Deuteronomium
capítulo 20
verso 1
Midőn kivonulsz harcra ellenséged ellen és látsz lovat és szekérhadat, számosabb népet náladnál, ne félj tőlük; mert az Örökkévaló, a te Istened, aki felhozott téged Egyiptom országából, veled van.
verso 2
És lesz, hogy midőn készen álltok a harcra, lépjen elő a pap és beszéljen a néphez.
verso 3
És szóljon hozzájuk: Halljad Izráel, ti ma készen álltok a harcra ellenségeitek ellen, ne csüggedjen szívetek, ne féljetek, ne riadjatok meg és ne rettegjetek tőlük,
verso 4
mert az Örökkévaló, a ti Istenetek az, aki veletek megy, hogy harcoljon érettetek ellenségeitekkel, hogy segítsen benneteket.
verso 5
És a tisztek beszéljenek a néphez, mondván: Ki az a férfi, aki új házat épített és nem avatta fel? Menjen és térjen vissza házába, nehogy meghaljon a harcban és más férfi avassa azt fel.
verso 6
És ki az a férfi, aki ültetett szőlőt és még nem szabadította föl, hogy hasznát vehesse? Menjen és térjen vissza házába, nehogy meghaljon a harcban és más férfi tegye használatra szabaddá.
verso 7
És ki az a férfiú, aki eljegyzett nőt és még nem vette el? Menjen és térjen vissza a házába, nehogy meghaljon a harcban és más férfi vegye el.
verso 8
És beszéljenek még a tisztek a néphez és mondják: Ki az a férfi, aki félénk és csüggedt szívű? Menjen és térjen vissza házába, hogy ne tegye csüggedtté testvéreinek szívét, mint amilyen az ő szíve.
verso 9
És lesz, midőn a tisztek befejezték beszédüket a néphez, rendeljenek csapatvezéreket a nép élére.
verso 10
Midőn közeledsz egy városhoz, hogy ostromot indíts ellene, hívd föl előbb békére.
verso 11
És lesz, hogy ha békével felel és kaput nyit neked, akkor az egész nép, amely találtatik benne, legyen adózód és szolgáljon neked.
verso 12
De ha nem köt veled békét, hanem háborút visel ellened, akkor vedd ostrom alá,
verso 13
és midőn kezedbe adja az Örökkévaló, a te Istened, akkor vágj le minden harcos férfit benne a kard élével;
verso 14
de a nőket, a gyermekeket, a barmot és mindent, ami a városban lesz, egész zsákmányát vedd el prédául magadnak és költsd el ellenségeid zsákmányát, amelyet az Örökkévaló, a te Istened adott neked.
verso 15
Ugyanígy tégy mindazokkal a városokkal, amelyek igen távol vannak tőled, amelyek nem e népek városai közül valók.
verso 16
De ezen népek városaiból, amelyeket az Örökkévaló, a te Istened neked ad birtokul, ne hagyj életben egy lelket sem,
verso 17
hanem vesd őket átok alá: a hittit, az emórit, a kanaánit, a perizzit, a hivvit és a jebúszit, amint parancsolta neked az Örökkévaló, a te Istened,
verso 18
azért, hogy ne tanítsanak benneteket cselekedni mind az ő undokságaik szerint, amiket végbe vittek az ő isteneiknek; mert vétkeznétek az Örökkévaló, a ti Istenetek ellen.
verso 19
Midőn hosszú ostrom alatt tartasz egy várost, harcolva ellene, hogy bevedd, ki ne pusztítsd annak élő fáját, fejszét emelve rája, mert arról ehetsz, azért ne vágd ki; talán ember-e a mező fája, hogy az ostromolt erődbe menekülhessen előled?
verso 20
Csak az olyan fát, amelyről tudod, hogy nem gyümölcsfa, azt pusztíthatod és kivághatod, hogy ostromművet építs a város ellen, amely háborút folytat veled, míg el nem esik.
Libros
