capítulo 29
És Mózes szólította egész Izráelt és mondta nekik: Ti láttátok mindazt, amit az Örökkévaló tett szemetek előtt Egyiptom országában Fáraóval és minden szolgáival és egész országával;
a nagy megpróbáltatásokat, amelyeket szemeid láttak, azokat a nagy jeleket és csodatételeket,
de nem adott nektek az Örökkévaló szívet, hogy megértsétek, sem szemeket, hogy lássátok, sem füleket, hogy meghalljátok azokat, mind e mai napig.
És Én vezettelek benneteket negyven éven át a sivatagban, ruháitok nem koptak le rólatok és sarud nem kopott le lábadról,
nem ettetek kenyeret, nem ittatok bort és részegítő italt, hogy így megtudjátok: Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.
És mikor elérkeztetek erre a helyre, akkor kijött elénkbe háborúra Szihón, Hesbón királya és Óg, Básán királya és mi megvertük őket;
elvettük országukat és odaadtuk birtokul a Reúbéninek, a Gádinak és Menasse fél törzsének.
Őrizzétek meg tehát e szövetség szavait és tegyétek meg, hogy boldoguljatok mindenben, amit cselekesztek.
Itt álltok a mai napon ti mindnyájan az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt, fejeitek, törzseitek, véneitek és tiszttartóitok, Izráel minden férfia;
gyermekeitek, feleségeitek és a te jövevényed, aki táborodban van a favágódtól a vízmerítődig;
hogy belépj az Örökkévaló, a te Istened szövetségébe és esküjébe, amelyet az Örökkévaló, a te Istened köt veled ma;
azért, hogy ma téged népévé emeljen és Ő legyen a te Istened, amint szólott hozzád és amint megesküdött őseidnek, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
De nemcsak veletek kötöm ezt a szövetséget és ezt az esküt,
hanem azzal, aki itt van, itt állva velünk ma az Örökkévaló, a mi Istenünk színe előtt és azzal is, aki nincs itt ma velünk.
Mert ti tudjátok, hogyan laktunk Egyiptom országában és hogyan vonultunk át a népek között, ahol átvonultatok,
és láttátok undokságaikat és bálványaikat fából és kőből, ezüstből és aranyból, amelyek náluk voltak.
Nehogy legyen köztetek férfi vagy nő vagy család vagy törzs, akinek szíve elfordul ma az Örökkévalótól, a mi Istenünktől, hogy menjen és szolgálja azoknak a népeknek isteneit; nehogy legyen köztetek mérget és ürmöt hajtó gyökér.
És ha úgy történne, hogy midőn hallja ez eskü szavait, hivalkodnék szívében, mondván: béke lesz velem, noha szívem kénye után járok, hadd pusztuljon a dús nedvű a szikkadttal együtt,
nem hajlandó az Örökkévaló annak megbocsátani, mert akkor füstölögni fog az Örökkévaló haragja és fölgerjedése az ellen a férfi ellen és rászáll minden átok, amely írva van e könyvben és kitörli az Örökkévaló az ő nevét az ég alól.
És elkülöníti őt az Örökkévaló balsorsra Izráel összes törzsei közül, a szövetségnek minden átka szerint, amely írva van a tannak e könyvében.
És szólni fog a későbbi nemzedék, fiaitok, akik utánatok támadnak és az idegen, aki távol országból jön, midőn látják annak az országnak csapásait és betegségeit, amelyeket hozott az Örökkévaló reá:
kénkövet meg sót, amelytől egész országa ki van égve, hogy nem lehet bevetni, és nem terem, nem kél ki benne semmi fű, mint Szodoma, Gomora, Adma és Cebóim földultságát, amelyeket fölforgatott az Örökkévaló haragjában és fölgerjedésében,
és azt mondják majd mind a népek: Miért bánt így az Örökkévaló ezzel az országgal? Mit jelent e nagy haragnak föllobbanása?
És majdan azt mondják: Mert elhagyták az Örökkévalónak, őseik Istenének szövetségét, amelyet kötött velük, mikor kivezette őket Egyiptom országából.
És elmentek és szolgáltak más isteneket és leborultak előttük, isteneket, amelyeket nem ismertek s amelyeket nem nekik osztott részül.
És ezért föllobbant az Örökkévaló haragja azon ország ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, amely írva van ebben a könyvben;
és kitépte őket az Örökkévaló földjükről haragjában és fölgerjedésében és nagy felháborodásában és vetette őket más országba, amint a mai napon van.
Az elrejtett dolgok az Örökkévalóé, a mi Istenünké, de a kinyilatkoztatott dolgok a mieink és gyermekeinké mindörökké, hogy megtegyük minden igéjét ennek a törvénynek.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34