capitolul 6
és onnét kimenvén jöve az ő hazájába, és követék őtet az ő tanítványi,
mikoron kedig a szombat jelen volna, kezde tanítani az zsinagógába, és sokan, kik hallják vala, elálmélkodának, mondván: honnét vannak ennek ezek? és micsoda ez bölcsesség, ki őneki adatott? hogy ilyen csodák lesznek az ő keze által?
nemde ez-e amaz ács, Máriának fia? Jakabnak és Józsefnek és Júdásnak és Simonnak atyafia? nemde az ő húgai is itt velünk vannak-e? és megbántatnak vala őbenne.
mond vala kedig nekik Jézus: nincsen próféta megutálván, hanem csak az ő hazájába, az ő rokoni és családi között.
és nem művelhet vala ott sok csodát, hanem csak hogy kevés betegekre kezét rávetvén meggyógyítá őket.
és csodálkozik vala az ő hitetlen voltukon.
és eljárja vala a közel való utcákat, tanítván. és előhívá az ő tizenkét tanítványit, kezdé őket kibocsátani kettőnként, és ad vala nekik hatalmat az förtelmes lelkek ellen.
és parancsolá nekik, hogy az útra valamit ne vinnének, hanem csak vesszőt. ne zsákot, ne kenyeret, ne pénzt az erszénybe.
de hogy sarujuk sólya lenne, és hogy két köntösbe ne öltöznének.
és mond vala nekik: valahol házba bementek, ott maradjatok, míg onnét kijöttök.
és valaki be nem fogad, és nem hallgat titeket, kimenvén onnét az port is lerázzátok, amely lábatok alatt vagyon, azoknak bizon sagara. bizony mondom nektek, keményebben leszen dolga ítelet napján Szodomáknak és Gomorráknak, hogynemmint az városnak.
és azok kimenvén, hirdetik vala, hogy bűnükből kitérnének,
és sok ördögöket űznek vala, és sok betegeket kennek vala meg olajjal, és megvigasztnak vala.
és meghallá Heródes király ( mert az ő neve elhírhedett vala), és mond vala: amaz János, aki keresztel vala, az támadott fel halottaiból, és azért lesznek őbenne a sok csodák.
nékik kedig azt mondják vala, hogy Illés volna, némelyek kedig azt mondják vala, hogy próféta volna, avagy mint egy az próféták közül.
mikoron kedig Heródes hallotta volna, mondá: akinek én fejét vevém, János, ez az, ő támadott fel halottaiból.
mert ez Heródes, elbocsátván az ő vitézit, Jánosra kezét vetette vala, és fogva tartja vala az tömlöcbe, Heródiásért, ki vala Heródes atyafiának, Fülöpnek felesége, melyet magának feleségül vett vala.
mert János azt mondja vala Heródesnek: nem illik neked atyádfia feleségét venned.
Heródiás kedig reá tör vala, és akarja vala őtet megölni, de nem teheti vala.
mert Heródes féli vala Jánost, tudván, hogy igaz és szent férfiú volna, és tiszteli vala őtet, és őtet hallván sokat fogad vala meg beszédébe, és őtet őremest hallia vala.
és mikoron egy alkalmas nap történt volna, mely napon Heródes az ő születésit szolgáltatná, és vacsorát szerzene galileabeli első és fő embereknek és tiszttartóknak.
akkoron Heródiásnak leánya bemene. és mikoron Heródes előtt táncolt volna, és Heródesnek és mind akik vele ülnek vala, kellemetes lett volna, mondá a király a leánynak: kérj éntőlem, valamit akarsz, és megadom neked.
és megesküvék neki, valamit, úgymond, éntőlem kérendesz, megadom neked, országomnak feléig.
amaz kimene, és mondá anyjának: mit kérjek? mondá az anya: János Baptista fejét.
és az leány, bemenvén legottan nagy sietséggel az királyhoz, kéré mondván: azt akorom, hogy mindjárást add énnekem egy tálba János Baptista fejét.
és bánkódék rajta az király, de miérthogy megesküdött volna, és azokért, kik ott ülnek vala, nem akará az leány kérését hátrahagyni.
