Zofóniás próféta könyve

Capitole:

1 2 3

versetul 1

Szedd össze magadat, és eszmélj föl,
te arcátlan nemzet,

versetul 2

mielőtt bekövetkezik a végzés
– mint a polyva, úgy száll tova az a nap –,
amíg rátok nem tör az Úr haragjának tüze,
amíg rátok nem tör az Úr haragjának napja!

versetul 3

Keressétek az Urat mind,
akik alázatosak vagytok e földön,
akik az ő törvénye szerint cselekedtek.
Keressétek az igazságot,
keressétek az alázatosságot,
talán oltalmat találtok
az Úr haragjának napján!

versetul 4

Mert elhagyottá lesz Gáza,
Askelón pedig pusztasággá.
Az asdódiakat délidőben űzik el,
Ekrónt pedig kiirtják.

versetul 5

Jaj a tenger partvidékén lakóknak,
a kereteusok nemzetének!
Ez az Úr szava ellened,
Kánaán, filiszteusok földje:
Elpusztítalak, lakatlanná leszel!

versetul 6

A tenger partvidéke pedig legelővé,
pásztorok tanyájává és juhok aklává lesz.

versetul 7

Ez a vidék Júda házának maradékáé lesz,
ők legeltetnek azon.
Estére Askelón házaiban heverésznek,
mert az Úr, az ő Istenük gondozza őket,
és jóra fordítja sorsukat.

versetul 8

Hallottam Móáb gyalázkodását
és Ammón fiainak szidalmait,
amelyekkel gyalázták népemet,
és fölfuvalkodva tekintettek az ő határukra.

versetul 9

Azért, élek én
– ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene –,
hogy Móáb olyan lesz, mint Sodoma,
Ammón fiai pedig, mint Gomora:
gyomot termő föld,
sógödör és pusztaság örökre.
Kifosztja őket népem maradéka,
és nemzetem maradékának
tulajdonába kerülnek.

versetul 10

Ez esik meg rajtuk kevélységük miatt,
amiért gyalázkodtak és fölfuvalkodtak
a Seregek Urának népe ellen.

versetul 11

Rettenetes lesz az Úr velük,
mert éhhalállal sújtja a föld minden istenét,
és akkor neki hódol majd
mindenki a maga lakhelyén,
a népek minden szigete.

versetul 12

Ti is, kúsiak!
Fegyverem sebez meg benneteket.

versetul 13

Kinyújtja kezét észak felé,
és elveszíti Asszíriát,
Ninivét pusztasággá teszi,
kietlenné, mint egy sivatag.

versetul 14

Nyájak heverésznek a közepén,
mindenféle állatok serege:
pelikán és bagoly alszik oszlopain,
az ablakban hallatszik a hanguk.
Omladék borítja a küszöböket,
mert lefoszlott a cédrusburkolat!

versetul 15

Ez lett a víg város,
a biztonságban lakozó,
amely azt mondta szívében:
Én vagyok, és rajtam kívül nincs más!
Milyen pusztasággá lett, vadak tanyájává:
aki csak keresztülmegy rajta,
mind fölszisszen, és a kezével int.

Capitole:

1 2 3