A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

capitolul 14


Capitole:


versetul 1

És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána.


versetul 2

És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte.


versetul 3

És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani?


versetul 4

Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.


versetul 5

És felevén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?


versetul 6

És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.


versetul 7

És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:


versetul 8

Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,


versetul 9

És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.


versetul 10

Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsôséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.


versetul 11

Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.


versetul 12

Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.


versetul 13

Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:


versetul 14

És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.


versetul 15

Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.


versetul 16

Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;


versetul 17

És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!


versetul 18

És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!


versetul 19

És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!


versetul 20

A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.


versetul 21

Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.


versetul 22

És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.


versetul 23

Akkor monda az úr a szolgájának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.


versetul 24

Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.


versetul 25

Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:


versetul 26

Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.


versetul 27

És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.


versetul 28

Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?


versetul 29

Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,


versetul 30

Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!


versetul 31

Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?


versetul 32

Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.


versetul 33

Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.


versetul 34

Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?


versetul 35

Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.

Capitole:


Cărți