Sámuel második könyve

23. fejezet

Fejezetek:

Dávid utolsó szavai ezek: így szólt Isai fia, Dávid, így szólt a magasba törő hős, Jákób Istenének felkentje, Izrael dalainak kedvence.

2. vers

Jahve Szelleme szólott bennem, igéje van nyelvemen.

3. vers

Istenem mondta nekem, Izrael Kősziklája beszélte, ki igazságosan kormányoz az emberben, ki Isten félelme által kormányoz.

4. vers

Ki olyan, mint a reggel fénye, mikor fölkél a nap felhőtlen reggelen, mikor a fény az eső kizöldíti a földet.

5. vers

Hát nem ily viszonyban van az én házam Istennel? Hát nem rendelt nekem örök szövetséget? Jól elrendezettet, biztosítottat? Hát mindazt, ami szabadításomra van, ami tetszik, nem fogja kisarjasztani?

6. vers

De vannak beliál fiak, kik olyanok, mint a tüske, mindannyian, melyekhez nem lehet nyúlni kézzel.

7. vers

Ha valaki hozzájuk nyúl felfegyverzi magát vassal, dárdanyéllel, hogy letelepedhessünk, egészen meg kell égetnünk tűzzel!

8. vers

Következnek a Dávid hőseinek nevei: Joseb Bassebet, a tachkömoni, ama háromnak a feje. Egy alkalommal háromszáz elesett fölött lengette lándzsáját.

9. vers

Utána Eleázár következik, a Dodi fia, az acchochita, a három vitéz között volt Dáviddal, mikor szidták a filiszteusokat, akik ott harcra gyűltek össze.

10. vers

Amikor az izraeliek visszavonultak, ez fölkelt és addig verte a filiszteusokat, amíg keze el nem zsibbadt, s a kardhoz nem tapadt. Jahve nagy szabadítást szerzett azon a napon, s a nép csak zsákmányolásra tért vissza mögéje.

11. vers

Utána jön Ágé fia, Sammá, a harári. A filiszteusok Lechibe gyűltek össze. Ott volt egy darab lencseföld, a nép elmenekült a filiszteusok elől.

12. vers

Ő odaállott a lencseföld közepére megmentette azt a filiszteusoktól, és megverte azokat. Jahve ekkor nagy szabadítást szerzett.

13. vers

Ama harminc fő közül három lement aratás idején Dávidhoz az Adullám barlangjába, mialatt a filiszteusok csapata Refaim sikságán táborozott.

14. vers

Dávid ugyanakkor a sziklaerődben volt, míg a filiszteusok őrsége Betlehemben tartózkodott.

15. vers

Dávidban nagy szomjúság támadt és így szólt: Ki hozna nekem vizet a betlehemi vízveremből, amely a városkapunál van?

16. vers

Ekkor az a három vitéz átvágta magát a filiszteusok táborán, vizet merítettek a betlehemi vízveremből, amely a kapunál van és elvitték Dávidhoz. De ő nem akart inni belőle, hanem italáldozatul kiöntötte Jahvénak, ezekkel a szavakkal.

17. vers

Jahve tartson engem attól távol, hogy ezt megtegyem! Nem azoknak az embereknek vére-e ez a víz, akik életük (lelkük) árán mentek el. S nem akart belőle inni. Ezt tette az a három vitéz!

18. vers

Abisai, Joáb testvére és Cerujja fia volt a feje annak a harmincnak, ő lengette lándzsáját háromszáz elesett fölött, s neki neve volt a harminc között is.

19. vers

A három között ő volt a legtekintélyesebb, egyúttal a fejedelmük is volt, de a hármat nem érte föl.

20. vers

Jöhojáda fia, Senája erős férfi volt, tettekben nagy, Kabeöelből való. Ő vágta le a moábi Ariél két fiát. Ő vágott le egy havazás alkalmával a vízveremben egy oroszlánt.

21. vers

Ő vágott le egy hatalmas termetű egyiptomi embert, kinek egy lándzsa volt a kezében, pedig csak egy bottal ment rá. Kitépte az egyiptomi kezéből a lándzsát és saját lándzsájával ölte meg őt.

22. vers

Ezeket cselekedte Jöhojádá fia, Benája, ki híres volt a három (harminc) vitéz között.

23. vers

Tekintélyes volt a harminc között, de nem ért fel a hárommal. Dávid tanácsára (testőrsége fölé) helyezte őt.

24. vers

Aszáhél a Joáb testvée a harminc között volt. Hasonlóképpen a betlehemi Dódi fia, Elchánán.

25. vers

Úgy szintén a charodi Samma.

26. vers

A palti Chélec a tekoai Ikkes fia, Irá.

27. vers

Az anatóti Abiézer, a chusai Abonnáj.