Dániel könyvének szövege

3. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Nabukodonozor király csináltatott egy arany szobrot, amelynek magassága hatvan sing volt, szélessége hat sing s felállíttatta azt Babilon kerületében Dura síkságán.


2. vers

Nabukodonozor király szétküldött, hogy az alkirályokat (satrapákat), helytartókat, kormányzókat, igazgatókat, kincstartókat, ügyészeket, bírákat és az összes kerületi előljárókat gyűjtsék egybe annak a szobornak felszentelésére, amelyet Nabukodonozor király állíttatott fel.


3. vers

Azonnal gyülekezni kezdtek az alkirályok, a helytartók, kormányók, igazgatók, kincstartók, ügyészek, bírák és az összes kerületi előljárók annak a szobornak a felszentelésére, amelyet Nabukodonozor állíttatott;


4. vers

a herold hangosan kiáltotta: Megparancsolják nektek, ti népek, nemzetek és nyelvek,


5. vers

abban a pillanatban, amikor hallani fogjátok a kürtnek, sípnak, citerának, szambukának, hárfának, dudának s minden fajta húros hangszernekhangját, essetek le, boruljatok le az aranyszobor előtt, melyet Nabukodonozor király állíttatott fel!


6. vers

Aki nem esik le s nem borul le, azt abban az órában be fogják vetni azégő tüzes kemence közepébe!


7. vers

Éppen azért abban az időben, amelyben meghallották a kürtnek, sípnak, citerának, szambukának, hárfának és minden fajta húros hangszernek szavát, földre estek a népek, nemzetek, nyelvek mind az arany szobor előtt, amelyet Nabukodonozor király állított fel.


8. vers

Tüstént ezután még abban az órában kaldeus férfiak jöttek és megvádolták a zsidókat.


9. vers

Így szóltak Nabukodonozor királyhoz: Király, élj korszakokon át!


10. vers

Te király, rendeletet (szó szerint: ízlést, okosat) adtál ki, hogy minden ember, amikor meghallja a kürtnek, sípnak, citerának, szambukának, hárfának, dudának és mindenfajta húros hangszernek hangját, essék a földre és boruljon le az aranyszobor előtt.


11. vers

S hogy ha valaki nem esik a földre és nem borul le, azt vessék be az égő tüzes kemence közepébe.


12. vers

Vannak zsidó férfiak, akiket a babiloni tartomány élére helyeztél, Sadrakh, Mésakh és Abednégó; ezek rád ügyet sem vetnek, oh király; istenedet nem tisztelik, az arany szobor előtt, melyet felállítottál, le nem borulnak.


13. vers

Nabukodonozor dühtől reszketve azonnal megparancsolta, hogy Sadrakhot, Misákhot és Abednégót hozzák elő. Nyomban, hogy azokat a férfiakat a király elé hozták.


14. vers

Nabukodonozor így szólt hozzájuk: Valóban igaz, Sadrakh, Mésákh és Abednégó, hogy az én istenemnek nem vagytok imádói s az arany szobor előtt, amelyet állíttattam, nem borultok földre?


15. vers

Most készek vagytok-e rá, hogy amikor halljátok a kürtnek, sípnak, citerának, szambukának, hárfának, dudának és mindenféle húros hangszernek szavát, a földre essetek és leboruljatok a szobor előtt, amelyet készítettem? Ha nem borultok le, abban az órában bevetnek titeket az izzón égő kemence közepébe! S melyik az az Isten, aki kiszabadít majd titeket az én kezemből?


16. vers

Sadrakh, Mésákh és Abdnégó ezt a feleleltet adták Nabukodonozor királynak: Nem nekünk kell erre neked feleletet adnunk!


17. vers

Ha él a mi Istenünk, akit imádunk, az ki tud minket szabadítani az izzón égő kemencéből és a te kezedből is kiszabadít, óh király!


