Sámuel első könyve

chapter 15


Chapters:


verse #1

Sámuel megszólította Sault: Engem küldött el Jahve, hogy tégedet népén, Izraelen királlyá kenjelek. Most hát hallgass Jahve szavainak hangjára!


verse #2

Így szól Jahve, a seregek Istene: Sort kerítettem arra, amit Amálek tett Izraellel, amidőn az úton, amikor Egyiptomból fölhoztam, neki támadt.


verse #3

Most hát eredj és verd le Amáleket; írtsátok ki átok-ítélettel mindenét! Ne kíméld, hanem öld le férfitól asszonyig, a virgonc gyermektől a csecsemőig, a baromtól a juhig, a tevétől a szamárig!


verse #4

Saul tudtára adta a dolgot a népnek. Azután szemlét tartott fölöttük Telaimban: kétszázezer gyalogos és tízezer judeai volt.


verse #5

Amikor az amálekiták városához ért, lest állt a patakvölgyben.


verse #6

Aztán azt üzente a kénieknek: Jertek, alájövén távozzatok az amálekiták közül, hogy velük együvé ne számítsalak titeket! Hiszen ti szeretetet gyakoroltatok Izrael összes fiaival, amikor feljöttek Egyiptomból. Erre a kéniek kimentek Amálek közül.


verse #7

Saul ekkor Havilától addig verte amáleket, ahol Sur felé járnak szemben Egyiptommal.


verse #8

Élve fogta el Agágot, Amálek királyát; az egész népen pedig karddal hajtotta végre az átok-ítéletet.


verse #9

Megkímélte azonban Saul és a nép Agágot, a juhoknak és szarvasmarháknak javát, a másod-kihordású állatokat, a bárányokat; mindenből a javát; ezeken nem akarták az átok-ítéletet végrehajtani; de végrehajtották az ítéletet minden dolgon, ami megvetendő és elesett volt.


verse #10

Jahve szava szólott Sámuelhez:


verse #11

Megbántam – mondta, hogy Sault királlyá tettem, mert abbahagyta, hogy engem kövessen, s beszédimet nem valósítja meg. Izzott Sámuel lelke és egész éjjel kiáltott Jahvéhoz.


verse #12

Reggel korán kelt Sámuel, hogy Saul elé menjen. – Saul Kámelbe ment – jelentették Sámuelnek, ott emlékjelt állított magának; aztán visszakerült és aláment Gilgálnak.


verse #13

Sámuel erre elment Saulhoz. Saul így szólította meg: Jahve áldotta vagy te! Megvalósítottam Jahve szavát!


verse #14

Sámuel megkérdezte: Ugyan micsoda juhbégetés jut a fülembe? Marhabőgés az, amit hallok?


verse #15

Az amálekitáktól hozták el őket – felelte Saul. – A nép megkímélte a juhok és marhák javát, hogy áldozni tudjon Istenednek, Jahvénak; a többin pedig végrehajtottuk az átok-ítéletet.


verse #16

Sámuel erre így szólott Saulhoz: Hagyd abba! Hadd mondjam el neked, amit Jahve szólott hozzám az éjjel! – Mondd el! – felelte az néki.


verse #17

Ugye, hogy kicsiny voltál a magad szemében arra, hogy Izrael törzsinek a feje légy? Jahve mégis királlyá kenetett téged Izrael fölött.


verse #18

Aztán elküldött téged egy útra. Azt mondta: Eredj, hajts végre átok-ítéletet bűnösökön, Amáleken, viselj háborút ellene, míg ki nem írtod őket.


verse #19

Miért nem hallgattál hát Jahve szavára? Miért vetetted magad a zsákmányra és tettél gonoszat Jahve szemében?


verse #20

De hisz hallgattam Jahve szavára – felelte Saul Sámuelnek. – Elmentem arra az útra, melyre Jahve küldött engem, elhoztam Amálek királyát, Agágot és végrehajtottam az átok-ítéletet Amáleken.


verse #21

A nép vett el juhokat és marhákat a zsákmányból! Az átokra ítéltnek a zsengéjét, hogy Istenednek Jahvénak Gilgálban megáldozza!


verse #22

De Sámuel ezt felelte: vajon tetszik-e Jahvénak az égő és véres áldozat úgy, mint mikor valaki engedelmeskedik Jahve szavának? Lásd, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál s a Rája figyelés kosok kövérénél!


verse #23

Hisz a jóslás vétkének felel meg az ellenszegülés és a bálványozás hűtlenségének az akaratosság! Mert megvetetted Jahve szavát, Jahve is megvetett téged s nem leszesz király!


verse #24

Erre Saul ezt mondta Sámuelnek: Vétkeztem, hogy áthágtam Jahve beszédét és a te szavaidat; hogy féltem a néptől és annak szavára hallgattam!


verse #25

Most mégis engedd el vétkemet és térj vissza velem: Hadd hódoljak Jahve előtt!


verse #26

Nem térek vissza veled! – felelte Sámuel Saulnak. Mert Jahve szavát megvetetted, Jahve meg téged vetett meg, hogy ne légy király Izraelen.


verse #27

Ekkor Sámuel megfordult, hogy elmenjen; de az belekapaszkodott öltönyének szárnyába és elszakította.


verse #28

Mire Sámuel így szólt hozzá: Isten is elszakította Izrael királyságát rólad e mai napon és felebarátodnak adta, ki jobb nálad!


verse #29

Amellett Izrael Örökkévalója nem hazudik és meg nem bán semmit, mert nem ember Ő, hogy megbánjon valamit.


verse #30

Vétkeztem – szólt az – mégis tisztelj engem meg népem vénei előtt és Izrael előtt. Térj vissza velem, hadd hódoljak Istened, Jahve előtt!


verse #31

Sámuel visszatért hát Sault követve és Saul hódolt Jahve előtt.


verse #32

Megszólalt Sámuel: Hozzátok ide hozzám Amálek királyát, Agágot! Erre negédesen odament hozzá Agág és így szólt: Mégis csak eltávozott a keserű halál!


verse #33

De Sámuel ezt mondta: Mint ahogy a te kardod asszonyokat tett gyermektelenekké, úgy lesz gyermektelenné az asszonyok közül a te anyád! Erre Sámuel Jahve előtt darabokra vagdalta Agágot Gilgálban.


verse #34

Sámuel pedig elment Rámába, Saul meg fölment a házába, Saul Gibeájába.


verse #35

Ettől fogva Sámuel nem látta többé Sault a halála napjáig, mert Sámuel gyászt viselt Saulért, Jahve pedig megbánta, hogy Sault Izraelen királlyá tette.

Chapters:


Books