Deuteronomium
capítulo 33
verso 1
És ez az áldás, amellyel megáldotta Mózes, az Isten embere, Izráel fiait halála előtt.
verso 2
És szólt:
Az Örökkévaló a Szinajról jött,
És fölsugárzott feléjük Széir tájáról,
Felragyogott Párán hegye felől
És feljött a szentség tízezrei közül,
Jobbjában lángtörvénnyel számukra.
verso 3
Kedveli a népeket,
Minden szentjei a Te kezedben vannak.
És azok leborulnak lábaidnál,
Átvesznek igéidből.
verso 4
A Törvény ez, mit Mózes parancsolt nekünk,
Örökségül Jákób gyülekezetének.
verso 5
És király lett Jesúrúnban,
Midőn összegyűltek a nép fejedelmei,
Együtt Izráel összes törzsei.
verso 6
Éljen Reúbén és meg ne haljon és ne legyen embereinek száma csekély.
verso 7
És ezt Jehúdáról: És szólt: Halljad, Örökkévaló, Jehúda szavát és vidd őt népéhez; bár karja küzd magáért, Te légy segítségül támadói ellen.
verso 8
És Léviről mondta: Tummimod és Úrimod kegyes férfiúdat illeti, akit megkísértettél Masszában, akivel pörbe szálltál Meriba vizénél.
verso 9
Aki azt mondja atyjáról és anyjáról: nem láttam őt soha, aki nem ismerte testvéreit és fiairól nem vett tudomást, hanem megőrzik igédet és óvják szövetségedet.
verso 10
Tanítják törvényeidet Jákóbnak és tanodat Izráelnek; füstölőszert helyeznek színed elé és teljes égőáldozatot oltárodra.
verso 11
Áldd meg, Örökkévaló, az ő erejét és keze művét fogadd kegyesen; zúzd derékon azokat, akik ellene támadnak és akik gyűlölik, fel ne kelhessenek!
verso 12
Benjáminról mondta: Az Örökkévaló kedveltje, biztonságban lakozik mellette; oltalmával fedezi minden időben, míg vállai között otthont talál.
verso 13
És Józsefről mondta: Az Örökkévalótól áldott az ő országa az ég édes nedűjével, a harmattal és az alant elterülő mélység árjával.
verso 14
És a nap érlelte ízes gyümölccsel és a holdfénytől sarjadó zamatos terméssel.
verso 15
És az ős bércek ormairól az örök halmok zamatos kincsével.
verso 16
És a földnek édes drágaságaival és bőségével, és a Csipkebokorban Lakozónak kegyével szálljon József fejére, a testvérei között koszorúzottnak feje tetejére.
verso 17
Elsőszülött tulka csupa méltóság, bölényszarvak az ő szarvai, velük népeket öklel, mind együtt a föld széléig; ezek Efráim tízezrei és ezek Menassé ezrei.
verso 18
És Zebúlonról mondta: Örvendezz Zebúlon kimeneteledkor és Jisszákár sátraidban.
verso 19
A népeket a hegyre hívják, ott áldoznak igaz áldozatokat, mert a tengerek bőségét szívják és a fövénynek lappangó kincseit.
verso 20
És Gádról mondta: Áldott legyen, aki kitágította Gád határát! Oroszlánként tanyázik és széttépi a kart és a koponyát!
verso 21
A földnek elejét nézte ki magának, mert ott van elrejtve a törvényhozó örök helyrésze; és vonult a nép fejeivel, az Örökkévaló igazságát végrehajtotta és törvénytevését Izráellel,
verso 22
És Dánról mondta: Dán ifjú oroszlán, amely előtör a Básánból.
verso 23
És Naftáliról mondta: Naftáli jóllakva a kegyelemmel és telve az Örökkévaló áldásával, a tengert és a déli tájt vedd birtokodba.
verso 24
És Ásérről mondta: Áldott a fiúk közül Ásér, legyen kedveltje testvéreinek és fürössze olajban lábát.
verso 25
Vas és érc legyen a te lábad sarúja és ameddig napjaid, tartson ki erőd.
verso 26
Nincsen olyan, mint az Isten, ó Jesúrún, aki az egeken száguld segítségedre és fönségében a fellegeken.
verso 27
Menedék az örök Isten és alulról látható örökké tartó karja, elűzte előled az ellenséget és mondta: pusztítsd el azt!
verso 28
Így lakott Izráel biztonságban, egymagában Jákób kútfeje, a gabona és bor országában, amelynek ege is harmatot csepegtet.
verso 29
Boldog vagy Izráel! Ki olyan, mint te, az Örökkévalóban megváltott nép, aki segítséged pajzsa és aki fenséged kardja? Hizelegni fognak neked ellenségeid és te büszkén jársz magaslataikon.
Libros
