Mózes első könyve

chapter 41


Chapters:


József és Fáraó


verse #1

És történt két év múltán, Fáraó álmodott, és íme, ő áll a folyam mellett.


verse #2

És íme, a folyamból feljön hét tehén, szép ábrázatúak és kövér húsúak, és legelnek a nádasban.


verse #3

És íme, más hét tehén jön fel utánuk a folyamból, rút ábrázatúak és vékony húsúak; és megálltak a tehenek mellett a folyam partján.


verse #4

És fölfalták a tehenek, a rút ábrázatúak és vékony húsúak, a hét tehenet, a szép ábrázatúakat és kövéreket; és Fáraó fölébredt.


verse #5

Elaludt és álmodott másodszor; és íme, hét kalász terem egy száron, kövérek és szépek.


verse #6

És íme hét kalász, vékony és a keleti széltől elperzselt, nő utánuk.


verse #7

És elnyelték a vékony kalászok a hét kövér és tele kalászt; Fáraó fölébredt és íme, álom volt.


verse #8

És volt reggel, nyugtalankodott a lelke, elküldött és hivatta Egyiptom összes írástudóit és összes bölcseit; és elbeszélte nekik Fáraó az ő álmát, de nem volt, aki megfejtse azokat Fáraónak.


verse #9

Ekkor szólt a főpohárnok Fáraóhoz, mondván: Vétkeimet említem én föl ma.


verse #10

Fáraó haragudott az ő szolgáira és őrizet alá helyezett engem a testőrök főnökének házában, engem és a fősütőmestert.


verse #11

Mi pedig álmodtunk álmot egy éjjel, én és ő; mindegyik a maga álmának megfejtése szerint álmodtunk.


verse #12

És ott volt velünk egy héber fiú, a testőrök főnökének szolgája, mi elbeszéltük neki és ő megfejtette nekünk álmainkat; mindegyiknek a maga álma szerint fejtette meg.


verse #13

És volt, amint ő megfejtette nekünk, úgy lett, engem visszahelyeztek állásomba, őt pedig felakasztották.


verse #14

És elküldött Fáraó, hivatta Józsefet és gyorsan kivették a börtönből; megnyiratkozott, ruhát váltott és bement Fáraóhoz.


verse #15

És mondta Fáraó Józsefnek: Álmot álmodtam és nincs, aki megfejtse, én pedig hallottam rólad, mondván: értesz álmot, hogy megfejtsd azt.


verse #16

És felelt József Fáraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti ki Fáraó békéjét.


verse #17

És szólt Fáraó Józsefhez: Álmomban, íme, én álltam a folyam partján.


verse #18

És íme, a folyamból feljön hét tehén, kövér húsúak és szép alakúak, és legelnek a nádasban.


verse #19

És íme, más hét tehén jön fel utánuk, hitványak, igen rút alakúak és sovány húsúak; nem láttam olyanokat Egyiptom egész országában rútságra nézve.


verse #20

És fölfalták a sovány és rút tehenek az első hét tehenet, a kövéreket;


verse #21

és bejutottak belsejükbe, de nem ismerszett meg, hogy bejutottak belsejükbe, és ábrázatuk oly rút volt, mint kezdetben; erre fölébredtem.


verse #22

Azután láttam álmomban, íme, hét kalász terem egy száron, teliek és szépek.


verse #23

És íme, hét kalász, aszott, vékony, a keleti széltől elperzselve nő utánuk;


verse #24

és elnyelték a vékony kalászok a hét szép kalászt. És elmondtam az írástudóknak, de nincs, aki megmagyarázza nekem.


verse #25

És mondta József Fáraónak: Fáraó álma egy; amit Isten tesz, tudtára adta Fáraónak.


verse #26

A hét szép tehén, az hét év, a hét szép kalász az hét év; az álom egy.


verse #27

És a hét sovány és rút tehén, mely utánuk följött, az hét év, meg a hét üres kalász, a keleti széltől perzselve – lesz az éhség hét éve.


verse #28

Ez az, amit mondtam Fáraónak; amit Isten tesz, azt megmutatta Fáraónak.


verse #29

Íme, hét év jön, nagy bőség lesz Egyiptom egész országában.


verse #30

De támad majd az éhség hét éve utánuk, úgy, hogy elfelejtik az egész bőséget Egyiptom országában; és fölemészti az éhség az országot.


