Sámuel második könyve

capitolul 23

Capitole:

Ezek Dávid utolsó szavai.

Dávidnak, Isai fiának szózata,

az igen magasra emelt férfinak szózata,

aki Jákób Istenének fölkentje és Izráel énekeinek kedveltje.

versetul 2

Az Úr lelke szólt belőlem,

és az ő beszéde nyelvem által.

versetul 3

Izráel Istene szólt,

Izráel kősziklája mondta nekem:

Aki igazságosan uralkodik az emberek fölött,

aki istenfélelemmel uralkodik,

versetul 4

az olyan, mint a reggel fölkelő nap fénye,

mint a felhőtlen reggel;

amikor napsugártól, esőtől sarjadzik a fű a földből.

versetul 5

Nem ilyen-e a házam Isten előtt?

Mert örökkévaló szövetséget kötött velem,

amelyben minden el van rendezve, és amely állandó.

Teljes szabadításom és minden kívánságom belőle sarjad.

versetul 6

De az istentelenek olyanok mindnyájan,

mint a kitépett tövis,

melyhez kézzel nem nyúlnak.

versetul 7

Aki hozzá akar nyúlni,

fejszét és rudat ragad,

és tűzzel égetik meg a helyszínen.

versetul 8

Ezek Dávid erős vitézei név szerint: a tahkemóni Jóséb-Basebet, a testőrök vezére, aki egyszer nyolcszáz embert sebesített meg, amikor dárdáját megforgatta.*

versetul 9

Azután Eleázár, aki Ahóhi fiának, Dódónak a fia. Ő egyike a három hősnek, akik Dáviddal voltak, amikor dacoltak a filiszteusokkal, amikor azok összegyülekeztek ott a harcra. Az izraeliták már meghátráltak,

versetul 10

de ő megállt, és vágta a filiszteusokat mindaddig, amíg el nem fáradt, és a keze a fegyverhez nem ragadt. Nagy szabadulást szerzett az Úr azon a napon, azután a hadinép is visszatért, de csak fosztogatni.

versetul 11

Utána következett Sammá, a hárári Ágé fia. Amikor összegyűltek a filiszteusok Lehinél, ahol a szántóföld egy darabja lencsével volt bevetve, a nép pedig megfutamodott a filiszteusok elől,

versetul 12

akkor ő megállt annak a darab földnek a közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így az Úr nagy szabadítást szerzett.

versetul 13

A harminc vezér közül is hárman lementek, és aratáskor érkeztek meg Dávidhoz az Adullám barlangjába, mikor a filiszteusok a Refáim-völgyben táboroztak.

versetul 14

Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig Betlehemnél.

versetul 15

Dávid vizet kívánt, és azt mondta: Ki hozna nekem inni vizet a betlehemi kútból, amely a kapu előtt van?

versetul 16

Akkor ez a három vitéz keresztültört a filiszteusok táborán, és vizet merítettek a betlehemi kútból, amely a kapu előtt van, és Dávidhoz vitték. Ő azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak.

versetul 17

Azt mondta: Távol legyen tőlem, Uram, hogy én ilyet tegyek. Vajon azoknak az embereknek a vérét igyam, akik életüket halálra adva mentek el a vízért? És nem akarta meginni. Ezt tette a három hős.

versetul 18

Abisaj, Jóáb testvére, Cerújá fia volt ennek a háromnak a vezetője, aki háromszáz ember ellen emelte föl a dárdáját, és megölte őket. Ő volt a leghíresebb a három közül.

versetul 19

A három közül valóban ő volt a leghíresebb, ezért lett ő a parancsnokuk, de a hárommal nem ért föl.

versetul 20

A kabceéli Benájá, Jójádá fia is vitéz, nagy tehetségű ember volt. Ő ölte meg a móábiak két harcosát. Ugyanő ment le a verembe, és megölte az oroszlánt, amikor egyszer hó esett.

versetul 21

Ugyanő vágott le egy nagy termetű egyiptomi embert. Az egyiptomi kezében dárda volt, ő pedig csak egy bottal ment ellene. Kivette az egyiptomi kezéből a dárdát, és a saját dárdájával ölte meg.

versetul 22

Ezeket cselekedte Benájá, Jójádá fia. Neki is jó híre volt a három erős vitéz között.

versetul 23

Híres volt ő a harminc között, de a hárommal nem ért föl. Dávid elöljáróvá tette őt a tanácsosok között.

versetul 24

Aszáél, Jóáb testvére is e harminc közül való, akik a következők voltak: Elhánán, a betlehemi Dódó fia.

versetul 25

A haródi Sammá; a haródi Eliká.

versetul 26

A peleti Helec, a tekóai Írá, Ikkés fia.

versetul 27

Abiezer Anatótból, Mebunnaj Húsából.