Izrael fiait, mondván: Isten gondol majd rátok és akkor vigyétek föl innen csontjaimat.


versetul 26

És meghalt József száztíz éves korában; bebalzsamozták őt és koporsóba tették Egyiptomban.

Capitole:


Cărți