Mózes első könyve

capitolul 35


Capitole:


Visszatérés Bét-Élbe


versetul 1

És mondta Isten Jákobnak: Kerekedj fel, menj fel Bész-Élbe és lakjál ott; és készíts ott oltárt az Istennek, aki megjelent neked, midőn menekültél Ézsau, a te testvéred elől.


versetul 2

És Jákob mondta házának és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, melyek közepettetek vannak, tisztuljatok meg és váltsatok ruhát,


versetul 3

hogy fölkerekedjünk és fölmenjünk Bész-Élbe; és készítek ott oltárt az Istennek, aki meghallgatott engem szorultságom napján és velem volt az úton, melyen jártam.


versetul 4

És átadták Jákobnak mind az idegen isteneket, melyek kezükben voltak és a karikákat, melyek füleikben voltak; Jákob pedig elrejtette azokat a tölgyfa alatt, mely Sechemnél volt.


versetul 5

És elvonultak; és volt Istentől való rettegés a városokon, melyek körülöttük voltak és nem üldözték Jákob fiait.


versetul 6

Jákob pedig elérkezett Lúzba, mely Kánaán országában van, az Bész-Él; ő és az egész nép, mely vele volt.


versetul 7

És épített ott oltárt és elnevezte a helyet: Bész-Él Istene, mert ott nyilatkozott meg neki Isten, midőn menekült az ő testvére elől.


versetul 8

És meghalt Debóra, Rebeka dajkája és eltemették Bész-Élen alól, a tölgyfa alatt és elnevezte azt: Állón-Bóchúsznak (Sírás-tölgye).


versetul 9

És megjelent Isten Jákobnak újra, midőn jött Páddán-Áromból, és megáldotta őt.


versetul 10

Mondta neki Isten: A te neved Jákob; ne neveztessék a te neved többé Jákobnak, hanem Izrael legyen a te neved. És elnevezte őt Izraelnek.


versetul 11

És mondta neki Isten: Én vagyok Isten, a Mindenható! Szaporodjál és sokasodjál, nemzet és nemzetek gyülekezete lesz belőled és királyok származnak ágyékaidból.


versetul 12

Az országot pedig, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked fogom adni, és magzatodnak utánad fogom adni az országot.


versetul 13

És fölszállt tőle Isten azon a helyen, ahol beszélt vele.


versetul 14

Jákob pedig fölállított oszlopot, azon a helyen, ahol beszélt vele, kőoszlopot és öntött rá italáldozatot és öntött rá olajat.


versetul 15

És elnevezte Jákob a helyet, ahol beszélt vele Isten, Bész-Élnek.


versetul 16

És elindultak Bész-Élből, de még egy dűlő volt, hogy elérkezzenek Efroszba; akkor szült Ráchel, de nehezen szült.


versetul 17

És volt, midőn nehezen szült, mondta neki a szülésznő: Ne félj, mert ez is fiad neked.


versetul 18

És volt, midőn elszállt lelke, mert meghalt, elnevezte Ben-Óninak (nyomorúság fia); atyja pedig nevezte Benjáminnak.


versetul 19

Ráchel meghalt és eltemették az Efroszba vezető úton, az Bész-Lechem.


versetul 20

És fölállított Jákob oszlopot a sírja fölött, az Ráchel sírjának oszlopa a mai napig.


versetul 21

És elvonult Izrael és felütötte sátorát Migdol-Éderen túl.


versetul 22

És volt, midőn Izrael lakott abban az országban, ment Rúbén és elvette Bilhót, atyjának ágyasát és Izrael meghallotta. – Jákob fiai pedig voltak tizenketten.


versetul 23

Léa fiai: Jákob elsőszülöttje Rúbén, Simon, Lévi, Júda, Isszáchár és Zebúlun.


versetul 24

Ráchel fiai: József és Benjámin.


versetul 25

Bilhó, Ráchel szolgálójának fiai: Dán és Náftáli.


versetul 26

Zilpó, Léa szolgálójának fiai: Gád és Ásér; ezek Jákob fiai, akik születtek neki Páddán-Áromban.


Izsák halála


versetul 27

És elérkezett Jákob Izsákhoz, az ő atyjához Mámréba, Kirjász-Árbába, az Hebrón, ahol tartózkodott Ábrahám és Izsák.


versetul 28

És voltak Izsák napjai: száznyolcvan év,


versetul 29

És kimúlt Izsák, meghalt és eltakaríttatott népéhez, öregen és telve napokkal; és eltemették őt Ézsau és Jákob, az ő fiai.

Capitole:


Cărți