Deuteronomium
capítulo 32
verso 1
Figyeljetek egek, hadd emeljek szót
És hallja a föld szám beszédét;
verso 2
Csepegjen tanításom mint az eső,
Hulljon mint a harmat szózatom.
Mint a permetező eső a gyenge fűre,
Mint a záporeső a pázsitra:
verso 3
Mert az Örökkévaló nevét akarom hirdetni,
Ismerjétek el Istenünk nagyságát,
verso 4
A szikla Ő, műve tökéletes,
Mert minden útja igazság;
A hűség Istene Ő, nincs Benne jogszegés,
Igaz és egyenes Ő.
verso 5
Gonoszul bántak Vele; nem az Ő gyermekei már,
Övék a szégyenfolt;
Konok és álnok nemzedék!
verso 6
Hát ezzel fizettek az Örökkévalónak,
Alávaló és botor nép?
Nem az atyád-e Ő, aki teremtett?
Ő alkotott és erőssé tett téged.
verso 7
Emlékezzél az ősidőkre,
Gondolj annyi nemzedék éveire;
Kérdezd atyádat és ő elmondja neked,
Véneidet és ők elbeszélik neked.
verso 8
Midőn a Legfelségesebb kiosztotta a nemzetek között örökségüket,
Midőn szétválasztotta az emberek fiait,
Megállapította a népek határait
Izráel fiainak száma szerint.
verso 9
Mert az Örökkévalónak osztálya az Ő népe;
Jákób az Ő jussának örök osztályrésze.
verso 10
A pusztaság országában találta meg őt,
A kietlen, üvöltő vadonban.
Körülvette, gondoskodott róla,
Vigyázott rá, mint szeme fényére,
verso 11
Mint a sas, amely virrasztja fészkét,
Fiókái fölött lebeg,
Kiterjeszti szárnyait, fölemeli és viszi őket kifeszített szárnyain.
verso 12
Az Örökkévaló egymaga vezérli,
És nincs Vele idegen isten.
verso 13
A föld magaslatain járatja őt,
És a föld terményeivel táplálta őt.
És mézet szürcsöltetett vele a sziklából
És olajat a kovakősziklából.
verso 14
Tehenek vaját és a juhok tejét,
A bárányok zsírjával,
Básán nevelte kosokat és kecskéket,
És a búza veséinek zsírját;
És a szőlő véréből ittál bort.
verso 15
És meghízott Jesúrún és kirúgott;
Meghíztál, meghájasodtál, megkövéredtél.
És elhagyta Istenét, aki alkotta őt,
És nem becsülte meg üdvössége szikláját.
verso 16
Féltésre ingerelték idegen istenekkel,
És utálatosságokkal haragra lobbantották.
verso 17
Áldoztak gonosz szellemeknek, akik nem istenek,
Isteneknek, akiket nem ismertek,
Nemrég jött, új [isteneknek],
Akiktől nem féltek atyáitok.
verso 18
A sziklát, aki szült téged, elhagytad,
És elfelejtetted Istent, aki nemzett téged.
verso 19
És látta ezt az Örökkévaló és megundorodott
A fiai és leányai okozta bosszúságtól.
verso 20
És szólt: Elrejtem előlük arcomat,
És meglátom, mi lesz a végük.
Mert felforgató nemzedék ez,
Gyermekek, akikben nincs hűség.
verso 21
Felháborítottak Engem azzal, aki nem isten;
Haragra ingereltek hiábavalóságaikkal,
És Én felháborítom őket azzal, ami nem nép,
És haragra ingerlem őket hitvány nemzettel,
verso 22
Mert tűz gyulladt ki haragomban,
És ég le az alvilág fenekéig,
Fölemészti a földet és termését,
És lángba borítja a hegyek alapjait.
verso 23
Bajokat halmozok reájuk,
És elfogyasztom nyilaimat ellenük.
verso 24
Mikor kiaszottak lesznek az éhségtől és sorvadtak az égő láztól
És keserű dögvésztől:
Ellenük küldöm a vadállatok fogát
És a porban csúszók mérgét.
verso 25
Künn a kard fog öldökölni
És az otthonokban a rémület [öl meg]
Ifjat és szűzet,
Csecsemőt és őszhajú aggot.
verso 26
Mondtam, elfúvom őket
És kiirtom emléküket az emberek közül.
