Sámuel második könyve
6. fejezet
1. vers
Miután Dávid még egyszer összegyűjtötte azokat, akik Izraelben válogatott vitézek voltak: harmincezret,
2. vers
fölkelt, s az egész néppel együtt elindult a júdabeli Baalából, hogy Istennek ládáját, amelyet a Névről, a seregek Jahvéjának nevéről neveztek el, aki a kerubokon ül, felhozza onnan.
3. vers
Fölhelyezték Istennek ládáját egy új szekérre. Mikor elvitték Abinádáb házából, mely egy dombon volt, Abinádáb fiai; Uzza és Achió vezették az új szekeret.
4. vers
Amikor Abinádáb házából, mely a dombon volt, vitték Istennek ládáját, Achió haladt a láda előtt.
5. vers
Dávid és Izrael egész háza ott ugrándoztak Jahve előtt mindenféle ciprusfa hangszerekkel: citerákkal, hárfákkal, kézi dobokkal, csörgőkkel, cimbalmokkal.
6. vers
Amikor Nákon szérűjéhez értek, Uzza az Isten ládája felé nyújtotta kezét s megragadta azt, mert az ökrök megvadultak,
7. vers
de fölgerjedt Jahve haragja Uzza ellen, s megverte őt ott figyelmetlenségéért; úgyhogy meghalt ott az Isten ládájánál.
8. vers
Dávid felindult azon, hogy Jahve ekkora rést tört Uzzán, s elnevezte azt a helyet Uzza törésének (Perec Uzza), s az a neve a mai napig.
9. vers
Aznap úgy félte Dávid Jahvét, hogy így szólt: Hogy jöhetne be hozzám Jahve ládája?
10. vers
Hát nem akarta, hogy Jahve ládáját hozzá vigyék a Dávid városába, hanem félre vitte azt a gitti Obed Edom házába.
11. vers
Ott lakott a Jahve ládája a gitti Obed Edom házában három hónapig, s Jahve megáldotta Obed Edomot és egész házát.
12. vers
Aztán jelentés érkezett Dávid királyhoz: Obed Edom házát s mindenét megáldotta Jahve az Isten ládájáért. Erre Dávid elment, s Istennek ládáját elhozta Obed Edom házából a Dávid városába örvendezés közben.
13. vers
Amikor Jahve ládájának hordozói hat lépést tettek, Dávid áldozott Jahvénak egy tulkot és egy hízlalt borjút.
14. vers
Dávid teljes erejével táncolt Jahve színe előtt, miközben egy vászon efóddal volt öltözve.
15. vers
Dávid és Izrael egész háza kiáltozás és kürtzengés közben vitték föl Istennek ládáját.
16. vers
Amikor Jahve ládája megérkezett Dávid városába, Saul leánya, Mikál kihajolt az ablakon és látta, ahogy Dávid király ugrált és táncolt Jahve előtt, és bent szívében megvetette őt.
17. vers
Amikor Jahve ládáját bevitték, a sátornak a belsejébe, amelyet Dávid kifeszíttetett, a helyére állították, Dávid pedig égő-, és békeáldozatokat vitt Jahve elé.
18. vers
Mikor Dávid az égő-, és békeáldozatok bemutatását abbahagyta, a seregek Jahvéjának nevével megáldotta a népet.
19. vers
Amellett az egész népnek, Izrael egész nyüzsgő tömegének, minden egyes férfinak és asszonynak egy-egy cipó kenyeret, egy-egy darab húst és egy-egy mazsolás kalácsot osztott ki. Ezzel a nép minden egyes tagja hazament.
20. vers
Dávid azután visszatért, hogy megáldja a saját házát. De Saul leánya, Mikál kiment Dávid elé s így szólott: Milyen felséges volt ma Izrael királya, amikor szolgái és szolgálóinak szeme előtt levetkőzött amint egy üresfejű szokott levetkőzni!
21. vers
Dávid ezt felelte Mikálak: Jahve előtt mulattam, Jahve előtt, ki atyád és annak egész háza fölé emelve, engem választott ki, hogy Jahve népe fölé, Izrael fölé fejedelemnek rendeljen.
22. vers
Kész vagyok még ennél is kisebbé lenni, még csekélyebbé válni a saját szememben; de a szolgálóknál, akiket említettél, náluk lesz tekintélyen!
23. vers
Saul lányának, Mikálnak nem is lett gyermeke halála napjáig.
Könyvek
