A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

capitolul 18


Capitole:


versetul 1

Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;


versetul 2

Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.


versetul 3

Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.


versetul 4

Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;


versetul 5

Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.


versetul 6

Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!


versetul 7

Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltának éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?


versetul 8

Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?


versetul 9

Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:


versetul 10

Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.


versetul 11

A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.


versetul 12

Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.


versetul 13

A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!


versetul 14

Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.


versetul 15

Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.


versetul 16

De Jézus mágához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert iyeneké az Istennek országa.


versetul 17

Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semiképen nem megy be abba.


versetul 18

És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?


versetul 19

Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.


versetul 20

A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.


versetul 21

Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.


versetul 22

Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.


versetul 23

Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.


versetul 24

És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!


versetul 25

Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.


versetul 26

A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?


versetul 27

Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.


versetul 28

És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!


versetul 29

Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,


versetul 30

A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.


versetul 31

És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.


versetul 32

Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;


versetul 33

És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.


versetul 34

Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.


versetul 35

Lőn pedig, mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.


versetul 36

És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?


versetul 37

Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.


versetul 38

És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!


versetul 39

A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!


versetul 40

És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,


versetul 41

Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.


versetul 42

És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.


versetul 43

És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.

Capitole:


Cărți