Mózes negyedik könyve

capitolul 21


Capitole:


versetul 1

Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki dél felől lakott, hogy odaért Izráel az atárimi úton, megtámadta őket, és foglyokat ejtett közülük.


versetul 2

Ekkor fogadalmat tett Izráel az Úrnak, és azt mondta: Ha egyszer kezembe adod e népet, mindenestül eltörlöm városait.


versetul 3

Az Úr meghallgatta Izráel szavát, kezébe adta a kánaániakat, és el is törölte őket és városaikat. Ezért nevezte el azt a helyet Hormának.


versetul 4

Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edóm földjét. De a nép lelke megkeseredett útközben,


versetul 5

és így beszéltek Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok ki minket Egyiptomból? Hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincs kenyér, víz sincs, és e hitvány eledelt utálja a lelkünk.


versetul 6

Ezért az Úr mérges kígyókat bocsátott a népre, és azok megmardosták őket, ezért sokan meghaltak Izráel népéből.


versetul 7

Akkor Mózeshez ment a nép, és azt mondták: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és teellened szóltunk. Imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozott Mózes a népért.


versetul 8

Majd azt mondta az Úr Mózesnek: Készíts kígyót, és tűzd föl egy póznára. Ha valaki megmaratik, és föltekint arra, életben marad.


versetul 9

Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. És az történt, hogy ha megmart valakit a kígyó, és az föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.


versetul 10

Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban.


versetul 11

Óbótból is elindultak, és tábort ütöttek Ijjé-Abárimban, abban a pusztában, amely Móáb előtt van kelet felől.


versetul 12

Onnan elindultak, és tábort ütöttek a Zered-patak völgyében.


versetul 13

Majd onnan is továbbindultak, és tábort ütöttek az emóriak határában, az Arnón túlsó partján, a pusztában. Mert az Arnón Móáb határa Móáb és az emóriak között.


versetul 14

Ezért van szó az Úr hadainak könyvében Váhébról Szúfában és völgyekről az Arnónnál


versetul 15

és a völgyek lejtőiről, amelyek Ár városa felé kanyarodnak, és elérik Móáb határát.


versetul 16

Onnan Beérbe mentek. Ez az a kút, amelynél azt mondta az Úr Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, és adok nekik vizet.


versetul 17

Akkor énekelte Izráel ezt az éneket:

Buzogj föl, ó, kút! Énekeljetek!


versetul 18

Kút, amelyet fejedelmek ástak,

a nép vezérei vájtak

kormánypálcáikkal, vezérbotjaikkal.

Majd a pusztából Mattánába mentek,


versetul 19

és Mattánából Nahaliélba, és Nahaliélból Bámótba.


versetul 20

Bámótból Gajba, abba a völgybe mentek, amely Móáb mezején van, a Piszgá csúcsánál, amely a sivatagra néz.


versetul 21

Ekkor Izráel követeket küldött Szí­hón­hoz, az emóriak királyához ezzel az üzenettel:


versetul 22

Hadd menjek át az országodon! Nem térünk le sem szántóföldre, sem szőlőbe, kútvizet sem iszunk. Az országúton megyünk, míg átvonulunk országodon.


versetul 23

De nem engedte meg Szíhón Izráelnek, hogy átvonuljon területén, sőt egybegyűjtötte minden népét, és kivonult Izráel ellen a pusztába, és Jahacba érve megütközött Izráellel.


versetul 24

De Izráel kardélre hányta őket, és elfoglalta földjét Arnóntól Jabbókig, az ammóni határig. Mert meg volt erősítve Ammón fiainak határa.


versetul 25

Elfoglalta Izráel mindazokat a városokat, és megtelepedett az emóriak vá­ro­sai­ban, Hesbónban és a hozzá tartozó falvakban.


versetul 26

Mert Hesbón Szíhónnak, az emóriak királyának városa volt, aki hadat viselt Móáb előző királya ellen, és elvett minden földet az ő kezéből az Arnónig.


versetul 27

Ezért mondják a példabeszédben:

Jöjjetek Hesbónba!

Épüljön és erősödjék Szíhón városa!


versetul 28

Mert tűz csapott ki Hesbónból,

láng Szíhón városából.

Megemésztette Árt, Móáb városát,

az Arnón menti magaslatok urait.


versetul 29

Jaj neked, Móáb!

Elvesztél, Kemós népe!

Fiai földönfutókká lettek,

leányai pedig Szíhónnak,

az emóri királynak a foglyaivá.


versetul 30

Lövöldöztünk rájuk, s elveszett minden

Hesbóntól Díbónig,

és elpusztítottuk Nófahig,

egész Médebáig.*


versetul 31

Letelepedett tehát Izráel az emóriak földjén.


versetul 32

Mózes kikémleltette Jazért, bevették városait, és kiűzte az ott levő emóriakat.


versetul 33

Majd megfordultak, és fölmentek a Básánba vivő úton. Kijött ellenük Óg, Básán királya, ő és egész népe, hogy megütközzenek Edreiben.


versetul 34

Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt, egész népét és földjét. Úgy cselekedjél vele, ahogy Szíhónnal, az emóriak királyával cselekedtél, aki Hesbónban lakott.


versetul 35

És úgy megverték őt, fiait és egész népét, hogy egy sem maradt belőlük, azután elfoglalták az országot.

Capitole:


Cărți