chapter 8
Belsaccár király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelent meg nekem, Dánielnek, annak utána, amely kezdetben megjelent.
Látomás látásában úgy tűnt fel nekem, hogy Szuzán várában voltam, amely Elám tartományában van; látomásban láttam, hogy ott voltam az Ulai folyam partján.
Mikor fölemeltem szemeimet, s látni kezdtem, íme, egy kos állott a folyammal szemben; két szarva volt és szarvai büszkén emelkedtek föl; egyik magasabb volt a másiknál s a magasabb sarjadt ki utóbb.
Láttam, hogy a kos nyugat felé, észak felé s dél felé öklelt úgy, hogy egy állat sem állhatott meg előtte s nem volt, aki megmentsen kezéből; azt tette, amire kedve volt és naggyá lett.
Figyelő állást foglaltam el, s íme egyszerre egy kecskebak jött az estnek tája felől föl az egész föld színére fel anélkül, hogy a földet érintette volna. A baknak két szeme között tekintélyes szarva volt.
Mikor odaért a koshoz, mely a szarvakkal rendelkezett s melyet a folyam előtt láttam, egész dühödt erejével neki ment annak.
Láttam, hogy amikor a kos mellé ért, neki keseredett és úgy ütötte meg a kost, hogy annak két szarvát letörte, úgyhogy a kosnak nem volt többé ereje arra, hogy vele szemben megálljon; lelökte a földre, megtiporta s nem volt, ki megszabadítsa kezéből a kost;
ekkor a kecskebak nagysága igen megnövekedett; de erejének teljében a nagy szarv összetörött s helyén az ég négy szelének irányában négy tekintélyes szarv nőtt fel.
Egyikőjükből egy szarv jött elő; bár kicsiny kezdetből igen megnövekedett dél felé, napkelet felé és a dicső ország felé;
megnövekedett az ég seregéig s az ég seregéből és a csillagokból alávetett némelyeket és megtapodta őket,
sőt az /égi/ sereg fejedelméig növekedett, úgyhogy elvétetett ettől a mindennapos /áldozat/ és felforgatták szent helyét;
a bűn által olyan harci erő adatott annak a mindennapos /áldozat/ ellen, hogy az igazságot a földhöz verhette és amit tett, abban sikere volt.
Aztán ráhallgattam egy szentre, aki beszélt. Majd egy másik szent megkérdezte a beszélőt: Meddig szól a látomás: a mindennapos áldozat megszüntetése, a döbbenetes hűtlenség megengedése a szentélynek és a seregek tiprásával?
Így felelt nékem: Kétezer és háromszáz reggelig és estéig s akkor helyre állítják a szentély igazságosságát.
S megtörtént, hogy mialatt én, Dániel a látomást láttam s az értelmét kerestem, váratlan elém állott valaki egy erős férfi külsejében;
az Ulai /két partja/közül pedig egy emberi hang kiáltását hallottam:
Gábriel, értesd meg vele a látomást! Ekkor a mellé a hely mellé jött, ahol állottam. Amikor odajött, a félelemtől lesújtva, arcomra buktam. De így szólt hozzám: Ember fia, értsd meg, hogy a végidőre szól a látomás.
Míg velem beszélt, a föld felé fordultam, önkívületbe estem, de megérintett, visszaállított oda, ahol állottam volt
és így szólt hozzám: Tudatni akarom veled, mi lesz a harag utolján, mert meghatározott időben jön el a vég.
A kos, amelyet láttál, a szarvak viselője, a méd és perzsa királyokat jelentik;
a kecskebak pedig Ionia királyát; a szeme közt levő hatalmas szarv az első királyt.
Hogy /ez a szarv/ összetört s négy állott a helyére, /azt jelenti, hogy/ a nemzetből négy királyi cím áll annak helyére, de nem annak erejével.
Királyságuknak végén azonban, mihelyt a hűtlen pártütők vétke kifejlődik, előáll egy kegyetlen arcú s cselszövényekhez értő király,
ki erejét felfokozza, de nem a saját erejéből; megdöbbentő pusztítást visz véghez; cselekvése sikeres lesz; hatalmasokat ront meg, majd a szentek népét megrontja
s mivel olyan agyafúrt lesz, keze csalárd munkájának sikere lesz /attól/ szívében felfuvalkodik; biztonságot érezve sokakat megront; kiáll a fejedelmek fejedelme ellen; de kéz érintése nélkül összetörik.
Az estének és reggelnek látomása, amelyről a beszéd folyik, igaz. Te pedig zárd le a látomást, mert sok napra szól az!
Én Dániel napokig oda voltam, megbetegedtem. Aztán fölkeltem és végeztem a király dolgát. Ámultam a látomáson; de nem volt, aki megmagyarázza.