Sámuel első könyve
21. fejezet
1. vers
Dávid Nóbba ment Achimélek főpaphoz. Achimélek megremegett, mikor Dáviddal találkozott s így szólította meg: Miért vagy egyedül s nincs veled senki?
2. vers
Dávid ezt felelte Achimélek főpapnak: A király valami parancsot adott nekem s ezt mondta: Senki meg ne tudjon semmit erről a dologról, amelyben most elküldelek, amely felől parancsot adtam neked. A legényeket egy bizonyos helyre rendelte.
3. vers
Most hát, ha van öt kenyér a kezed ügyében, add ide, vagy amit még találsz. Közönséges kenyér nincs a kezem ügyében
4. vers
felelte a főpap Dávidnak. Hanem csak szent kenyér van, ha ugyan a legények asszonytól megtartóztatták magukat.
5. vers
Dávid ezt felelte a főpapnak: Sőt, az asszony el volt zárva előlük az utóbbi időben. Mikor eljöttem, a legények felszerelése szent volt. Csak közönséges útról van szó, de ma szentség kerül a felszerelésbe.
6. vers
Erre a főpap odaadta neki a szent kenyereket, mivel nem volt ott más kenyér, mint a bemutatásra szánt kenyerek, melyeket már eltávolítottak Jahve színe elől, miután elszedésük napján meleg kenyeret tettek ki.
7. vers
Ám Saul szolgái közül ott volt egy férfi, Jahve iránti kötelezettségből kifolyólag, neve az edómi Doég, Saul pásztorainak legderekabbja.
8. vers
Dávid még megkérdezte Achiméleket: Nincs itt dárda vagy kard a kezed ügyében? Mert a király sietősen adta a parancsot.
9. vers
A filiszteus Gólját kardja – felelte a főpap, akit levágtál a terpentinfás völgyben, ott van egy köpenybe csavarva az efód mögött, ha el akarod vinni, vidd el, azon kívül más nincsen, itt. – Nincs ahhoz hasonló! Add ide nekem! – felelte Dávid.
10. vers
Dávid aztán fölkelt és futott még aznap Saul színe elől, Gát királyához, Ákishoz ment.
11. vers
Ákis szolgái így szóltak urukhoz: Nini, hisz ez Dávid, az ország királya! Hiszen ennek mondogatták a körtáncban: Levágta Saul az ő ezerét; Dávid meg a maga tízezerét!
12. vers
Dávid szíve jól megfigyelte ezeket a szavakat s nagyon félt Gát királyától, Ákistól.
13. vers
Egyszerre megváltoztatta gondolkodásának ízlését; a szemük előtt bolondnak tettette magát, míg a kezükben volt: jeleket írt az ajtó szárnyaira s nyálát csorgatta szakállára.
14. vers
Ákis erre így szól szolgáihoz: Nézzétek csak, milyen esztelenül viselkedik! Miért hoztátok hozzám?
15. vers
Híjjával vagyok az eszelősöknek, hogy ezt idehoztátok, hogy rajtam eszelősködjék? Ennek kell a házamba jönnie?
Könyvek