verse #31

És nem ismerszik majd meg a bőség az országban azon éhség miatt, azután, mert igen nyomasztó lesz az.


verse #32

Hogy pedig az álom megismétlődött Fáraónál, kétszer, mivel meg van állapítva a dolog az Istentől és siet az Isten, hogy megtegye.


verse #33

Most tehát szemeljen ki Fáraó értelmes és bölcs férfit és tegye őt Egyiptom országa fölé.


verse #34

Tegye meg Fáraó, hogy rendeljen felügyelőket az ország fölé, és szedjen ötödöt Egyiptom országában a bőség hét évében.


verse #35

És gyűjtsék össze minden eleségét a jó éveknek, ezeknek a jövendőknek; halmozzanak föl gabonát Fáraó keze alatt, eleségül a városokban és őrizzék meg.


verse #36

És legyen az eleség őrizetül az ország számára az éhség hét évére, amelyek lesznek Egyiptom országában, hogy el ne vesszen az ország az éhség miatt.


verse #37

És jónak tetszett a dolog Fáraó szemeiben és összes szolgái szemeiben;


verse #38

és mondta Fáraó szolgáinak: Találhatunk-e ilyet mint ez, férfiút, akiben Isten szelleme van?


verse #39

És mondta Fáraó Józsefnek: Miután Isten tudatta veled mindezt, nincs olyan értelmes és bölcs, mint te.


verse #40

Te legyél házam fölött és parancsodhoz alkalmazkodjék egész népem; csak a trónnal leszek nagyobb nálad.


verse #41

És mondta Fáraó Józsefnek: Lásd, én tettelek téged Egyiptom egész országa fölé.


verse #42

És lehúzta Fáraó a gyűrűjét kezéről és rátette azt József kezére, felöltöztette őt bisszusruhába és tette az arany láncot a nyakába.


verse #43

És meghordoztatta őt másodrendű kocsijában és kiáltották előtte: Ávréch! Így tette őt Egyiptom egész országa fölé.


verse #44

És mondta Fáraó Józsefnek: Én vagyok Fáraó, de nálad nélkül ne emelje föl senki se kezét, se lábát Egyiptom egész országában.


verse #45

És elnevezte Fáraó Józsefet Cofnász-Pánéáchnak, és nekiadta Osznászt, Pótifera, Ón papjának leányát feleségül; és József kiment Egyiptom földjére.


verse #46

József pedig harminc éves volt, midőn állt Fáraó, Egyiptom királya előtt; és kiment József Fáraó színe elől és bejárta Egyiptom egész országát.


verse #47

És termett a föld a bőség hét évében tele marokkal.


verse #48

És ő összegyűjtötte mind az eleségét a hét évnek, mely Egyiptom országában volt és eltett eleséget a városokba; eleségét a város mezejének, mely körülötte volt, betette abba.


verse #49

És fölhalmozott József gabonát, mint a tenger fövenye, igen sokat, amíg nem fölhagyott, hogy számba vegye, mert nem volt száma.


verse #50

Józsefnek pedig született két fia, mielőtt elérkezett az éhség éve, akiket szült neki Osznász, Pótifera, Ón papjának a leánya.


verse #51

És elnevezte József az elsőszülöttet Menássénak: mert elfelejtette velem Isten minden bajomat és atyám egész házát.


verse #52

A másodikat pedig elnevezte Efráimnak: mert megszaporított engem nyomorúságom földjén.


verse #53

És véget ért a bőség hét éve, mely volt Egyiptomban.


verse #54

És kezdett az éhség hét éve bekövetkezni, amint mondta József; éhség volt minden országban, Egyiptom egész országában pedig volt kenyér.


verse #55

Majd éhezett Egyiptom egész országa és a nép kiáltott Fáraóhoz kenyérért; Fáraó pedig mondta egész Egyiptomnak: Menjetek Józsefhez, amit ő fog nektek mondani, azt tegyétek.


verse #56

Az éhség pedig volt az ország egész színén; akkor megnyitotta József mindazokat (a tárakat), amelyekben volt és eladott gabonát Egyiptomnak; az éhség pedig erősbödött Egyiptom országában.


verse #57

És az egész föld eljött Egyiptomba gabonát venni Józsefhez, mert erős volt az éhség az egész földön.

Chapters:


Books