Sámuel első könyve
19. fejezet
1. vers
Saul nyíltan mondogatni kezdte fiának, Jonatánnak és valamennyi szolgájának, hogy meg kell ölni Dávidot. Jonatán, Saul fia azonban igen kedvelte Dávidot,
2. vers
úgyhogy Jonatán hírül vitte Dávidnak; Atyám, Saul azon igyekszik, hogy megöljön téged. Most hát légy óvatos; reggel bújj el és tartózkodjál rejtekhelyen!
3. vers
Mikor majd kimegyek, s atyám oldalán állok, a mezőn, melyen te is ott leszesz, beszélek rólad atyámmal s meglátom, hogy mi van, s majd hírül adom neked.
4. vers
Jonatán aztán kedvezően beszélt atyjának, Saulnak Dávidról. Azt mondta neki: Ne vétkezzék a király szolgája, Dávid ellen, mert nem vétett ő ellened, s mert, amit cselekszik, igen hasznodra válik!
5. vers
Markába vette a lelkét, úgy vágta le a filiszteust, és Jahve egész Izraelnek nagy szabadítást szerzett. Te láttad és örültél. Miért vétkeznél hát ártatlan vér ellen azzal, hogy Dávidot ok nélkül megölöd?
6. vers
Mikor Saul Jonatán szavát hallotta, megesküdött: Amily biztos, hogy Jahve él, nem ölöm meg őt!
7. vers
Erre Jonatán előhívta Dávidot, s mindezeket a dolgokat megjelentette neki; aztán Jonatán elvitte Dávidot Saulhoz és minden úgy volt, mint a megelőző időben.
8. vers
Mikor aztán a háborúskodás tovább folytatódott s Dávid ki-kivonult, harcolt a filiszteusokkal és nagy veszteséget okozott nekik, úgyhogy azok megfutottak előle.
9. vers
Jahve gonosz szelleme rászállott Saulra, ahogy éppen házában ült, dárdával kezében
10. vers
és Saul igyekezett a dárdával a falhoz szögezni Dávidot. Dávid azonban elhajolt Saul elől, úgy, hogy a dárda falba fúródott. Dávid ekkor megfutott és elmenekült.
11. vers
Azon az éjjelen Saul követeket küldött Dávid házához, hogy őrizzék, és reggel öljék meg. Ezt azonban tudtára adta Dávidnak a felesége Mikhál ily módon: Ha ma éjjel meg nem mented lelkedet, holnap megölnek!
12. vers
Mikhál aztán lebocsátotta Dávidot az ablakon át; futva ment el és megmenekült.
13. vers
Mikhál azután fogta s az ágyba helyezte a teráfot, fejtől odatette a kecskeszőrhálót s a takarót ráterítette.
14. vers
Mikor Saul követeket küldött, hogy Dávidot elfogják, azt mondta, hogy beteg.
15. vers
Ekkor Saul azzal küldött követeket, hogy azok nézzék meg Dávidot. – Ágyastól hozzátok fel őt hozzám, hogy megöljem őt! – mondta.
16. vers
Mikor a követek bementek, a teráf volt az ágyban s fejtől ott volt a szúnyogháló.
17. vers
Saul ekkor megkérdezte Mikhált: Miért csaltál meg, s engedted el ellenségemet, hogy elmeneküljön? – Azt mondta: Bocsáss el, különben megöllek! – felelte Mikhál Saulnak.
18. vers
Dávid futva menekült el; Sámuelhez ment Rámába, és megjelentette neki mindazt, amit Saul vele tett. Ekkor ő is, Sámuel is Návétba mentek és ott telepedtek meg.
19. vers
Jelentés ment aztán Saulhoz: Íme, Dávid a rámabeli Návétban van!
20. vers
Saul újra követeket küldött, hogy fogják el Dávidot. Mikor Saul követei egy csapat nyelveken szóló prófétát láttak, kiknek Sámuel állott élükön, rájuk is rászállott Isten Szelleme, úgyhogy ők is elkezdtek szólni nyelveken.
21. vers
Mikor Saulnak ezt is megjelentették, más követeket küldött, de azok is nyelveken kezdtek szólni. Saul erre harmad ízben is követeket küldött, de azok is nyelveken szóltak.
22. vers
Erre ő maga is Rámába ment. Mikor a nagy vízmedencéhez érkezett, amely a kilátón van, megkérdezte: hol van Sámuel és Dávid? – A rámabeli Návétban van – felelték.
23. vers
Mikor elment a rámabeli Návétba, Istennek Szelleme őt is megszállotta, úgyhogy mialatt ment, ő is nyelveken szólott mindaddig, amig a rámabeli Návétba nem ért.
24. vers
Aztán ő is levetette ruháit s nyelveken szólott Sámuel előtt s egész nap és egész éjjel meztelenül feküdt. Ezért mondogatják: Saul is a próféták között van?
Könyvek
