Mózes első könyve

capitolul 49


Capitole:


Jákób áldása


versetul 1

És szólította Jákob az ő fiait és mondta: Gyűljetek egybe, hadd adom tudtotokra, mi ér benneteket a késő jövőben.


versetul 2

Gyülekezzetek és halljátok Jákob fiai, hallgassatok Izraelre, a ti atyátokra.


Reubén


versetul 3

Rúbén, elsőszülöttem vagy te, erőm és tehetségem zsengéje, első méltóságra, első hatalomra!


versetul 4

De túláradtál, mint a víz, ne légy első, mert fölszálltál atyád fekvőhelyére, akkor szentségtörő voltál bizony ágyamra szállt föl.


Simeón és Lévi


versetul 5

Simon és Lévi testvérek, erőszakosság eszközei az ő fegyvereik.


versetul 6

Tanácsukba ne jusson lelkem, gyülekezetükkel ne egyesüljön becsületem; mert haragjukban embert öltek és önkényükben ökröt bénítottak.


versetul 7

Átkozott az ő haragjuk, mert hatalmas és fölgerjedésük, mert kegyetlen! Elosztom őket Jákobban és elszórom őket Izraelben.


Júda


versetul 8

Júda te, téged dicsőítenek testvéreid – kezed ellenségeid nyakán! Előtted leborulnak atyád fiai.


versetul 9

Fiatal oroszlán Júda; zsákmánylásból jöttél fel fiam! Lehever, leterül, mint oroszlán és nőstény-oroszlán, ki kelti föl őt!


versetul 10

Nem távozik a jogar Júdából és a törvény pálca lábai közül, míg nem eljön Silóba és az övé a népek hódolata.


versetul 11

Odaköti a szőlőtőhöz csikaját, a venyigéhez szamarának vemhét; borban mossa öltözetét és szőlővérben ruháját.


versetul 12

Piros szemű a bortól, fehér fogú a tejtől.


Zebúlon


versetul 13

Zebúlun tengerek partján lakik, ő a hajók vénénél és oldala Cidónnál.


Jiszákár


versetul 14

Isszáchár csontos szamár, hever a cserények; között;


versetul 15

látta a nyugalmat, hogy jó és a földet, hogy kellemes, vállát hajtotta a teherhordásra és lett adófizető szolgává.


Dán


versetul 16

Dán ítél majd népe fölött, mint bármelyike Izrael törzseinek.


versetul 17

Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, megmarja a ló sarkát, hogy hátrabukik lovasa.


versetul 18

Segítségedet remélem; Örökkévaló.


Gád


versetul 19

Gád csapat csődül ellene, de ő sarkába csap.


Ásér


versetul 20

Asérnek kövér a kenyere és ő ad királyi csemegéket.


Naftáli


versetul 21

Náftáli szabadjára eresztett szarvasünő; ő ad szép szózatokat.


József


versetul 22

Termő sarjadék József, termő sarjadék a forrás mellett; sarjai felkúsztak a falra.


versetul 23

Azért keserítették, lövöldözték és gyűlölték a nyilasok,


versetul 24

de megmaradt mereven az íjja, megizmosodtak kezeinek karjai, Jákob hatalmasának kezétől, onnan, Izrael pásztorától, szirtjétől;


versetul 25

atyád Istenétől, aki megsegít téged, a Mindenhatótól, aki megáld téged, az egek áldásával felülről, a mélység áldásával, mely alant honol, az emlők és az anyaméh áldásával.


versetul 26

Atyád áldásai meghaladták az én szüleim áldásait, egész az örök halmok határáig, szálljanak József fejére, feje tetejére testvérei koszorúzottjának.


Benjámin


versetul 27

Benjámin farkas, mely széjjelszaggat; reggel fölemészti a ragadmányt és este oszt zsákmányt.


versetul 28

Mindezek Izrael törzsei, tizenkettő és ez az, amit szólt hozzájuk atyjuk, midőn megáldotta őket; mindegyiket a maga áldása szerint áldotta meg.


versetul 29

És megparancsolta nekik és mondta nekik: Én eltakaríttatom népemhez, temessetek el engem atyáim mellé a barlangba, mely Efrónnak, a chittinek mezejében van;


versetul 30

a barlangba, – mely Máchpéla mezejében, mely Mámré előtt van Kánaán országában – a melyet megvett Ábrahám mezőstül Efróntól, a chittitől sírnak való birtokul.


versetul 31

Ott temették el Ábrahámot és Sárát, az ő feleségét, ott temették el Izsákot és Rebekát, az ő feleségét és oda temettem el Léát.


versetul 32

Megvett birtok a mező és a barlang, mely benne van, Chész fiaitól.


versetul 33

Midőn végzett Jákob azzal, hogy parancsot adjon fiainak, fölszedte lábait az ágyra; kimúlt és eltakaríttatott népéhez.

Capitole:


Cărți