Bölcs Salamonnak példabeszédei
capítulo 5
verso 1
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
verso 2
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
verso 3
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
verso 4
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
verso 5
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.
verso 6
Az életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
verso 7
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
verso 8
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
verso 9
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
verso 10
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
verso 11
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
verso 12
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
verso 13
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
verso 14
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
verso 15
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
verso 16
Kifolynak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
verso 17
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
verso 18
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
verso 19
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
verso 20
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
verso 21
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
verso 22
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
verso 23
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Libros
