Jónás próféta könyve

capitolul 4


Capitole:

1 2 3 4


Jónás haragja és Isten feddő szava


versetul 1

Ez azonban nagyon nem tetszett Jónásnak, és megharagudott.


versetul 2

Így imádkozott az Úrhoz: Ó, Uram, hát nem ezt mondtam, amikor még otthon voltam? Azért siettem, hogy Tarsísba fussak, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, és nagy a kegyelmed, és a gonoszt is megbánod.


versetul 3

Most azért, Uram, kérlek, vedd el az életemet, mert jobb meghalnom, mint élnem!


versetul 4

Az Úr pedig azt mondta: Vajon jogosan haragszol-e?


versetul 5

Azután kiment Jónás a városból, és a várostól keletre leült. Csinált magának ott egy kunyhót, és odaült az árnyékába, hogy lássa, mi lesz a várossal.


versetul 6

Az Úr Isten pedig úgy rendelte, hogy egy bokor nőjön Jónás fölé, hogy árnyékot tartson a feje fölé, és megoltalmazza őt a hőség ártalmától. Jónás pedig nagyon örült a bokornak.


versetul 7

De másnap hajnalban egy férget rendelt Isten, és az megszúrta a bokrot, úgyhogy elszáradt.


versetul 8

Amikor a nap erősen sütött, tikkasztó keleti szelet rendelt Isten, és a nap rátűzött Jónás fejére, mire ő elbágyadt. A halálát kívánta, és azt mondta: Jobb meghalnom, mint élnem!


versetul 9

Akkor Isten azt kérdezte Jónástól: Vajon méltán haragszol-e a ricinusbokor miatt? Ő azt mondta: Méltán haragszom, mindhalálig!


versetul 10

Az Úr pedig azt mondta: Te szánod a bokrot, amelyért nem te fáradtál, és amelyet nem te neveltél, amely egy éjjel felnövekedett, és egy másik éjjel elpusztult,


versetul 11

és én ne szánjam Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És sok ott a jószág is!

Capitole:


Cărți