Mózes első könyve

chapter 49

Chapters:

… 45 46 47 48 49 50 ⇤ ← 49 → ⇥

Jákób áldása

verse #1

És szólította Jákob az ő fiait és mondta: Gyűljetek egybe, hadd adom tudtotokra, mi ér benneteket a késő jövőben.

verse #2

Gyülekezzetek és halljátok Jákob fiai, hallgassatok Izraelre, a ti atyátokra.

Reubén

verse #3

Rúbén, elsőszülöttem vagy te, erőm és tehetségem zsengéje, első méltóságra, első hatalomra!

verse #4

De túláradtál, mint a víz, ne légy első, mert fölszálltál atyád fekvőhelyére, akkor szentségtörő voltál bizony ágyamra szállt föl.

Simeón és Lévi

verse #5

Simon és Lévi testvérek, erőszakosság eszközei az ő fegyvereik.

verse #6

Tanácsukba ne jusson lelkem, gyülekezetükkel ne egyesüljön becsületem; mert haragjukban embert öltek és önkényükben ökröt bénítottak.

verse #7

Átkozott az ő haragjuk, mert hatalmas és fölgerjedésük, mert kegyetlen! Elosztom őket Jákobban és elszórom őket Izraelben.

Júda

verse #8

Júda te, téged dicsőítenek testvéreid – kezed ellenségeid nyakán! Előtted leborulnak atyád fiai.

verse #9

Fiatal oroszlán Júda; zsákmánylásból jöttél fel fiam! Lehever, leterül, mint oroszlán és nőstény-oroszlán, ki kelti föl őt!

verse #10

Nem távozik a jogar Júdából és a törvény pálca lábai közül, míg nem eljön Silóba és az övé a népek hódolata.

verse #11

Odaköti a szőlőtőhöz csikaját, a venyigéhez szamarának vemhét; borban mossa öltözetét és szőlővérben ruháját.

verse #12

Piros szemű a bortól, fehér fogú a tejtől.

Zebúlon

verse #13

Zebúlun tengerek partján lakik, ő a hajók vénénél és oldala Cidónnál.

Jiszákár

verse #14

Isszáchár csontos szamár, hever a cserények; között;

verse #15

látta a nyugalmat, hogy jó és a földet, hogy kellemes, vállát hajtotta a teherhordásra és lett adófizető szolgává.

Dán

verse #16

Dán ítél majd népe fölött, mint bármelyike Izrael törzseinek.

verse #17

Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, megmarja a ló sarkát, hogy hátrabukik lovasa.

verse #18

Segítségedet remélem; Örökkévaló.

Gád

verse #19

Gád csapat csődül ellene, de ő sarkába csap.

Ásér

verse #20

Asérnek kövér a kenyere és ő ad királyi csemegéket.

Naftáli

verse #21

Náftáli szabadjára eresztett szarvasünő; ő ad szép szózatokat.

József

verse #22

Termő sarjadék József, termő sarjadék a forrás mellett; sarjai felkúsztak a falra.

verse #23

Azért keserítették, lövöldözték és gyűlölték a nyilasok,

verse #24

de megmaradt mereven az íjja, megizmosodtak kezeinek karjai, Jákob hatalmasának kezétől, onnan, Izrael pásztorától, szirtjétől;

verse #25

atyád Istenétől, aki megsegít téged, a Mindenhatótól, aki megáld téged, az egek áldásával felülről, a mélység áldásával, mely alant honol, az emlők és az anyaméh áldásával.

verse #26

Atyád áldásai meghaladták az én szüleim áldásait, egész az örök halmok határáig, szálljanak József fejére, feje tetejére testvérei koszorúzottjának.

Benjámin

verse #27

Benjámin farkas, mely széjjelszaggat; reggel fölemészti a ragadmányt és este oszt zsákmányt.

verse #28

Mindezek Izrael törzsei, tizenkettő és ez az, amit szólt hozzájuk atyjuk, midőn megáldotta őket; mindegyiket a maga áldása szerint áldotta meg.

verse #29

És megparancsolta nekik és mondta nekik: Én eltakaríttatom népemhez, temessetek el engem atyáim mellé a barlangba, mely Efrónnak, a chittinek mezejében van;

verse #30

a barlangba, – mely Máchpéla mezejében, mely Mámré előtt van Kánaán országában – a melyet megvett Ábrahám mezőstül Efróntól, a chittitől sírnak való birtokul.

verse #31

Ott temették el Ábrahámot és Sárát, az ő feleségét, ott temették el Izsákot és Rebekát, az ő feleségét és oda temettem el Léát.

verse #32

Megvett birtok a mező és a barlang, mely benne van, Chész fiaitól.

verse #33

Midőn végzett Jákob azzal, hogy parancsot adjon fiainak, fölszedte lábait az ágyra; kimúlt és eltakaríttatott népéhez.