Mózes első könyve

Chapters:

… 6 7 8 9 10 …   ⇤ ← 8 → ⇥

verse #1

És megemlékezett Isten Nóéról és minden vadról és minden baromról, mely vele volt a bárkában; és bocsátott Isten szelet a földre és lecsillapodtak a vizek.

verse #2

Bezáródtak a mélység forrásai, meg az ég csatornái, és megszűnt az eső az égből.

verse #3

És visszahúzódtak a vizek a földről, folyton vissza és megfogytak a vizek százötven nap múltán.

verse #4

És megnyugodott a bárka a hetedik hónapban, tizenhetedik napján a hónapnak, az Árárát hegységén.

verse #5

A vizek pedig folyton fogytak a tizedik hónapig; a tizedik hónapban, a hónapnak elsején meglátszottak a hegyek csúcsai.

verse #6

És volt negyven nap múlva, kinyitotta Nóé a bárka ablakát, melyet csinált,

verse #7

és kibocsátotta a hollót; ez ki-kiment, de meg visszatért, míg föl nem száradt a víz a földről.

verse #8

És kibocsátotta a galambot maga mellől, hogy lássa, vajon leapadtak-e a vizek a föld színéről?

verse #9

De a galamb nem talált nyugvóhelyet lába talpa, számára és visszatért őhozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén; és ő kinyújtotta kezét és megfogta, bevitte magához a bárkába.

verse #10

És várt még másik hét napig és újra kibocsátotta a galambot a bárkából.

verse #11

És megjött hozzá a galamb estnek idején és íme: leszakasztott olajfalevél a szájában. Így megtudta Nóé, hogy leapadtak a vizek a földön.

verse #12

És várt még másik hét napig és kibo-csátotta a galambot, de az nem tért többé őhozzá vissza.

verse #13

És volt a hatszázegyedik évben, az első hónapban, a hónapnak elsején fölszáradtak a vizek a földről; és Nóé eltávolította a bárka fedelét és látta, hogy íme megszikkadt a föld színe.

verse #14

A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napján száraz volt a föld.

verse #15

És szólt Isten Nóéhoz, mondván:

verse #16

Menj ki a bárkából, te, a te feleséged, a te fiaid és a te fiaid feleségei veled együtt.

verse #17

Minden állatot, mely veled van minden testből madárból, baromból és minden csúszó-mászóból, mely mozog a földön, vigyél ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.

verse #18

És kiment Nóé, meg az ő fiai és az ő felesége, meg a fiainak feleségei vele együtt.

verse #19

Minden állat, minden csúszó-mászó és minden madár, minden, ami mozog a földön, családjaik szerint mentek ki a bárkából.

verse #20

Nóé pedig épített oltárt az Örökkévalónak és vett minden tiszta baromból és minden tiszta madárból és bemutatott égőáldozatokat az oltáron.

verse #21

És megérezte az Örökkévaló a kellemes illatot és mondta az Örökkévaló a szívében: Nem fogom többé elátkozni a földet az ember miatt, – mert az ember szívének indulata gonosz ifjúságától kezdve – és nem fogok többé megverni minden élőt, amint cselekedtem.

verse #22

A föld minden napján át: Vetés és aratás, hideg és hőség, nyár és tél, nappal és éjjel meg nem szűnnek.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50