Dániel könyvének szövege
8. fejezet
1. vers
Belsaccár király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelent meg nekem, Dánielnek, annak utána, amely kezdetben megjelent.
2. vers
Látomás látásában úgy tűnt fel nekem, hogy Szuzán várában voltam, amely Elám tartományában van; látomásban láttam, hogy ott voltam az Ulai folyam partján.
3. vers
Mikor fölemeltem szemeimet, s látni kezdtem, íme, egy kos állott a folyammal szemben; két szarva volt és szarvai büszkén emelkedtek föl; egyik magasabb volt a másiknál s a magasabb sarjadt ki utóbb.
4. vers
Láttam, hogy a kos nyugat felé, észak felé s dél felé öklelt úgy, hogy egy állat sem állhatott meg előtte s nem volt, aki megmentsen kezéből; azt tette, amire kedve volt és naggyá lett.
5. vers
Figyelő állást foglaltam el, s íme egyszerre egy kecskebak jött az estnek tája felől föl az egész föld színére fel anélkül, hogy a földet érintette volna. A baknak két szeme között tekintélyes szarva volt.
6. vers
Mikor odaért a koshoz, mely a szarvakkal rendelkezett s melyet a folyam előtt láttam, egész dühödt erejével neki ment annak.
7. vers
Láttam, hogy amikor a kos mellé ért, neki keseredett és úgy ütötte meg a kost, hogy annak két szarvát letörte, úgyhogy a kosnak nem volt többé ereje arra, hogy vele szemben megálljon; lelökte a földre, megtiporta s nem volt, ki megszabadítsa kezéből a kost;
8. vers
ekkor a kecskebak nagysága igen megnövekedett; de erejének teljében a nagy szarv összetörött s helyén az ég négy szelének irányában négy tekintélyes szarv nőtt fel.
9. vers
Egyikőjükből egy szarv jött elő; bár kicsiny kezdetből igen megnövekedett dél felé, napkelet felé és a dicső ország felé;
10. vers
megnövekedett az ég seregéig s az ég seregéből és a csillagokból alávetett némelyeket és megtapodta őket,
11. vers
sőt az /égi/ sereg fejedelméig növekedett, úgyhogy elvétetett ettől a mindennapos /áldozat/ és felforgatták szent helyét;
12. vers
a bűn által olyan harci erő adatott annak a mindennapos /áldozat/ ellen, hogy az igazságot a földhöz verhette és amit tett, abban sikere volt.
13. vers
Aztán ráhallgattam egy szentre, aki beszélt. Majd egy másik szent megkérdezte a beszélőt: Meddig szól a látomás: a mindennapos áldozat megszüntetése, a döbbenetes hűtlenség megengedése a szentélynek és a seregek tiprásával?
14. vers
Így felelt nékem: Kétezer és háromszáz reggelig és estéig s akkor helyre állítják a szentély igazságosságát.
15. vers
S megtörtént, hogy mialatt én, Dániel a látomást láttam s az értelmét kerestem, váratlan elém állott valaki egy erős férfi külsejében;
16. vers
az Ulai /két partja/közül pedig egy emberi hang kiáltását hallottam:
17. vers
Gábriel, értesd meg vele a látomást! Ekkor a mellé a hely mellé jött, ahol állottam. Amikor odajött, a félelemtől lesújtva, arcomra buktam. De így szólt hozzám: Ember fia, értsd meg, hogy a végidőre szól a látomás.
18. vers
Míg velem beszélt, a föld felé fordultam, önkívületbe estem, de megérintett, visszaállított oda, ahol állottam volt
19. vers
és így szólt hozzám: Tudatni akarom veled, mi lesz a harag utolján, mert meghatározott időben jön el a vég.
20. vers
A kos, amelyet láttál, a szarvak viselője, a méd és perzsa királyokat jelentik;
21. vers
a kecskebak pedig Ionia királyát; a szeme közt levő hatalmas szarv az első királyt.
22. vers
Hogy /ez a szarv/ összetört s négy állott a helyére, /azt jelenti, hogy/ a nemzetből négy királyi cím áll annak helyére, de nem annak erejével.
23. vers
Királyságuknak végén azonban, mihelyt a hűtlen pártütők vétke kifejlődik, előáll egy kegyetlen arcú s cselszövényekhez értő király,
24. vers
ki erejét felfokozza, de nem a saját erejéből; megdöbbentő pusztítást visz véghez; cselekvése sikeres lesz; hatalmasokat ront meg, majd a szentek népét megrontja
25. vers
s mivel olyan agyafúrt lesz, keze csalárd munkájának sikere lesz /attól/ szívében felfuvalkodik; biztonságot érezve sokakat megront; kiáll a fejedelmek fejedelme ellen; de kéz érintése nélkül összetörik.
26. vers
Az estének és reggelnek látomása, amelyről a beszéd folyik, igaz. Te pedig zárd le a látomást, mert sok napra szól az!
27. vers
Én Dániel napokig oda voltam, megbetegedtem. Aztán fölkeltem és végeztem a király dolgát. Ámultam a látomáson; de nem volt, aki megmagyarázza.
Könyvek
