capitolul 6
Azután eltávozott onnan és a hazájába ment. Tanítványai követték.
Szombat lett és elkezdett tanítani zsinagógájukban. Hallgatói közül sokan megdöbbenve szóltak: „Honnan kapta ez ezeket az adományokat? Micsoda tudomány az, melyet kapott, hogy az isteni hatalomnak ekkora megnyilvánulásai támadnak kezétől?
Nem az ácsmester ő, Máriának a fia? Jakabnak, Józsénak, Júdásnak, Simonnak a testvére? Nincsenek-e nálunk férjnél a húgai?” És belé ütköztek, kelepce fogta meg őket.
Jézus pedig ezt mondta nekik: „Csak hazájában, a rokonai közt, saját családjában nincs becsülete a prófétának!”
Nem is mutathatta meg ott egy csodában sem hatalmát, csak kevés gyengélkedőre vetette rá kezét, hogy gyógyítsa őket.
Hitetlenségükön azonban elcsodálkozott. Aztán a tanyákat járta be és tanított.
Majd magához szólította a tizenkettőt és elkezdte azokat kettesével szétküldeni. Felhatalmazást adott nekik a tisztátalan szellemeken
s megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra, csak egy botot.” Ne vigyetek kenyeret, tarisznyát, övetekben rézpénzt.
Hanem húzzatok sarut. Ne öltsetek két köntöst!”
Majd ezt mondta nekik: „Ha valahol egy házba bementek, ott maradjatok, amíg ki nem mentek onnan!
S ha valamely hely nem fogad be titeket, és nem hallgatnak rátok, mikor onnan kimentek, még a port is rázzátok le, mely lábatokhoz tapadt, ellenük szóló tanúságtételül.”
Azok el is mentek. Kihirdették, hogy más felismerésre kell térni.
Sok ördögi szellemet űztek ki, sok gyengélkedőt megkentek olajjal s azok meggyógyultak.
Mindezt meghallotta Heródes király is. Hiszen Jézus neve már ismertté vált. Azt beszélték, hogy Bemerítő János támadt fel a halottak közül, azért hatnak általa azok a hatalmas erők.
Mások azt mondták róla, hogy Illés ő, megint mások azt beszélték, hogy próféta, a próféták közül volna az egyik.
Heródes, miután hallott róla, ezt mondotta: „Az támadt fel, akit én lefejeztettem, János.”
Mert ez a Heródes volt az, aki Jánost elhozatta, letartóztatta, majd megkötözve börtönben tartotta Heródiásért, testvérének Fülöpnek feleségéért, mert feleségévé tette.
János tudniillik azt mondta Heródesnek: „Nem szabad neked a testvéred feleségét magadnál tartani.”
Heródiás neheztelt Jánosra s meg akarta öletni őt, de nem tehette.
Mert Heródes félt Jánostól, minthogy tudta, hogy igazságos és szent ember, azért arra igyekezett, hogy megőrizze őt. Sok mindenben hallgatott rá. Ezért tanácstalanul állt vele szemben annál inkább, mert szívesen hallgatta őt.
Jött azonban egy alkalmas nap, melyen Heródes születésnapi ebédet adott nagyjainak, az ezredeseknek és Galilea előkelőinek.
Bement a vendégségbe az asszonynak, Heródiásnak lánya is és táncot lejtett. Heródesnek és a vendégeknek megtetszett a tánc.” Kérj tőlem, amit akarsz! – mondta a király a leánynak – Megadom neked.”
Meg is esküdött neki: „Amit kérsz, megadom neked, még ha a fele királyságomat is.”
A leány kiment és megkérdezte anyját: „Mit kérjek?” Az így felelt: „Bemerítő Jánosnak a fejét.”
A leány tüstént nagy sietséggel ment be a királyhoz és ezt kérte: „Azt akarom, hogy azonnal add ide nekem egy tálban Bemerítő Jánosnak a fejét!”
A királyt bánat fogta el, de esküje miatt és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani.