18. vers

És ha nem is (szabadítana ki), legyen tudtodra, király, hogy mi a te istenednek nem vagyunk imádói és az arany szobor előtt, amelyet állíttattál, nem borulunk le!


19. vers

Ekkor Nabukodonozor úgy megtelt dühvel Sadrakh, Mésákh és Abednégó ellen, hogy arcának vonásai elváltoztak s megparancsolta, hogy hétszer olyan erősen fűtsék be a kemencét, mint, ahogy meg volt állapítva a fűtés.


20. vers

Aztán megparancsolta a hadseregében lévő legerősebb hadfiaknak, hogy kötözzék meg Sadrakhot, Mésákhot és Abednégót és vessék őket az izzón égő kemencébe.


21. vers

Akkor úgy, ahogy cipőikben, alsó ruháikban, turbánjaikban és kabátjaikban voltak, megkötözték azokat a férfiakat és bevetették őket az izzón égő kemencébe.


22. vers

Annak következtében, hogy a király parancsa hajlíthatatlanul szigorú volt és a kemence rendkívül föl volt hevítve, azokat a férfiakat, akik Sadrakhot, Mésákhot és Abednégót fölvitték, megölte a tűznek lángja.


23. vers

Ama férfiak pedig, Sadrakh, Mésákh és Abednégó megkötözötten mindhárman beleestek az izzón égő kemencébe.


24. vers

Ekkor Nabukodonozor király megdöbbent, sietve fölkelt és így szólt tanácsosaihoz: Ugye, hogy három embert vetettünk megkötözve a tűzbe? Bizonyosan, óh király! – felelték azok a királynak.


25. vers

Ez így szólt: Íme, én négy embert látok feloldva ide-oda járni a tűzben és semmi sérelem nincs rajtuk; a negyedik arca meg hasonlít istenek fiához.


26. vers

Ekkor közel ment Nabukodonozor az izzón égő kemence nyílásához és így szólt: Sadrakh, Mésákh és Abednégó, ti, a legmagasabb Istennek a szolgái, jöjjetek ki, lépjetek ide! Akkor Sadrakh, Mésakh és Abednégó kiléptek a tűzből.


27. vers

Erre odagyűltek az alkirályok, helytartók, kormányzók, a király tanácsosai s látták, hogy a tűznek semmi hatalma nem volt ama férfiak testén, a haj nem perzselődött meg fejükön, cipőjükön nincs változás, és tűz szaga sem hatolt beléjük.


28. vers

Ekkor Nabukodonozor ily szavakra fakadt: Áldott Sadrakh, Mésakh és Abednégónak Istene, aki elküldötte angyalát, hogy megmentse szolgáit, akik Rája támaszkodtak, aki király parancsától pedig eltértek és testüket odaadták, hogy semmiféle más istent ne kelljen tisztelniök és más isten előtt ne kelljen leborulniok, mint a saját Istenük előtt!


29. vers

Tőlem pedig rendelet megy ki, hogy bármely néphez, nemzethez és nyelvhez tartozzék is, darabokra tépessék mindenki, aki Sadrakh, Mésakh és Abednégó Istene ellen valami tiszteletlenséget mond és házát tegyék szemétdombbá azért, mert nincs más Isten, aki úgy tud szabadítani, mint ez!


30. vers

Azután a király magas polcokra emelte Sadrakh, Mésakh és Abednégót Babilón tartományában.


31. vers

Nabukodonozor király minden népnek, nemzetnek és nyelvnek összességéhez, akik az egész földön laknak: Békességetek nagy legyen!


32. vers

Jónak látom, hogy nyilvánosságra hozzam azokat a jeleket és csodákat, amelyeket a legfelsőbb Isten tett velem.


33. vers

Mily nagyok az Ő jelei és mily hatalmasok az Ő csodái! Királysága örökkévaló királyság és uralkodása szüntelenül tart!

Fejezetek:


Könyvek