Deuteronomium
capítulo 9
verso 1
Halljad Izráel! te át fogsz kelni a mai napon a Jordánon, hogy menj és birtokba végy nálad nagyobb és hatalmasabb nemzetektől nagy és égig megerősített városokat,
verso 2
nagy és magas termetű néptől, az Anákim fiaitól, akiket ismersz és akikről hallottad: Ki állhat meg az Anák fiai előtt?
verso 3
Tudd meg tehát a mai napon, hogy az Örökkévaló, a te Istened az, aki előtted halad, mint emésztő tűz; Ő fogja azokat elpusztítani és Ő fogja őket meghódolásra kényszeríteni előtted, és te elűzöd és elveszíted őket gyorsan, amint megmondta neked az Örökkévaló.
verso 4
Ne mondd szívedben, amikor elűzi őket előled az Örökkévaló, a te Istened, mondván: Az én igazvoltomért hozott az Örökkévaló, hogy elfoglaljam ezt az országot; hanem e népek gonoszsága miatt űzi el őket előled az Örökkévaló.
verso 5
Nem a te igazvoltodért és szíved egyenességeért mégy be, hogy elfoglald országukat, hanem e népek gonoszsága miatt űzi el őket előled az Örökkévaló, a te Istened, és hogy teljesítse azt az ígéretet, amelyre megesküdött az Örökkévaló őseidnek, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
verso 6
Tudd meg, hogy nem igazvoltodért adja neked az Örökkévaló, a te Istened ezt a jó országot, hogy elfoglaljad, mert kemény nyakú nép vagy.
verso 7
Emlékezzél meg, ne felejtsd el, miképp haragítottad az Örökkévalót, a te Istenedet a sivatagban; attól a naptól kezdve, amelyen kimentél Egyiptom országából, amíg elérkeztetek erre a helyre, engedetlenek voltatok az Örökkévaló iránt.
verso 8
A Hórében is megharagítottátok az Örökkévalót és fölgerjedt az Örökkévaló haragja ellenetek, hogy kiirtson titeket.
verso 9
Midőn fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, a szövetségnek a tábláit, amelyet az Örökkévaló kötött veletek, ott maradtam a hegyen negyven nap és negyven éjjel, nem ettem kenyeret és nem ittam vizet.
verso 10
És az Örökkévaló átadta nekem a két kőtáblát, Isten ujjával írottat és rajtuk mindazok az igék, amelyeket mondott nektek az Örökkévaló a hegyen, a tűz közepéből, a gyülekezés napján.
verso 11
És történt negyven nap és negyven éj elmúltával, hogy átadta nekem az Örökkévaló a két kőtáblát, a szövetség tábláit.
verso 12
És szólt hozzám az Örökkévaló: Kelj föl, menj le innen hamar, mert megromlott a te néped, amelyet kivezettél Egyiptomból; hamar letértek az útról, amelyet megparancsoltam nekik, készítettek maguknak öntött képet.
verso 13
És szólt hozzám az Örökkévaló, mondván: Láttam ezt a népet és íme, kemény nyakú nép ez.
verso 14
Tágíts tőlem, hogy elpusztítsam őket és eltöröljem nevüket az ég alól és téged tegyelek nála hatalmasabb és számra nagyobb nemzetté.
verso 15
És megfordultam és lejöttem a hegyről és a hegy tűzben égett és a szövetség két táblája a két kezemen volt;
verso 16
és láttam és íme, ti vétkeztetek az Örökkévaló, a ti Istenetek ellen, készítettetek magatoknak ércből öntött borjút; hamar letértetek az útról, amelyet megparancsolt nektek az Örökkévaló.
verso 17
És én megragadtam a két kőtáblát és ledobtam a két kezemről és összetörtem szemetek előtt.
verso 18
És leborultam az Örökkévaló színe előtt, mint elsőízben negyven nap és negyven éjjel; nem ettem kenyeret és nem ittam vizet, minden bűnötök miatt, amelyet elkövettetek, cselekedvén azt, ami rossz az Örökkévaló szeme előtt, hogy Őt ingereljétek.
verso 19
Mert féltem a haragtól és az indulattól, amellyel neheztelt az Örökkévaló reátok, hogy elpusztítson benneteket, és az Örökkévaló ezúttal is meghallgatott.
verso 20
Áron ellen is fölgerjedt az Örökkévaló haragja nagyon, hogy elpusztítsa őt; és imádkoztam Áronért is ugyanakkor.
verso 21
És vettem bűnötök alkotását, a borjúbálványt és elhamvasztottam tűzben és összezúztam nagyon apróra megőrölve, míg finom porrá nem mállott, és beleszórtam porát a patakba, amely lejön a hegyről.
verso 22
És Tabeérában és Masszában és Kibrót-Hattáavában is fölgerjesztettétek az Örökkévaló haragját.
verso 23
És amikor elküldött az Örökkévaló benneteket Kádés-Barnéából, mondván: menjetek föl és foglaljátok el az országot, amelyet nektek adok, akkor engedetlenek voltatok az Örökkévaló, a ti Istenetek parancsa iránt, nem hittetek neki és nem hallgattatok szavára.
verso 24
Engedetlenkedők voltatok az Örökkévaló iránt, amióta ismerlek benneteket.
verso 25
És én leborultam az Örökkévaló színe előtt azon negyven nap és negyven éjjel, amidőn leborultam; mert azt tervelte az Örökkévaló, hogy kipusztít benneteket.
verso 26
És imádkoztam az Örökkévalóhoz és szóltam: Uram, Örökkévaló, ne pusztítsd el népedet és örökségedet, amelyet kiváltottál a Te nagyságoddal, amelyet kivezettél Egyiptomból erős kézzel.
verso 27
Emlékezzél szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákóbra, ne fordulj e nép makacssága, gonoszsága és bűne felé;
verso 28
nehogy azt mondja az ország, ahonnan kivezettél bennünket: Mivel nem bírta az Örökkévaló őket bevinni az országba, amelyről szólt nekik, és mert gyűlölte őket, kivezette, hogy megölje őket a pusztában.
verso 29
Holott ők mégis a Te néped és örökséged, amelyet kivezettél nagy erőddel és kinyujtott karoddal.
Libros
