Bölcs Salamonnak példabeszédei
capítulo 17
verso 1
Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
verso 2
Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
verso 3
Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.
verso 4
A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
verso 5
A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
verso 6
A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
verso 7
Nem illik a bolondnak az ékes beszéd, még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
verso 8
Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
verso 9
Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
verso 10
Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
verso 11
Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
verso 12
Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában.
verso 13
A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
verso 14
Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést.
verso 15
A ki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő.
verso 16
Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
verso 17
Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
verso 18
Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt.
verso 19
Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
verso 20
Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót, és a ki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
verso 21
A ki szül bolondot, szüli ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
verso 22
A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
verso 23
A kebelből kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
verso 24
Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig.
verso 25
Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, és az ő szülőjének keserűsége.
verso 26
Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
verso 27
A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.
verso 28
Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.
Libros