Így a király rögtön elküldte a hóhért s elrendelte, hogy hozza el annak fejét.
A hóhér elment, a börtönben lefejezte őt, aztán egy tálban elhozta János fejét és odaadta a leánynak, a leány odaadta az anyjának.
Ahogy János tanítványai a történteket meghallották, eljöttek, elvitték a holttestet, és sírba helyezték.
Azután Jézusnál gyülekeztek az apostolok, és hírt adtak neki mindenről, amit tettek és tanítottak.
Jézus így szólt hozzájuk: „Jöjjetek el ti egyedül egy puszta helyre s nyugodjatok le egy kissé!” Sok volt ugyanis a jövő-menő s evésre sem volt alkalmas idejük.
Elmentek hát külön egy hajóval egy puszta helyre.
De meglátták őket az arra járók, sokan felismerték őket, úgyhogy gyalogszerrel az összes városokból összefutottak oda az emberek és megelőzték őket.
Mikor Jézus kilépett, nagy tömeget látott. Szánalomra gerjedt irántuk, mert olyanok voltak, mint a pásztortalan juhok. Aztán hozzáfogott, hogy sok mindenre tanítsa őket.
Már későre járt az idő, mikor a tanítványai hozzáléptek és így szóltak: „Puszta a hely és már késő az óra!
Bocsásd el őket, hadd menjenek el a környező földekre és falvakba, hadd vásároljanak valamit maguknak, hogy ehessenek.”
Ő azonban ezt felelte nekik: „Adjatok nekik ti enni!” „Elmenjünk és vásároljunk kétszáz dénár árú kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?” – kérdezték azok.
„Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” – szólt nekik Jézus. Ahogy megtudták, így szóltak: „Öt kenyerünk van és két halunk!”
Ekkor Jézus elrendelte, hogy fektessenek le mindenkit a friss fűbe, társaságonként külön.
Le is telepedtek százas, ötvenes csoportokban.
Ekkor fogta az öt kenyeret és két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, aztán megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, hogy azok a tömeg elé tegyék, a két halat is elosztotta mindnyájuknak.
Mind ettek és jóllaktak.
Azután összeszedték a darabokat és azok tizenkét kosarat töltöttek meg, szedtek halakat is.
Ötezer férfi volt, aki a kenyerekből evett.
Tüstént azután arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak be a hajóba s menjenek át előtte a túlsó partra Betszaidába, míg ő a tömeget elbocsátja.
Miután elbúcsúzott tőlük, a hegyre ment imádkozni.
Késő este lett s a hajó a tó közepén volt, míg ő egyedül a szárazföldön.
Aztán meglátta őket, hogy az evezéssel kínlódtak amiatt, hogy a szél ellenükbe fújt. Azért az éjszaka negyedik őrségének idején a tavon járva hozzájuk indult. Mikor el akart menni mellettük,
azok, ahogy meglátták, hogy a tengeren jár, azt vélték, hogy kísértet és felkiáltottak.
Mert mind látták őt és nyugtalanság fogta el őket. Ám ő azonnal beszélni kezdett hozzájuk.” Bízzatok! Én vagyok! – mondotta nekik – Ne féljetek!”
Majd beszállt hozzájuk a hajóba. Ekkor alábbhagyott a szél. Azok bensejét az eset rendkívül felzavarta, úgyhogy egészen magukon kívül voltak.
A kenyerek történetéből ugyanis nem merítettek belátást, meg volt kövesedve a szívük.
Mikor átkeltek, Genezáret földjére tartottak s ott vetettek horgonyt.
Ahogy kiléptek a bárkából, azonnal felismerték őt,
sietve bejárták azt az egész vidéket s elkezdték azokat, akik gonoszul szenvedtek, ide is, oda is hordozni, ahol csak hallották, hogy jelen van.
Ahová csak bement, falvakba, városokba, tanyahelyekre, a terekre kitették az elerőtlenülteket és kérlelték, hogy csak a köpenyének bojtját megérinthessék. S akik megérintették, megmenekültek.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly