A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

capitolul 10


Capitole:


versetul 1

Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orczája előtt, minden városba és helyre, a hová ő menendő vala.


versetul 2

Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.


versetul 3

Menjetek el: Ímé én elbocsátlaktiteket, mint bárányokat a farkasok közé.


versetul 4

Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek.


versetul 5

Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!


versetul 6

És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza.


versetul 7

Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén is iván, a mit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról-házra.


versetul 8

És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit előtökbe adnak:


versetul 9

És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa.


versetul 10

Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utczáira kimenvén, ezt mondjátok:


versetul 11

Még a port is, a mely reánk ragadt a ti városotokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.


versetul 12

Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, hogynem azé a városé.


versetul 13

Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lőnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna.


versetul 14

Hanem Tírusnak és Sídonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek.


versetul 15

És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.


versetul 16

A ki titeket hallgat, engem hallgat, és a ki titeket megvet, engem vet meg; és a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött.


versetul 17

Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!


versetul 18

Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.


versetul 19

Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.


versetul 20

De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.


versetul 21

Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.


versetul 22

Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.


versetul 23

És a tanítványokhoz fordulván, monda ő magoknak: Boldog szemek, a melyek látják azokat, a melyeket ti láttok.


versetul 24

Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, a miket ti láttok, de nem látták; és hallani, a miket hallotok, de nem hallották.


versetul 25

És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?


versetul 26

Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?


versetul 27

Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.


versetul 28

Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.


versetul 29

Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?


versetul 30

Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.


versetul 31

Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.


versetul 32

Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.


versetul 33

Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.


versetul 34

És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.


versetul 35

Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.


versetul 36

E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett?


versetul 37

Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.


versetul 38

Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába.


versetul 39

És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét.


versetul 40

Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.


versetul 41

Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:


versetul 42

De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.

Capitole:


Cărți