Mózes első könyve

Chapters:

… 31 32 33 34 35 …   ⇤ ← 33 → ⇥

verse #1

Fölvetette Jákob a szemeit és látta, hogy íme Ézsau jön és vele négyszáz ember; ekkor fölosztotta a gyermekeket Leára, Ráchelre és a két szolgálóra.

verse #2

Elhelyezte a szolgálókat és gyermekeiket elől, Léát és gyermekeit hátrább és Ráchelt, meg Józsefet leghátul.

verse #3

Ő pedig vonult előttük és meghajolt a földig hétszer; amíg odalépett testvéréhez.

verse #4

Ézsau pedig elébe futott, átölelte, nyakába borult és megcsókolta; és sírtak.

verse #5

Midőn fölvetette (Ézsau) a szemeit és látta az asszonyokat meg a gyermekeket, mondta: Mik ezek neked? És ő mondta: A gyermekek, akikkel megajándékozta Isten a te szolgádat.

verse #6

És odaléptek a szolgálók, ők és gyermekeik és meghajoltak.

verse #7

És odalépett Léa is, meg gyermekei és meghajoltak; azután odalépett József, meg Ráchel és meghajoltak.

verse #8

És mondta: Minek neked ez az egész tábor, mellyel találkoztam? És ő mondta: Hogy kegyet találjak uram szemeiben.

verse #9

És mondta Ézsau: Van nekem elég; testvérem, legyen a tied, ami a tied.

verse #10

De Jákob mondta: Nem így, kérlek, ha csak kegyet találtam szemeidben, fogadd el ajándékomul kezemből; mert úgy néztem arcodat, mintha Isten színét látják, és te kedvesen fogadtál.

verse #11

Fogadd el, kérlek, ajándékomat, melyet hoztak neked, mert megajándékozott engem Isten és mert van nekem mindenem; és unszolta őt és elfogadta.

verse #12

És mondta (Ézsau): Induljunk és menjünk, én pedig hadd menjek melletted.

verse #13

De ő mondta neki: Uram tudja, hogy a gyermekek gyengék és a juhok meg a marhák szoptatósak nálam, ha meghajtják azokat egy nap, elhull mind a juh.

verse #14

Vonuljon csak uram az ő szolgája előtt, én pedig hadd ballagok lassan az előttem levő jószág lépése szerint és a gyermekek lépése szerint, amíg eljutok uramhoz Széirbe.

verse #15

És mondta Ézsau: Hadd állítok csak melléd a népből, amely velem van; de ő mondta: Minek ez? csak találjak kegyet az én uram szemeiben!

verse #16

És visszatért Ézsau aznap az ő útján Széirbe.

verse #17

Jákob pedig vonult Szukkószba és épített magának házat, nyájának pedig készített sátrakat; azért nevezte el a helyet: Szukkósznak.

verse #18

És elérkezett Jákob épségben Sechem városába, mely Kánaán országában van, amidőn jött Páddán-Áromból és táborozott a város előtt.

verse #19

Megvette a mező részét, ahol felvonta sátorát, Chámor, Sechem atyjának fiaitól száz keszítőért.

verse #20

És állított ott oltárt és elnevezte: Isten, Izrael Istene.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50