Sámuel első könyve

capitolul 21


Capitole:


versetul 1

Dávid Nóbba ment Achimélek főpaphoz. Achimélek megremegett, mikor Dáviddal találkozott s így szólította meg: Miért vagy egyedül s nincs veled senki?


versetul 2

Dávid ezt felelte Achimélek főpapnak: A király valami parancsot adott nekem s ezt mondta: Senki meg ne tudjon semmit erről a dologról, amelyben most elküldelek, amely felől parancsot adtam neked. A legényeket egy bizonyos helyre rendelte.


versetul 3

Most hát, ha van öt kenyér a kezed ügyében, add ide, vagy amit még találsz. Közönséges kenyér nincs a kezem ügyében


versetul 4

felelte a főpap Dávidnak. Hanem csak szent kenyér van, ha ugyan a legények asszonytól megtartóztatták magukat.


versetul 5

Dávid ezt felelte a főpapnak: Sőt, az asszony el volt zárva előlük az utóbbi időben. Mikor eljöttem, a legények felszerelése szent volt. Csak közönséges útról van szó, de ma szentség kerül a felszerelésbe.


versetul 6

Erre a főpap odaadta neki a szent kenyereket, mivel nem volt ott más kenyér, mint a bemutatásra szánt kenyerek, melyeket már eltávolítottak Jahve színe elől, miután elszedésük napján meleg kenyeret tettek ki.


versetul 7

Ám Saul szolgái közül ott volt egy férfi, Jahve iránti kötelezettségből kifolyólag, neve az edómi Doég, Saul pásztorainak legderekabbja.


versetul 8

Dávid még megkérdezte Achiméleket: Nincs itt dárda vagy kard a kezed ügyében? Mert a király sietősen adta a parancsot.


versetul 9

A filiszteus Gólját kardja – felelte a főpap, akit levágtál a terpentinfás völgyben, ott van egy köpenybe csavarva az efód mögött, ha el akarod vinni, vidd el, azon kívül más nincsen, itt. – Nincs ahhoz hasonló! Add ide nekem! – felelte Dávid.


versetul 10

Dávid aztán fölkelt és futott még aznap Saul színe elől, Gát királyához, Ákishoz ment.


versetul 11

Ákis szolgái így szóltak urukhoz: Nini, hisz ez Dávid, az ország királya! Hiszen ennek mondogatták a körtáncban: Levágta Saul az ő ezerét; Dávid meg a maga tízezerét!


versetul 12

Dávid szíve jól megfigyelte ezeket a szavakat s nagyon félt Gát királyától, Ákistól.


versetul 13

Egyszerre megváltoztatta gondolkodásának ízlését; a szemük előtt bolondnak tettette magát, míg a kezükben volt: jeleket írt az ajtó szárnyaira s nyálát csorgatta szakállára.


versetul 14

Ákis erre így szól szolgáihoz: Nézzétek csak, milyen esztelenül viselkedik! Miért hoztátok hozzám?


versetul 15

Híjjával vagyok az eszelősöknek, hogy ezt idehoztátok, hogy rajtam eszelősködjék? Ennek kell a házamba jönnie?

Capitole:


Cărți