capitolul 3
Nabukodonozor király csináltatott egy arany szobrot, amelynek magassága hatvan sing volt, szélessége hat sing s felállíttatta azt Babilon kerületében Dura síkságán.
Nabukodonozor király szétküldött, hogy az alkirályokat (satrapákat), helytartókat, kormányzókat, igazgatókat, kincstartókat, ügyészeket, bírákat és az összes kerületi előljárókat gyűjtsék egybe annak a szobornak felszentelésére, amelyet Nabukodonozor király állíttatott fel.
Azonnal gyülekezni kezdtek az alkirályok, a helytartók, kormányók, igazgatók, kincstartók, ügyészek, bírák és az összes kerületi előljárók annak a szobornak a felszentelésére, amelyet Nabukodonozor állíttatott;
a herold hangosan kiáltotta: Megparancsolják nektek, ti népek, nemzetek és nyelvek,
abban a pillanatban, amikor hallani fogjátok a kürtnek, sípnak, citerának, szambukának, hárfának, dudának s minden fajta húros hangszernekhangját, essetek le, boruljatok le az aranyszobor előtt, melyet Nabukodonozor király állíttatott fel!
Aki nem esik le s nem borul le, azt abban az órában be fogják vetni azégő tüzes kemence közepébe!
Éppen azért abban az időben, amelyben meghallották a kürtnek, sípnak, citerának, szambukának, hárfának és minden fajta húros hangszernek szavát, földre estek a népek, nemzetek, nyelvek mind az arany szobor előtt, amelyet Nabukodonozor király állított fel.
Tüstént ezután még abban az órában kaldeus férfiak jöttek és megvádolták a zsidókat.
Így szóltak Nabukodonozor királyhoz: Király, élj korszakokon át!
Te király, rendeletet (szó szerint: ízlést, okosat) adtál ki, hogy minden ember, amikor meghallja a kürtnek, sípnak, citerának, szambukának, hárfának, dudának és mindenfajta húros hangszernek hangját, essék a földre és boruljon le az aranyszobor előtt.
S hogy ha valaki nem esik a földre és nem borul le, azt vessék be az égő tüzes kemence közepébe.
Vannak zsidó férfiak, akiket a babiloni tartomány élére helyeztél, Sadrakh, Mésakh és Abednégó; ezek rád ügyet sem vetnek, oh király; istenedet nem tisztelik, az arany szobor előtt, melyet felállítottál, le nem borulnak.
Nabukodonozor dühtől reszketve azonnal megparancsolta, hogy Sadrakhot, Misákhot és Abednégót hozzák elő. Nyomban, hogy azokat a férfiakat a király elé hozták.
Nabukodonozor így szólt hozzájuk: Valóban igaz, Sadrakh, Mésákh és Abednégó, hogy az én istenemnek nem vagytok imádói s az arany szobor előtt, amelyet állíttattam, nem borultok földre?
Most készek vagytok-e rá, hogy amikor halljátok a kürtnek, sípnak, citerának, szambukának, hárfának, dudának és mindenféle húros hangszernek szavát, a földre essetek és leboruljatok a szobor előtt, amelyet készítettem? Ha nem borultok le, abban az órában bevetnek titeket az izzón égő kemence közepébe! S melyik az az Isten, aki kiszabadít majd titeket az én kezemből?
Sadrakh, Mésákh és Abdnégó ezt a feleleltet adták Nabukodonozor királynak: Nem nekünk kell erre neked feleletet adnunk!
Ha él a mi Istenünk, akit imádunk, az ki tud minket szabadítani az izzón égő kemencéből és a te kezedből is kiszabadít, óh király!
És ha nem is (szabadítana ki), legyen tudtodra, király, hogy mi a te istenednek nem vagyunk imádói és az arany szobor előtt, amelyet állíttattál, nem borulunk le!
Ekkor Nabukodonozor úgy megtelt dühvel Sadrakh, Mésákh és Abednégó ellen, hogy arcának vonásai elváltoztak s megparancsolta, hogy hétszer olyan erősen fűtsék be a kemencét, mint, ahogy meg volt állapítva a fűtés.
Aztán megparancsolta a hadseregében lévő legerősebb hadfiaknak, hogy kötözzék meg Sadrakhot, Mésákhot és Abednégót és vessék őket az izzón égő kemencébe.
Akkor úgy, ahogy cipőikben, alsó ruháikban, turbánjaikban és kabátjaikban voltak, megkötözték azokat a férfiakat és bevetették őket az izzón égő kemencébe.
Annak következtében, hogy a király parancsa hajlíthatatlanul szigorú volt és a kemence rendkívül föl volt hevítve, azokat a férfiakat, akik Sadrakhot, Mésákhot és Abednégót fölvitték, megölte a tűznek lángja.
Ama férfiak pedig, Sadrakh, Mésákh és Abednégó megkötözötten mindhárman beleestek az izzón égő kemencébe.
Ekkor Nabukodonozor király megdöbbent, sietve fölkelt és így szólt tanácsosaihoz: Ugye, hogy három embert vetettünk megkötözve a tűzbe? Bizonyosan, óh király! – felelték azok a királynak.
Ez így szólt: Íme, én négy embert látok feloldva ide-oda járni a tűzben és semmi sérelem nincs rajtuk; a negyedik arca meg hasonlít istenek fiához.
Ekkor közel ment Nabukodonozor az izzón égő kemence nyílásához és így szólt: Sadrakh, Mésákh és Abednégó, ti, a legmagasabb Istennek a szolgái, jöjjetek ki, lépjetek ide! Akkor Sadrakh, Mésakh és Abednégó kiléptek a tűzből.
Erre odagyűltek az alkirályok, helytartók, kormányzók, a király tanácsosai s látták, hogy a tűznek semmi hatalma nem volt ama férfiak testén, a haj nem perzselődött meg fejükön, cipőjükön nincs változás, és tűz szaga sem hatolt beléjük.
Ekkor Nabukodonozor ily szavakra fakadt: Áldott Sadrakh, Mésakh és Abednégónak Istene, aki elküldötte angyalát, hogy megmentse szolgáit, akik Rája támaszkodtak, aki király parancsától pedig eltértek és testüket odaadták, hogy semmiféle más istent ne kelljen tisztelniök és más isten előtt ne kelljen leborulniok, mint a saját Istenük előtt!
Tőlem pedig rendelet megy ki, hogy bármely néphez, nemzethez és nyelvhez tartozzék is, darabokra tépessék mindenki, aki Sadrakh, Mésakh és Abednégó Istene ellen valami tiszteletlenséget mond és házát tegyék szemétdombbá azért, mert nincs más Isten, aki úgy tud szabadítani, mint ez!
Azután a király magas polcokra emelte Sadrakh, Mésakh és Abednégót Babilón tartományában.
Nabukodonozor király minden népnek, nemzetnek és nyelvnek összességéhez, akik az egész földön laknak: Békességetek nagy legyen!
Jónak látom, hogy nyilvánosságra hozzam azokat a jeleket és csodákat, amelyeket a legfelsőbb Isten tett velem.
Mily nagyok az Ő jelei és mily hatalmasok az Ő csodái! Királysága örökkévaló királyság és uralkodása szüntelenül tart!
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly