Sámuel első könyve

capitolul 15


Capitole:


versetul 1

Sámuel megszólította Sault: Engem küldött el Jahve, hogy tégedet népén, Izraelen királlyá kenjelek. Most hát hallgass Jahve szavainak hangjára!


versetul 2

Így szól Jahve, a seregek Istene: Sort kerítettem arra, amit Amálek tett Izraellel, amidőn az úton, amikor Egyiptomból fölhoztam, neki támadt.


versetul 3

Most hát eredj és verd le Amáleket; írtsátok ki átok-ítélettel mindenét! Ne kíméld, hanem öld le férfitól asszonyig, a virgonc gyermektől a csecsemőig, a baromtól a juhig, a tevétől a szamárig!


versetul 4

Saul tudtára adta a dolgot a népnek. Azután szemlét tartott fölöttük Telaimban: kétszázezer gyalogos és tízezer judeai volt.


versetul 5

Amikor az amálekiták városához ért, lest állt a patakvölgyben.


versetul 6

Aztán azt üzente a kénieknek: Jertek, alájövén távozzatok az amálekiták közül, hogy velük együvé ne számítsalak titeket! Hiszen ti szeretetet gyakoroltatok Izrael összes fiaival, amikor feljöttek Egyiptomból. Erre a kéniek kimentek Amálek közül.


versetul 7

Saul ekkor Havilától addig verte amáleket, ahol Sur felé járnak szemben Egyiptommal.


versetul 8

Élve fogta el Agágot, Amálek királyát; az egész népen pedig karddal hajtotta végre az átok-ítéletet.


versetul 9

Megkímélte azonban Saul és a nép Agágot, a juhoknak és szarvasmarháknak javát, a másod-kihordású állatokat, a bárányokat; mindenből a javát; ezeken nem akarták az átok-ítéletet végrehajtani; de végrehajtották az ítéletet minden dolgon, ami megvetendő és elesett volt.


versetul 10

Jahve szava szólott Sámuelhez:


versetul 11

Megbántam – mondta, hogy Sault királlyá tettem, mert abbahagyta, hogy engem kövessen, s beszédimet nem valósítja meg. Izzott Sámuel lelke és egész éjjel kiáltott Jahvéhoz.


versetul 12

Reggel korán kelt Sámuel, hogy Saul elé menjen. – Saul Kámelbe ment – jelentették Sámuelnek, ott emlékjelt állított magának; aztán visszakerült és aláment Gilgálnak.


versetul 13

Sámuel erre elment Saulhoz. Saul így szólította meg: Jahve áldotta vagy te! Megvalósítottam Jahve szavát!


versetul 14

Sámuel megkérdezte: Ugyan micsoda juhbégetés jut a fülembe? Marhabőgés az, amit hallok?


versetul 15

Az amálekitáktól hozták el őket – felelte Saul. – A nép megkímélte a juhok és marhák javát, hogy áldozni tudjon Istenednek, Jahvénak; a többin pedig végrehajtottuk az átok-ítéletet.


versetul 16

Sámuel erre így szólott Saulhoz: Hagyd abba! Hadd mondjam el neked, amit Jahve szólott hozzám az éjjel! – Mondd el! – felelte az néki.


versetul 17

Ugye, hogy kicsiny voltál a magad szemében arra, hogy Izrael törzsinek a feje légy? Jahve mégis királlyá kenetett téged Izrael fölött.


versetul 18

Aztán elküldött téged egy útra. Azt mondta: Eredj, hajts végre átok-ítéletet bűnösökön, Amáleken, viselj háborút ellene, míg ki nem írtod őket.


versetul 19

Miért nem hallgattál hát Jahve szavára? Miért vetetted magad a zsákmányra és tettél gonoszat Jahve szemében?


versetul 20

De hisz hallgattam Jahve szavára – felelte Saul Sámuelnek. – Elmentem arra az útra, melyre Jahve küldött engem, elhoztam Amálek királyát, Agágot és végrehajtottam az átok-ítéletet Amáleken.


versetul 21

A nép vett el juhokat és marhákat a zsákmányból! Az átokra ítéltnek a zsengéjét, hogy Istenednek Jahvénak Gilgálban megáldozza!


versetul 22

De Sámuel ezt felelte: vajon tetszik-e Jahvénak az égő és véres áldozat úgy, mint mikor valaki engedelmeskedik Jahve szavának? Lásd, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál s a Rája figyelés kosok kövérénél!


versetul 23

Hisz a jóslás vétkének felel meg az ellenszegülés és a bálványozás hűtlenségének az akaratosság! Mert megvetetted Jahve szavát, Jahve is megvetett téged s nem leszesz király!


versetul 24

Erre Saul ezt mondta Sámuelnek: Vétkeztem, hogy áthágtam Jahve beszédét és a te szavaidat; hogy féltem a néptől és annak szavára hallgattam!


versetul 25

Most mégis engedd el vétkemet és térj vissza velem: Hadd hódoljak Jahve előtt!


versetul 26

Nem térek vissza veled! – felelte Sámuel Saulnak. Mert Jahve szavát megvetetted, Jahve meg téged vetett meg, hogy ne légy király Izraelen.


versetul 27

Ekkor Sámuel megfordult, hogy elmenjen; de az belekapaszkodott öltönyének szárnyába és elszakította.


versetul 28

Mire Sámuel így szólt hozzá: Isten is elszakította Izrael királyságát rólad e mai napon és felebarátodnak adta, ki jobb nálad!


versetul 29

Amellett Izrael Örökkévalója nem hazudik és meg nem bán semmit, mert nem ember Ő, hogy megbánjon valamit.


versetul 30

Vétkeztem – szólt az – mégis tisztelj engem meg népem vénei előtt és Izrael előtt. Térj vissza velem, hadd hódoljak Istened, Jahve előtt!


versetul 31

Sámuel visszatért hát Sault követve és Saul hódolt Jahve előtt.


versetul 32

Megszólalt Sámuel: Hozzátok ide hozzám Amálek királyát, Agágot! Erre negédesen odament hozzá Agág és így szólt: Mégis csak eltávozott a keserű halál!


versetul 33

De Sámuel ezt mondta: Mint ahogy a te kardod asszonyokat tett gyermektelenekké, úgy lesz gyermektelenné az asszonyok közül a te anyád! Erre Sámuel Jahve előtt darabokra vagdalta Agágot Gilgálban.


versetul 34

Sámuel pedig elment Rámába, Saul meg fölment a házába, Saul Gibeájába.


versetul 35

Ettől fogva Sámuel nem látta többé Sault a halála napjáig, mert Sámuel gyászt viselt Saulért, Jahve pedig megbánta, hogy Sault Izraelen királlyá tette.

Capitole:


Cărți