és mindjárást a király, elbocsátván az hóhért, hagyá, hogy fel hoznák az ő fejét. amaz elmene, fejét vevé neki az tömlöcbe,
felhozá egy tálba, és adá azt a leánynak, és az leány adá anyjának.
melyet mikoron az ő tanítványi hallotanak volna, eljövének, és elvivék az ő testét, és koporsóba helyhezteték.
ennek utána az apostolok Jézushoz gyűlének, és megmondának neki mindeneket, mit műveltenek volna, és miként tanítottanak volna.
mondá nekik: jöjjetek el tennen magatok félfelé az puszta helyre, és nyugodjatok egy keveset. mert sok jövők-járók valának, és nem vala ürességük, hogy csak ennének is.
és mene hajón a puszta helyre félfelé.
és láták őket a seregek, hogy elmennének, és megismerék őtet sokan, és gyalog kijövének minden várasokból, és odafutának ( őket elölvévén), és őhozzá gyűlének.
és kijővén Jézus, látá az nagy sereget, és megkeserülé őket. mert valának, miképpen az juhok, kiknek nem volna pásztoruk. és kezdé őket sokakra tanítani.
és mikoron immáron az napba sok múlt volna el, járulának az ő tanítványi hozzá, mondván: puszta ez hely, és immár nagy idő múlt el.
azért bocsásd el őket, hadd menjenek az közel való falvakba és piacokra, hogy vegyenek kenyeret maguknak, mert nincs mit egyenek.
tehát Jézus felele, és mondá nekik: adjatok ti nekik, mit egyenek. és mondának neki: menjünk el, és vegyünk kétszáz pénz ára kenyeret, és adjuk nekik, hogy megegyék?
de ő mondá nekik: mennyi kenyeretek vagyon? menjetek el, és lássátok meg. és mikoron megtudták volna, mondának: öt, és két hal.
és parancsolá nekik, hogy mind leültetnék őket, elosztogatván az lakodalmakat a zöld füvön.
és letelepedének, eloszolván az zöld helyeken néhol százan és néhol ötvenen.
és mikoron vette volna az öt kenyereket és az két halat, szemeit az égbe felemelvén megáldá, és megszegé a kenyereket, és adá az ő tanítványinak, hogy eleikbe tennék, és a két halat is elosztá mindeniknek.
és őnek mindnyájan, és megelégedének.
és az hulladékával tizenkét teljes kosarakat vőnek fel, és az halakból is.
valának kedig, kik ettenek vala, ötezer táján férfiak.
és mindjárást kényszeríté az ő tanítványit, hogy hajóra szállanának, és hogy a vízen általkelvén elöl mennének Betszaidába, míg ő az sereget elbocsátaná.
és mikoron elbocsátta volna őket, ő maga az hegyre mene imádkozni.
de mikoron este lett volna, az hajó a tenger közepett vala, és ő maga az földön,
látá őket, hogy az általmenésbe vesződnének ( mert ellenük való szelük vala), és az éjnek negyed részén jöve őhozzájuk, járván az tengeren. és el akarja vala őket múlnia.
de amazok, hogy láták őtet járni az tengeren, azt állíták, hogy valami csalárdság volna, és felüvöltének
( mert mindnyájan látják vala őtet), és megháborodának. de mindjárást szóla nekik Jézus, és mondá: bízzatok, én vagyok, ne rettenjetek meg.
és hozzájuk mene az hajóba, és elnyugovék a szél, és igen és felette igen álmélkodnak vala, és csodálkoznak vala ő magukba.
mert az kenyerekről való dolgokat nem ismerték vala meg, mert az ő szívük megvakulva vala.
és mikoron általjutottanak volna, jövének Genezáret földjére, és az partra jutának,
de mikoron az hajóból kimentenek volna, legottan megismerék őtet,
és mind az egész tartományba mindenfelől eleibe futván kezdék nyoszolyába azokat idestova hordozni, kiknek gonoszul vala dolguk, mikoron meghalloták volna, hogy ott volna.
és valahol bemegyen vala az utcákra avagy a városokra avagy az falukra, az utcára vetik vala az betegeket, és kérik vala őtet, hogy csak ruhája peremét illetnék, és valahányan illetik vala, meggyógyulnak vala.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly