Mózes első könyve

chapter 11


Chapters:


Bábel tornya és a nyelvek sokfélesége


verse #1

És volt az egész föld egy nyelvű és egyforma beszédű.


verse #2

És történt, midőn elvonultak keletről, találtak egy völgyet Sineor országában és letelepedtek ott.


verse #3

És mondta egyik a másiknak: Nosza! vessünk téglát és égessük azt égetett téglává; és lett számukra a tégla kő gyanánt és a gyanta volt számukra vakolat gyanánt.


verse #4

És mondták: Nosza! építsünk magunknak várost és tornyot, csúcsa az eget érje, hogy szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén.


verse #5

És leszállott az Örökkévaló, hogy megnézze a várost és a tornyot, melyet építettek az ember fiai.


verse #6

És mondta az Örökkévaló: Íme, egy nép és egy nyelve van mindnyájuknak s ez az, amit ők tenni kezdtek és most nem lesz megvonható tőlük semmi, amit tenni szándékoznak.


verse #7

Nosza! szálljunk le és zavarjuk el legott nyelvüket, hogy ne értse meg egyik a másik nyelvét.


verse #8

És elszórta őket onnan az Örökkévaló az egész föld színére és abbahagyták a város építését.


verse #9

Azért nevezték Bábelnek, mert ott zavarta meg az Örökkévaló az egész föld nyelvét és onnan szórta el őket az Örökkévaló az egész föld színére.


Sémtől Ábrahámig


verse #10

Ezek nemzetségei Sémnek; Sém száz éves volt, midőn nemzette Árpáchsodot, két évvel az özönvíz után.


verse #11

És élt Sém, miután Árpáchsodot nemzette, ötszáz évet; és nemzett fiakat meg lányokat.


verse #12

Árpáchsod pedig élt harmincöt évet, és nemzette Seláchot.


verse #13

És élt Árpáchsod, miután Seláchot nemzette négyszázhárom évet és nemzett fiakat meg lányokat.


verse #14

Sélách pedig élt harminc évet, midőn nemzette Évert.


verse #15

És élt Selách, miután Évert nemzette, négyszázhárom évet; és nemzett fiakat meg lányokat.


verse #16

Éver pedig élt harmincnégy évet, midőn nemzette Peleget.


verse #17

És élt Éver, miután Peleget nemzette, négyszázharminc évet; és nemzett fiakat meg lányokat.


verse #18

Peleg pedig élt harminc évet, midőn nemzette Reút.


verse #19

És élt Peleg, miután Reút nemzette, kétszázkilenc évet; és nemzett fiakat meg lányokat.


verse #20

Reú pedig élt harminckét évet, midőn nemzette Szerúgot.


verse #21

És élt Reú, miután Szerúgot nemzette, kétszázhét évet; és nemzett fiakat meg lányokat.


verse #22

Szerúg pedig élt harminc évet és nemzette Nóchórt.


verse #23

És élt Szerúg, miután Nóchórt nemzette, kétszáz évet; és nemzett fiakat meg lányokat.


verse #24

Nóchór pedig élt huszonkilenc évet, midőn nemzette Teráchot.


verse #25

És élt Nóchór, miután Teráchot nemzette, száztizenkilenc évet; és nemzett fiakat meg lányokat.


verse #26

Terách pedig élt hetven évet, midőn nemzette Ávromot, Nóchórt és Hóront.


verse #27

És ezek nemzetségei Teráchnak; Terách nemzette Ávromot, Nóchórt és Hóront. És Hóron nemzette Lótot.


verse #28

De Hóron meghalt Teráchnak, az ő atyjának színe előtt, szülőföldjén, Ur-Kászdimban.


verse #29

Ávrom pedig és Nóchór vettek maguknak feleséget: Ávrom feleségének neve: Szóráj és Nóchór feleségének neve Milkó, Hóron leánya, aki atyja volt Milkónak és atyja Jiszkónak.


verse #30

Szóráj azonban magtalan volt, nem volt neki gyermeke.


verse #31

És vette Terách Ávromot, az ő fiát, és Lótot, Chóron fiát, az ő unokáját és Szórájt, az ő menyét, az ő fiának, Ávromnak feleségét és elmentek velük UrKászdimból, hogy menjenek Kánaán országába; elérkeztek Chóronig és letelepedtek ott.


verse #32

Voltak pedig Terách napjai kétszázöt év; és meghalt Terách Chóronban.

Chapters:


Books