verso 27
Ha az ellenség bosszantását nem átallanám,
Nehogy elleneik félremagyarázzák,
Nehogy azt mondják: Kezünk győzedelmeskedett,
És nem az Örökkévaló cselekedte mindezeket,
verso 28
Mert tanácsvesztő nép ez,
És nincs bennük értelem.
verso 29
Ha bölcsek volnának, megértenék ezt,
Gondolnának arra, mi lesz a végük.
verso 30
Hogyan üldözhet ezret egy
És hogyan futamíthat meg tízezret kettő,
Ha nem úgy, hogy sziklájuk eladta
És az Örökkévaló kiszolgáltatta őket.
verso 31
Mert az ő sziklájuk nem olyan, mint a mienk,
Maguk az ellenségeink legyenek bírák.
verso 32
Mert azoknak szőlője Szodoma szőlőjéből való
És Gomora dülőiről,
Szőlőszemeik mérges bogyók,
Keserűek a gerezdjeik.
verso 33
Boruk sárkányok tajtéka
És viperák kegyetlen mérge.
verso 34
Hiszen mindez el van végezve Nálam,
Lepecsételve tárházaimban.
verso 35
Enyém a megtorlás és a visszafizetés,
Abban az időben, mikor majd meginog a lábuk,
Mert veszedelmük napja közel van
És siet, ami rendelve van számukra.
verso 36
Mert az Örökkévaló ítélni fog népéről
És megszánja szolgáit,
Ha látja, hogy fogytán az erejük,
És oda van, ami őrzött és ami védtelen.
verso 37
És így szól: Hol vannak isteneik,
A szikla, ahol menedéket találtak,
verso 38
Akik megették áldozataik zsírját,
És megitták öntőáldozatuk borát,
Keljenek föl és segítsenek nektek,
Ők legyenek a ti oltalmatok.
verso 39
Lássátok most, hogy Én, Én vagyok az,
És nincs más isten mellettem:
Én ölök és Én éltetek,
Én ütöttem sebet és Én gyógyítok,
És nincs, aki kiszabadíthat kezemből.
verso 40
Mert fölemelem kezemet az égre,
Én mondom: Én örökké élek! –
verso 41
Ha megélesítem villogó kardomat
És kezem megragadja az ítéletet:
Bosszút állok elleneimen
És megfizetek azoknak, akik gyűlölnek,
verso 42
Nyilaimat ittassá teszem a vértől,
És kardom húst eszik;
A megöltek és a foglyok vérével
Az ellenség vezéreinek fejéről.
verso 43
Szerezzetek örömet, ó nemzetek az Ő népének,
Mert Ő megbosszulja szolgáinak vérét,
És bosszút áll ellenségein,
És engesztelést ad országának és népének.
verso 44
És ment Mózes és elmondta ez ének minden szavát a nép fülébe, ő és Hóséa, Nún fia.
verso 45
És befejezte Mózes mindezen szavak elmondását egész Izráelhez,
verso 46
és így szólt hozzájuk: irányítsátok szíveteket mindezekre a szavakra, amelyekkel én ma tanúságot teszek ellenetek, hogy megparancsoljátok gyermekeiteknek, hogy megtartsák és megtegyék e tannak minden szavát.
verso 47
Mert nem tőletek távoleső üres szózat az, hanem az a ti életetek és ez ige által lesztek hosszú életűek azon a földön, ahova átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.
verso 48
És szólt az Örökkévaló Mózeshez ugyanazon a napon, mondván:
verso 49
Menj föl erre az Abárim hegyre, a Nebó hegyére, amely Móáb országában van, Jerihóval szemben és nézd meg Kanaán országát, amelyet Izráel fiainak adok birtokul.
verso 50
És halj meg a hegyen, ahova fölmégy és térj be népedhez úgy, amint meghalt testvéred, Áron, a Hór hegyen, és betért népéhez;
verso 51
azért, mert hűtlenül viselkedtetek Ellenem Izráel fiai között a kádési versengés vizénél, Cin sivatagában, mivelhogy nem szenteltetek meg Engem Izráel fiai között.
verso 52
Ezért csak túlnanról láthatod az országot, de oda be nem mégy, abba az országba, amelyet Én Izráel fiainak adok.
Libros
